Harangszó, 1934

Kis harangszó

I. évfolyam.

1934. április 29.

10. szám.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Győr, Petőfi-tér 2. Postatakarékpénzt. csekkszámla 30.526.

EVANGÉLIKUS

GYERMEKLAP

Megjelenik a tanév alatt kéthetenként.

Előfizetési ára egész évre 80 tillér.

Lukács 7:11—16- Sohasem láttam még ilyen szomorú házat: Szürkésfeketc fala olyan volt, mint egy kopott gyászruha. A kapufélfa korhadtan roskadozott, mint valami síró, beteg ember.

A bejáratnál lompos kutya feküdt mozdulatlanul. Már azt hittem nem is él, de azután láttam, hogy nyitva van a szeme és olyan fájdalmasan tekint rám, ahogy csak szomorú állatok tudnak. így néztek a libák is az udvaron, féllábukon álldogálva búsan, mintha kővé váltak volna. A tornácon csupa temetést ábrázoló kép függött.

Amint beléptem az első szobába, nagy festmény volt a falon, amit először észrevettem. Tizenegy- tizenkét éves fiú képe volt. A kép fekete ^’rámáját széles gyászszalag övezte. Minden-minden gyászolt ebben a házban,|de a legszomorubb mégis az a gyász ruhás asszony volt, aki ott ült velem szemben a szobában és beszélt.

Miről is beszélhetett volna másról, mint arról a nagy- 11 agy gyászról, amit az egész ház hirdetett, — Férje halála után egyetlen kisfiának élt csak. Ö volt életének célja. Kedves, ügyes fiú volt. Az iskolában jól tanult. Mindég ő nyerte el a jutalmakat. A játékban is ő volt a vezér; a métánál a legmcsz- szebben ütötte a labdát, fára mászni ő tudott legügyesebben és úgy úszott a folyóban, mint a hal. De otthon a ház körül is ügyes volt mindenben; sokat segített az édesanyjának. Ö gondozta az állatokat. Legjobban szerette mégis a kutyát, amely kiskora óta hűséges, jó pajtása volt. Míg kicsi volt, együtt ker- getőztek, játszottak, amikor pedig megnőtt annyira, hogy elbírta a'seprüt és elvállalta az udvar takarítását, nagy figyelemmel kísérte mindig a munkáját mintha így akarna segíteni kis gazdájának,

Egyszer azután borzasztó dolog történt.

Az egyetlen gyermek.