Harangszó, 1934

1934-02-04 / 6. szám

I HARANGSZÓ 1934 február 4. 46. foszlott, levelei szétzilálódtak, a lap­szélek rongyosodnak és a sarkokon sip formára bekunkorodnak Újra oda kellene adni a könyvkötőnek, de sajnálom, őszintén szólva még egy- pár napra is, borzasztó volna elvál­ni e könyvecskétől. Ahogy én, az ember, ugyanúgy olvasta az embe­riség és talán ugyanazt mondja, amit én: „Mit tegyenek koporsóm­ba ? Ezt a könyvet. Mivel fogok fel­kelni síromból ? Ezzel a könyvvel. Mit tettem a földön ? Ezt a köny­vet olvastam.“ (így ir a bibliáról Mereskovszky „Az is­meretlen Jézus‘ cimü uj könyvében“). PIRIKÉ OLVAS. Soká bolyongtam künn az őszi ködben S magánosságtól űzve visszaszöktem. Tanltóéknál égett már a lámpa, Befordultam hát esti szóadásra. Családi kép — sajnos csak egy családdal A kis hugocska elment a halállal. Napfényes arccal lányuk nézik éppen, Amint először üldögél a széken. Eperszem ajkkal azt gagyogja: „tönyvet". A tudományhoz jó korán bezörget. (S előtte van már épp a kedves újság, Amelyikből most e kis verset olvassák.) Olvasni kezd... az angyal-tábor érti, Az én szemem csak felcsillanva nézi, Csak kinccsé fűzi ennyi szépség gyöngyét, A két szülő meg folyni hagyja könnyét. Jakus Imre. HETI KRÓNIKA. A fővárosban az elimult hét folya­mán naponta átlag 58.000 ingyen ebé­det osztottak ki, ezt a számot a követ­kező napokban 66.000-re emelik fel. — Ittas állapotban 8 pengőért meggyilkol­ta a barátját egy hajléktalan szobafestő. — Az erdélyi választásokon történt visszaélések és erőszakosságok ellen til­takozik a képviselőház. — A cseh nép- számlálás az elszakított részeken mind­össze csak öt olyan várost mutat ki, amelyben a magyarság arányszáma el­éri az 50 százalékot. — Kigvúladt és teljesen leégett a kolozsvári siketnéma- intézet. — A Népszövetség rendkívüli ülését Bécsben akarják megtartani. — A jugoszláv kormány lemondott, állító­lag belpolitikai ellentétek miatt. — A jégzajlás következtében tizenkét tengeri hajó megrekedt és befagyott a Duna al­só folyásában. — Lemondott a francia kormány. Az új miniszterelnök Dala- dier. — A hollandiai Den Helder vá­roskában nagy pompával temették el Simon Diedeuven halászmestert, aki éle­tében az Északi-tenger legviharosabb részén összesen kétszázhatvannyolc em­ber életét mentette meg. — Lord Baden PoweI, a világ főcserkésze súlyos be­teg. Felgyógyulásához nincs remény. — Az elmúlt napokban Kínában is nagy földrengés pusztított. Az áldozatok szá­máról és a kár nagyságáról még nem érkezett jelentés. HARANGSZÓ. Hatvanad vasárnapja. Lukács 8, 4—15. Az áldott magvető telt marokkal jár s hinti szent magvát az emberiség lélektala- jába. Hullatja az én telkembe is. Nem akarja, hogv meddő terméketlenség, üres, sivár haszontalanság jellemezze az életemet, hanem, hogy gyümölcsöt teremjen. S én? A négyféle talaj hasonlata közül valamelyik reám is rdmillik. Egy bizonyos : jaj nekem, ha gvümölcsöt nem terem ben­nem a Krisztus magvetése. Oh de borzasztó lenne egyszer üres kézzel állani meg az Ür előtt! Üj tábori lelkész. A honvédelmi mi­nisztérium Havasi Dezső győri hitokta­tót február l.-töl tábori lelkészi szolgá­latra osztotta be. — Utódjául D. Kapi Béla püspök Molnár Sándor menekült erdélyi lelkészt nevezte ki helyettes hit­oktatónak. Győr. A Protestáns Asszonyok Nem­zeti Szövetségének győri fiókja január 28.-án vallásos-estét rendezett a követ­kező műsorral: Bach J. S.: Kis praelu- dium és fuga. Fodor Kálmán orgonajá- téka. Imádkozott D. Kapi Béla püspök. Giordani: Caro mio ben. Foltin Brúnó gordonkaiátéka orgonakísérettel. A cser- készvilágtábor lelki élete. Ittzés Mihály ev. hitoktató-lelkész előadása. Mendels­sohn: Andante az ,.e“-mo!l koncertből. Haffner Tiborné úrnő hegedűjátéka or­gonakísérettel. N. Aba Tihamér: Vihar a táborban, b) Tóth Kálmán: Losonczy özvegye. (Ballada.) Kuszák István sza­valata. Nyberg Hugo: Szelíd szemed. Úr jézus. Énekelte az ev. egyházi énekkar. Imádkozott Turóczv Zoltán ev. lelkész. Budapest-Kelenföld. Az egyházköz­ség templomában a böjti időszak alatt ..A szenvedő Krisztus szavai“ címen a következő előadások lesznek. Febr. 15.: „Imádkozzatok, hogy kísérteibe ne es­setek“ (Lukács 22.. 