Harangszó, 1934
1934-12-02 / 49. szám
1934. december 2. 49. szám. Alapította : KAPI BÉLA 1910-bon I.aptuIajdonoB : Dunántuii L’Jthnr-Szóvetség. Az Ország«*« LuHipi- Szövetség hivatalon lapja. Megjelenik minden v, Ingyen mi léklet tanév alatt Kéthetenként a KIS HARANGSZÓ. Postacsekkazáinla : 30.52(1. Előfizetést elfogad minden ovang. lelkész es tanító. A .Huuifsjó* •lerkeutö-kMdóhivatala: GYŐR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-o8 kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Az ádventi király. Imhol jő néked a te királyod. Máté 21, 5/a. U j egyházi évet kezdünk. Minden kezdet előre irányítja a tekintetet s vegyes érzelmtkkel tölti meg a szivet. Az öröm es remény közé belevegyül a kételynek, töprengésnek az érzése is: hogy az a megkezdett új dolog mit hoz és hogyan fog majd végződni számunkra. Az új egyházi esztendő kezdetén is — ha talán nem is oly mértékben, mint a köztudatba jobban belevésődött polgári qv kezdetével — elfogja valami ilyenféle érzés a szivünket. De kétségeskedö, nyugtalan lelkűnkbe belecsendül az örömöt Ígérő, boldog ádventi üzenet: A te királyod jő néked 1 Ma vannak, akik minden bajunknak, nyomorúságunknak a megszűnését, a nemzetek sorában megillető helyünknek az elfoglalását a királyság visszaállításától várják, remélik. Azt hiszik, hogy a királyi trón betöltésével megváltozik minden, jobbra fordul sorsunk. Annak a királynak a jövetelével és elfogadásával, akit az ádvent hirdet nekünk, minden bizonnyal mássá, szebbé, jobbá lesz a világ. Már a próféta úgy jövendöl az Ő koráról : hogy a bárány és a farkas együtt legelnek. Vagyis megszűnik az erőszak elnyomása; a gyöngébbnek nem kell folyton félnie, rettegnie az erősebbnek zsákmányra éhes, ragadozó természetétől. A megnem- értés, rossz akarat helyét elfoglalja a szivekben a kölcsönös bizalom ; a gyűlölet lobogása, mely osztályokra tagolja a társadalmat s egymásra való féltékenységükben lázas fegyverkezésre készteti a nemzeteket, megszűnik. Mint Ezsaiásnál olvassuk: a népek fegyvereikből kapákat csinálnak; vagyis a háború öldöklő, gyilkoló szerszámai a munka és felvirágzás békés, építő eszközeivé változnak. Milyen messze vagyunk ettől a boldog kortól! Krisztus születésének kétezer éve ellenére is! Milyen szükséges volna, hogy az ádventi király elfoglalja őt megillető helyét a szivekben, a társadalmi s állami életben! Egyes körök és osztályok nálunk a politikai királyság visszaállítását azért sürgetik, mert a királynak a a védelme alatt vélik kiváltságaiknak további megtarthatását. Az az ádventi király nem bizonyos csoportoknak az érdekeit képviseli s szolgálja, hanem mindenkiét Azért mondja kétszeres nyomatékkai is róla a jövetelét bejelentő híradás: Néked, a te királyod, Ö nem meglevő, ezeréves hagyományon, vagy jogszokáson alapuló kiváltságokat akar fentaftani, hanem kivétel nélkül mindenkit az isten fiainak kiváltságára emelni. Megnyitni a szemeket az emberben a testvérmeglátására, hogy mig a gazdagok a tél örömeit fütött szobában, terített asztal mellett, vagy a természet ölén meleg ruhákban s bundákban élvezik, a didergő, rongyos ruháju, Lázárokat is vegyék észre. És a társadalmi együttérzés, a sziveknek szeretetben való összedobbanása mellett meg akarja nyitni a szemeket az ég felé való tekintésre is, hogy ez a tekintet óvjon a bűntől s erőt adjon a kisértések között való megállásra. Vezető politikusaink ajkáról többször halljuk a kijelentést, hogy a magyar király-kérdés nem időszerű. Az ádventi királynak, a Krisztus királyságának kéidése azonban ma is -£- sőt talán inkább, mint valaha! — időszerű. Ez ránk nézve az igazán sürgős s égetően szükséges királykérdés. Kiss Samu. íme a te bűneid! Irta: Lukács István. Ma reggel ádventi harangszó kon- dul, istentiszteleteinken ádventi ének zendül és ádventi üzenet hangzik. Mind azt hirdeti, hogy egy sejtelmes, várakozásteljes időszakhoz érkezett el a világ. ndventhez érve talán nem lesz hiábavaló, ha felvetjük azt a kérdést: Miért is van ádvent? Sokan azt mondják, azért, mert az egyházi év beosztása igy kívánja. Az egyházi év a maga körforgásában befejezést nyert és uj kezdetet vesz. Ádvent ezt az uj kezdetet jelenti. A rendeltetése pedig az, hogy karácsonyra előkészítsen. Ádvent tehát az előkészület, a karácsonyvárás ideje. Nemcsak a gyermekek számolgatják, hányat kell még aludni, mig a Jézuska jön, mit fog majd nekik hozni, hanem a felnőttek is úgy tekintenek előre, mint akik várnak valakire. Az emberi szemek a közeledő Jézusra szegeződnek. Ádvent Jézusra irányítja a tekinteteket. Az egész időszaknak^ hangulatát az c várása és az Ő fogadására való felkészülés adja és szabja meg. Mindezzel azonban nem jutottunk még a kérdés mélyére: miért is van ádvent? Nem indokoltuk meg a kérdésnek azt a részét, hogy mi az előidéző oka az ádventnek? Mi az oka Jézus jövetelének? Ha csak a fentiekre gondolunk, bárki azt mondhatja, rám ez nem tartozik. Engem Jézus jövetelének oka és célja nem érint. Ézek a sorok épen azért íródtak, hogy — ha te igy gondolkodsz — A részünkön való gyülekezetek nagy egyértelműséggel tanítják, hogy . • • egy isteni lényeg van, mégis három egyenlő lényegit, egyenlő hatalmú és egyenlően örökkévaló személy: Atya, Fiú és Szentlélek.. Áeostai Hitvallás. jubileumi — 25. — évfolyam.
