Harangszó, 1934
1934-02-11 / 7. szám
54. HARANGSZÓ 1934 február 11. könnyen az ördög korbácsává válik, mellyel addig hajszol, míg halálra fáradtan összeroskadsz, vagy megátalkodott kemény szívvel már csak zúgolódásra, Isten káromlására tudod nyitni szádat, mert elfeledtél imádkozni! Ezért ne szűnj meg soha az Úrhoz könyörögni. Február 13. Minden örömödben. 66. zsolt. 1—8. Sohase várj, míg Isten ostorával akarja éreztetni, hogy köze van hozzád s akar megtanítani az imádkozásra. Milyen szomorú volna, ha a te gyermeked is csak akkor látná meg benned az apát, midőn fenyítéseddel vagy kénytelen őt atyai jogodra emlékeztetni, ellenben semmibe sem venné azt, hogy te napról-napra hűséggel gondoskodsz róla s magadat érte feláldozod. örülj neki s légy hálás azért, hogy jogod van akkor is. ha segítségre szorulsz, gyermeki bizalommal fordulni Hozzá, de necsak végső menedéket láss benne, hanem azt is, aki minden jónak, szépnek, mindannak, ami valódi érték életedben, az örök forrása s akinek csudadolgait ég és föld hirdeti. Hányán gondolnak ma a bálok, mulatságok napján arra, akitől minden tiszta öröm egyedül származik s igyekeznek örömüket az ő tetszésével összhangba hozni? Febrpár 14. Minden napon. Apóst. csel. 2, 42—47. Milyen más világ volt az, amelybe ezen szent igék engednek nekünk bepillantást. Csodákban, isteni jelekben gazdag, midőn Krisztus követői remegéssel, vegyes csodálattal tekintettek fel napról-napra arra, aki olyan csodálatos módon szemmel láthatóan nyúlt bele annak a nemzedéknek életébe. S milyen boldog világ lehetett midőn nem volt szűkölködő, éhező, síró a gyülekezetben, mert ha valakinek valami baja, hiánya, bánata volt, száz segítő testvéri kéz nyúlt feléje, hogy bajában megsegítse, könnyeit letörölje. De mi tette azokat az embereket ilyen csodalátókká, segítségben, szeretetben gazdagokká? Hiszen voltak akkor is fölös számmal földhöztapadó szemű porban csúszkálok, zárt szívű, zárt ajtajú pénzeszsákok. Igen, de a keresztyének más iskolába jártak, oda, ahol a felfelé nézést, a testvéri szemmel látást tanították és pedig „mindennap“. Ha ma a heti egyszeri istentiszteletet, évi 1—2-szeri urvacso- ravételt is elegen olyan tehernek tekintik, mely alól minden ürüggyel kibújni igyekeznek, ne csodáld, ha nem képesek jól megtanulni az emberszieretet és istenismeret nehéz tudományát. Te fogla- latos vagy-e ebben a tudományban? Február 15. Mert az Úr gazdag segítségben. 145. Zsolt. 1—6. Miért nem történnek ma is csodák? Isten karja rövidült volna meg, vagy bele fáradt már talán abba, hogy az általa teremtett s az emberek által felismerhető világfenntartó törvényeken felül is az ő örök, kikutat- hatatlan törvényei szerint megmutassa hatalmát az emberek, nemzedékek életében? Nem Isten változott meg, hanem az emberek fogyatkoztak meg, akik Dávid szemével látják a világot s az apostolok hitével küzdik végig az életet. Isten hatalma változatlan, de tetőled függ, hogy mennyit mutathat meg az ő hatalmából a te életedben s te mennyit tudsz meglátni az ő csodáiból. Fordulj Hozzá Dávid hitével s magasztalni fogod őt, a te hatalmas Istenedet Dávid csodálkozó ámulatával. Február 16 Gazdag kegyelemben 145. zsolt. 7—17. Istennek nemcsak hatalma, hanem kegyelme is örök. Amint hatalmát nem bírja az idők foga kikezdeni, úgy kegyelmét nem bírja a bűn minden árja sem elborítani. Minél nagyobb a bűn, annál nagyobb a könyörület. melyet Isten a bűn hálójában vergődő nyomorult emberi lélekkel szemben érez. A biblia minden lapja kegyelméről beszél, melv- lyel siratja, hívja, keresi, türelmes kö- nyörülettel a pusztából az atyai házba visszaviezérelni igyekszik tévelygő gyermekét. Ha Dávid ilyen sokat meglátott kegyelméből, mennyivel többet látsz Te, aki ismered azt, akiben kegyelmének egész teliessége láthatóvá lett. Fordulj hozzá! Bármily mélységből kiáltasz, meghallja szódat. Február 17. Közel van az Ur. 145. zsolt. 18—21. Hányán keresik ma is azt az ismeretlen Istent, akinek az Athén beliek Pál apostol idejében oltárt emeltek. Hogy a pogány athéneiek az ismeretlen Istennek áldoztak, az még érthető volt, de a te számodra már nem lehet ismeretlen, távol levő. Ha a zsoltáríró ezer évvel Krisztus születése előtt mint olyant, aki közel van az őt félőkhöz, ismerte és magasztalta őt, mennyivel inkább kell az ő közelségét érezned néked, aki ismered azt, akiben az Ige testté lett s akiről az apostol olyan boldog bizonyossággal vallja: „Lakozék mi közöttünk és láttuk az ő dicsőségét.. .