Harangszó, 1934
Kis harangszó
46. oldal. KIS HARANGSZÓ 1934. május 27. Az igazi hős gyermek. Meghallván azonban Pál nővérének fia e cselvetést — bemenvén a várba, tudtára adá Pálnak“. (Ap. Csel. 23:16) Május 27,-én a tisztelendő bácsi így kezdte prédikációját: „Ma hősök vasárnapja van“. Később is sokat emlegette beszédében a hősöket. Ezért aztán délután a gyerekek azon vitatkoztak, hogy ki az igazi hős. Volt, aki azt állította, hogy az ,a hős, aki jól tud verekedni. Ámde a világ legjobb verekedői a kakasok, ezeket pedig csak nem lehet hősöknek nevezni. Volt olyan, aki azt hitte, hogy az a hős, aki jól tud kiabálni. Hát figyeljétek csak meg: milyen nagy lármát tud csapni á szomszédék Bodrija; a Bodri pedig csak nem hős. Hát talán az a hős, aki nagyokat tud káromkodni? Ez se lehet, mert a múltkor a bíróék kocsisa, mikor szekerével megsülyedt, akkorákat káromkodott, hogy majd meg- gyú'ladt a lovak szőre, mégis tehetetlen volt. másnak kellett kisegíteni a bajból Gyerekek, ne vitatkozzatok. Amelyi- tek közelebb lakik, hozza el az Ujtestá- mentomát és olvassuk el a Cselekedetek könyvének 23 részét. Ott, a 12. verstől kezdve találtok egy igazi hőst. Pedig csak gyerek volt. Nem halljátok róla, hogy verekedös lett volna, azt se, hogy lármás lett volna. Hiszen, amit mond, azt is suttogva mondja. Káromkodni pedig abban az időben még nem is tudtak. Hát mit csinált ez a gyerek? Mikor megtudta, hogy édesanyjának testvére veszedelembe került, mert több, mint negyven zsidó meg akarja ölni, akkor ez a fiú összeszorította az öklét és elhatározta, hogy segítségére siet a Pál bácsinak. Besurrant a várbe és figyelmeztette nagybátyját a veszedelemre. Ezzel megmentette a haláltól. De ő maga közben az életével játszott. Képzeljétek el, ha az őrök, vagy az a negyven gonosz zsidó megtudta volna, hogy mit akar ez a gyerek! Megölték volna. Gyerekek! Hős az, aki feláldozza magát másokért. Hős az édesanyátok, mert fel tudja áldozni az éjszakáját is, ha virrasztani kell betegágyatok mellett. Hős az édesapátok, mert egész életét értetek áldozza. Hősök azok, akikről a tisztelendő bácsi prédikált délelőtt, mert odaadták életüket értünk a harctéren. Hős volt — a legnagyobb hős —, Krisztus, mert meghalt értünk nagypénteken. És hős mindenki, aki legyőzi a saját önzését és áldozatok árán is segít a mások baján. Az egyik gyerek megszólal: „Hiszen akkor én is lehetek hős!“ Hogyne! Sőt valamennyien. Embertársaitokat, hazátokat, egyházatokat szeressétek, segítsétek s akkor hős lesz 0 nevetek! Mit is mond mai képünk? Csak előre édes fiam ! Sz. J. Üzenet a hősöktől. Ma a hősök napja. Emlékszünk csatákról. Üzenetet hoz a szellő odaálról. Dicső halált haltak, mit üzennek néktek ? „Mindenekfelett csak jézust szeressétek! Mi a földi hazát védlük s ezért haltunk Fegyver nem, de bilnűnk az, mi győzött rajtunk. S épp ezért mi újra azt üzenjük néktek: „ Mindenek felett csak jézust szeressétek!“ Mi meg tudtunk halni, ti tudjatok élni, E földi hazánál nagyobbat remélni! S hogyha az Úr jézust el sohasem hagyjátok, Isten vísszaedja ragy Magyarországot I Gyuri bácsi. A kis káplár. — Jani! Hol vagy? — Itt vagyok, édesapám.* — Hozz ide egy kéve rozsét! Jani odaszaladt a csomó rözséhez. Felkapott egyet s odavitte az apjához. — Tessék, édesapám. Már elkészült a kupac? — El. Most ajágyujtok a rőzsével s ha lángot vetett, beföldelem ezt is s egy hétig semmi dolgom vele. Akkor aztán lehányjuk a földet s készen lesz a faszén, amit majd a ... — Jó napot, Kovács uram. Kovács hátranézett. A kisbíró állott előtte. — Adjon Isten. Mi járatban van errefelé? A kisbíró hosszúkás papírt vett elő. — Ezt hoztam magának. Vegye át. Kovács átvette. — Miről szól? Olvassa csak át. Ámbár elmondhatom. Kitört a háború. Minden ép-kézláb
