Harangszó, 1934
Kis harangszó
82 oldal. KIS HARANGSZÓ 193-1. november 25. Bizonyos, hogy még aznap jóbarátoddá lesz. A béke'sségszerzőknek az Ür Jézus fenti Igében két dolgot igér: 1. „Boldogok“ — 2. „Isten fiai“ lesznek. Ha kibékülsz ellenségeddel, mint Ézsau és Jákob, érezni fogod azt, hogy nagyon boldog vagy. A másik, amit a? Ür Jézus ígér: Hogy „Isten fia“ — „Isten gyermeke“ leszel. Iskolás gyermekek bizonyos irigységgel szoktak nézni a polgármester, bíró vagy a jegyző fiára. Nagy méltóság ez, biró vagy jegyző fia lenni! De te szert tehetsz még nagyobb méltóságra. Ha legyőzöd önmagad és békességet szerzel ellenségeiddel, ezt a nevet kapod: „Isten fia“, „Isten .gyermeké“. H. B. A szüreti ünnep. Az egész falu nagyon jó kedvvel ébredt, mert mindenki tudta, hogy itt a szüreti ünnep. Bizony jó termés volts ezért méltóképen meg kellett ünnepelni. A kis Katicát szép magyar ruhába- öltöztették. Ő akkor még ennek örült a legjobban Lábára szép piros cipőt húztak s úgy tipegett, hol megszaladt a nagyok után ki az öreg-hegybe. A hegyen vannak a szőlők. Mindenki kiment rokonságával a maga szőlejébe, hogy onnan majd összeverődve hosszú sorokban jöjjenek be a faluba. A fiatalok ilyenkor különösen jókedvüek, mert este azután nagy táncmulatságot csapnak. Már késő délután volt, amikor Katica kiáltozva szaladt é- desapjához, aki az új mustot nézegette és kinálgatta a vendégeinek : — Édesapám 1 Az árokban véres ember fekszik! Szegény bácsi biztosan megütötte magát. Gyorsan kifutottak a kocsi útra. Hát bizony mi történt! Jöttek mások is" és mondták, hogy a Nagvék Jóskája, meg a „részeges Dini“ összeverekedtek. Sok bort ittak, azután most itt van ni...! Olyan ez a Dini, mintha meghalt volna. El is vitték mindjárt az orvoshoz. Katica sajnálkozva mondta az édesanyjának : — Milyen rossz lehet most a Julis- nak, nem lesz édesapja Ügyé az én édesapám nem hagy itt minket? Nem megy el verekedni ? — Bizony nem megy kis lányom — mondta az édesanyja, — mert mindig csak kevés bort iszik. Inkább nem iszik, mint iszik. Tudod, mi most kevés bort csinálunk, mert sók szőlőt visznek a városba. — Most már olyan szőlőnk van, amit enni lehet és nem inni. Épen akkor hozott Katica édesapja szép szőlőt a vendégeknek. Katicának is jutott egy nagy fürt. Boldogan szorongatta a kis . kezeiben, liiert tudta, hogy az ő édesapját sohasem szedik fel részegen az árokból. Katicának szép volt a szüreti ünnepe. Látjátok, milyen megelégedetten nézett maga elé, mikor ezt a képet készítették róla a szőlőben?