“ (fán. ev. 1, 14.) Tudsz-e te is ilyen örömteljes határozottsággal bizonyságot tenni életed minden fordulásában; „Bizony közel van az Úr!“ Február 18. Nem hívod hiába. 91. Zsolt. 1—16. Ennek a hatalmas, kegyelemben gazdag, közellévő Istennek magasztalá- sára imádására, segítségül hívására buzdít böjt első vasárnapja, melynek neve „Invocavit“ e zsoltár 15. versének első szavát tartalmazza. Legyen ez a segítségül hívásnak vasárnapja a te számodra is s ha a zsoltáríró mély hitével fordulsz hozzá, akkor te is hasonló örömmel tudsz maid bizonyságot tenni arról, hogy neked is erős várad ő, befedez szárnyaival, kihúzza lábadat a tőrből, a veszedelemben angyalaival oltalmaz, hogy meg ne üssed lábadat a kőben s akiben bízhatsz akkor is. ha az utolsó ellenséggel, a halállal kell felvenned a harcot s feltárja előtted az örökélet kapuit, kegyelemből, annak érdeméért, aki botlás nélkül járta végig e föld göröngyös utait, hogy megmutassa testvéreinek az Atyához vezető utat. Büki Jenő. ÉNEK*) Uram, örök, szent törvényed szerint Szivünk először vig tavaszt zenél, Tavaszra nyár jön, nyárra ősz, s a tél Fehér havával elmúlásra int... Uram. örök, szent törvényed szerint Dalolunk olykor. .. Sokszor könnyezünk, Bízunk, remélünk, lankad a hitünk: így peregnek le lassan éveink ... *) Szemelvény Miszlai Istvánnak mai számunkban ismerteiéit verseskötetéböl. Tavaszi rügyből szirmot nyit a nyár, Az őszi föld az érett magra vár, A kis csirából bimbó lesz megint. — És megtanuljuk: nincs örök múlás, S ha van is halál: van feltámadás — A Te örök, szent törvényed szerint.., KARCOLATOK. Amire vissza kell térnünk . .. Megint a Magyar Kultúra és megint a jezsuiták. Minket ugyan se egyik, se másik nem érdekel valami nagyon, de mikor újra meg újra arcába csapkodnak szent hitünknek, akkor bűn volna hallgatnunk. * Ez a fent nevezett békebontó újság a múlt év december 5-én megjelent számának 480. oldalán „Tollheggyel“ című örökké szurk iló rovatában a köt elkezőket irta: „Raffay püspök helyezte el a protestáns világszövetség koszorúját Luther wittenbergi szobrán — Írják fontoskodva a pesti napilapok. Meg vagyunk hatva a megtiszteltetéstől. Fatális véletlenségképpen azonban ugyanakkor a londoni Universe megállapítja, hogy az idei Luther-ünnep- ségek világszerte amolyan halotti keser- gések voltak. ... „A lutheranizmus halál- liörgése“ az Universe cikkének címe. Talán ennek a hörgésnek elősegítésére hívták meg Raffayt? Az angol lap cikkének vége különösen melancholikus: Az ünnepi lárma nagy volt és hosszas. De ki az ma Angolországban, aki Luthert tiszteli? Csaknem el van felejtve — megsiratlanul, tiszteletlenül és megénekeletlenül“. Több oldalú gondos utánjárással sikerült információt szereznünk a fent említett angol lapról, sőt kezünk között van a hivatkozott cikket tartalmazó lappéldány is. Ezeknek birtokában a jezsuiták Lutlier- jubileumi megjegyzésére következő a válaszunk. Az angol lapra történt hivatkozás mindenekelőtt teljesen megtévesztő. Avatatlan olvasó azt gondolhatná, hogy az a bizonyos Universe valami nagy angol napilap, amely mint illik egy valóban „univerzális“ látkörü laphoz, vallási kérdésekkel is foglalkozik s talán éppen a szerkesztő tollából cikket ir a Luther-ün- nepségekröl s talán bizony éppen a protestáns Anglia hivatalos véleményeként bélyegzi azokat halálhörgésnek. Az igazság azonban ehelyett az, hogy az Universe, az „Egyesült Katolikus Sajtótársaság“ tisztára pápista hetilapocskája. A förmed- vényt pedig egy római hitű pap irta benne, aki azonban — mint a szerkesztő érdeklődésünkre közli — „névtelen, akar maradni“. Mindez felette jellemző! Az angol lapra váló hivatkozás nélkülözi az igazságot is. A cikk egész végig az 50 év előtti Lutlier-ünnepségekröl beszél és sehol sem szerepel benne ez a mondat: „az idei Luther-ünneplések világszerte amolyan halotti kesergések“. Az ilyen ferdítés különben nem lep meg bennünket. Ugyanennek a dicső „Magyar“'/?) Kultúrának egyik múlt évi tavaszi száma sütötte ki azt is, hogy a mostani angol király utolsó betegségekor római hitű pa-