40.) Szántó Róbert budapesti lelkész. Febr. 22.: „Én azért születtem, hogv bizonvságot tegvek az igazságról“ (János 18., 37.). Dr. H. Gaudy László budapesti hitoktatási igazgató. Márc. 1.: ..Atyám bocsásd meg nékik“ (Lukács 23., 34.). Kemény Gábor bajai lekész. Márc. 8. „Én Iste­nem, miért hagvtál el engemet“ (Máté 27., 46.). Ruttkay-Mikliian Géza mező- hegyesi missziói lelkész. Márc. 15. ..Átvám. a te kezeidbe teszem le az én Ielkemet“ (Lukács 23., 46.) Hulvey Ist­ván kiskőrösi lelkész. Márc. 22. „Elvé­geztetett“ dános 19.. 30.)'. Szabó József gvőri püspöki másodlelkész. Márc. 29. „Ez az én testem“ (Máté 26., 26.) Szán­tó Róbert budapesti lelkész. A Budapest HL Kér. Evang. Nőegye- sü'et február hó 7.-én a Korona Vigadó nagytermében műsoros teaestét rendez, melyen a beszédet művészi számok ke­retében dr. Fabinyi Tihamér m. kir. ke­reskedelmi miniszter fogja tartani. Harta. (Pest vm.) Január hó 24,-ike sokáig emlékezetes marad az evangéli­kus és református hivek lelkében. Ezen a napon búcsúzott a két gyülekezet a megtelt közös temetőtől s egyben imád- ságos lélekkel adta át rendeltetésének az új községi temetőt. A zuzmarás, kö­dös reggelt áttörte aranyfényével a nap­sugár, mikor az összes harangok zú­gása mellett 500 iskolásgyermekünk felvonulásával megindult a két egyház presbyteriuma Polster Gyula József ev. és Hettesheimer Fülöp ref. lelkész veze­tése mellett az ó, majd a felavatandó új temetőbe. A helyi leventezenekar Geh! Ede ref. kántortanító irányítása mellett több temetési éneket adott elő mindkét temetőben. Kivonult a község képvise­lőtestülete, a helybeli iparos és gazda­kör, a két temetkezési egylet fekete zászlók alatt. A megtelt régi temető ka­pujában az ev. lelkész mondott búcsú­beszédet. Felemlítette a régi temető fel­avatásának történetét, amelyet ezelőtt 55 évvel adtak át rendeltetésének, 1879 márc. 16.án. Örökké emlékezetes, szo­morú ez az év mindkét egyház szem­pontjából. Amióta községünk áll, nem volt még oly bő ara+ása a halálnak. A halál piros keresztjét odaraizolta ke­vés kivétellel minden ház ajtajára és végeláthatatlan sorokban indult a ki­csiny koporsók sora a temető kapuja felé. Az anvakönyvekben ilyen bejegy­zéseket találunk: a halál oka: sorvadás, vörheny, forróláz, tífusz, himlőkiütés. És egvik lap a másik után teleírva korán letört kis Virágszálak szomorú meséjé­vel. akiket a halál keze kitépett a puha, meleg bölcsőből, az óvoda játékos gyermekgyűrűjéből, az iskola padjaiból. Nem is egyesével, hanem párosával. Na­ponta négy-öt, hat, sőt tíz temetés folyt csak az evangélikus egyházban! Csak így lehet megérteni azt a szo­morú számot, hogy amíg rendes körül­mények között átlag 60—90 a halottak száma, addig 1879 márc. 17.-én már a 145-ik sorszámot írták a halotti anya­könyvbe és egész esztendőben 238-szor kondultak temetésre a harangok. A so­kat szenvedett egyházat még az év szeptember havában meglátogatta dr. Szeberényi Gusztáv püspök, hogy vi­gasztaló szavaival hitet és megnyugvást keltsen a porig alázott gyülekezet hí­veiben. Az immáron megtelt temetőbe az anvakönvvek szerint 55 év alatt a ref. egvház 1128, az evangélikus egyház 3966 halottat temetett. Összesen 5094 testvérszív piheni édes álmát Isten szán- tófödjében. Az ev. felkész búcsúbeszéde után a ref. lelkész imája és áldása fejez­te be a régi temetőben tartott ünnepélyt, majd a két gyülekezet közös temetési ének dallama mellett felsorakozott az új temetőben. Az ev. lelkész I. Mózes 12, 1. és Mózes II. 3, 5. alapján tartott né­met és magyar nyelvű avató beszédet, utána hasonlókép a ref. lelkész. A him­nusz eléneklése után az új temetőnek is­kolásaink énekszóval való vezetése mel­lett történt körüljárása után a jelenlévők hazatávoztak egy feledhetetlenül szép, mélységes lelki emlékkel. Áldja meg az Úr kegyelme azokat, akik az ő utjain járnak és fedezze be kegyelme palást­jával az élet megfáradt vándorait! Lemondás heti egy tál ételről a nyo­morgók segélyezésére vagy: az Ev.

Next

/
Thumbnails
Contents