Harangszó, 1934
Kis harangszó
30. oldal. KIS HARANGSZÓ 1934. április 1. A kis cinke is husvétot hirdet. Meleg napsugarak táncolnak a barkadíszes erdöszélen. Valóban joguk van örülni, mert hiszefi olyan szépen bearanyoznak minden fát és bokrot. De enné! sokkal többet és szebbet munkálkodnak. Ki- pattantották az első tavaszi rügyeket, a hóvirágok, ibolyák boldog mosolygással köszöntik őket a fák tövéből, amikor végig táncolnak soraik között és meg megcsókolják fehér és szép lila fejecskéiket. Hej, de fenn a fákon is van ám élet. A kis széncínkék birodalmában itt-ott már kidugták fejüket a tojásból az új madárkák. Van is ám nagy öröm. Cinke-apó nagy boldogan gyűjtögeti már fiókáinak a kisebb m a bogarakat. Cinke-apó pedig most rendez húsvéti nagytakarítást a fészekben, hogy új apróságai tiszta toll-dunyhán nőhessenek fel. De ezzel — úgy látszik —- nem sokat törődhetnek a kis cinkék, mert már is kalandra indulnak. Az egyik kis puhatollú cinege épen most merészkedett ki a közeli barkás ágra. Már énekelgetni kezd. Csipogó hangjából mindenki kiérzi, hogy az ó husvétjáért, a tavaszért dicséri az Istent. De fürge kis jószág is ám, mert a következő pillanatban már odébb ugrik, hogy hamar véget vessen egy gonosz rovarnak. Éppen most dugta ki fejét a fa kérge alól. Mintha csak tudná, hogy a sötétben bujkáló gonoszságot, az ördög minden csatlósát meg kell semmisítenie annak, aki nem halált, hanem feltámadást, új életet akar. tavasz! Nézzétek csak, milyen boldog gyönyörűséggel pihen a barkás ágon a kis cinke a jól végzett munka után. Most tovább dicséri a télből tavaszt hozó, a halálból feltámasztó Isten örök szeretetét. Miska bácsi resztfát, sokszor úgy érezte, hogy annak a sírjára tesz virágokat, aki érte halt meg a keresztfán Úgy szeretett előtte üldögélni s közben dúdolgatta azt a csodálatos szép böjti éneket, amit legjobban szeretett: »Krisztus ártatlan bárány ..." Egyszer ép arra ment a tanító néni. Látta, hogy Erzsiké ott guggol a kis kertje előtt s hallotta, hogy dúdolgat valamit. Odament és meglátta a folyókával befuttatott keresztet. „Beh szép — csapta össze csodálkozva a kezét s megsimogatta Erzsiké orcáját — tiéd a legszebb kereszt!* Nagypéntek van. A legnagyobb evangélikus ünnep. Legyen neked is drága a kereszt, de legdrágább az, ki azon érted meghalt, Istennek báránya. Hit, Remény, Szeretet. Még kisgyermek voltam, mikor megtanultam Hogy a „Hit“ üdvöt ád! S bár a harcban sokszor porba hulltam, Nem kinzott soha vádi Még kisgyermek voltam, mikor megtanultam Hogy Isten: „Szeretet“ S az élet harcába e szóval indultam S az Úr ma is vezet. Még kisgyermek voltam, mikor megtanultam Hogy éltet a: „Remény!“ S igy a bús napokon vidáman indultam, Mert Isten jött felém! Hit, Remény, Szeretet, az élet e három. S lelkem bírja őket! Zarándok-utamat most már bizton járom! S áldom Teremtőmet ! Bertalan Sándor tanító bácsi.
