Harangszó, 1934

1934-11-25 / 48. szám

1934 november 25. HARANGSZÓ 389. OLVASSUK A BIBLIÁT A győztesek jutalma. November 26 Halalom. Jel. 2, 25—26. Akit Krisztus legyőzött, annak megbí­zatása, hogy győzelmet arasson azo­kon, akik a Krisztus dicsősége előtt nem akarnak meghódolni. Ez a győzelem nem a miénk, hanem az Ige diadala. Az ember tele van hatalomvággyal. Jézus részeseivé tesz bennünket az ö dicsősé­gének, ha megtartjuk Tőle nyert erőn­ket mindvégig. Pogány erőszak ronthat ellenünk, Vele ma és mindenkoron dia­dalt aratunk. November 27. Hajnalcsillag. Jel. 2, 28. A hajnalcsillag sötét éjszaka után a vi­lágosság követe. Világosság felé hivó és útmutató fény. Drága reménységtíiznek kilobbanása egy eltemetett s rombadőlt élet romjain. Győzelem az, ha könnyhul- latásom záporán égi szivárványt látok, győzelem az, hogy bánatot tudok hor­dani, győzelem az, hogy meg tudok bo­csátani, győzelem az, ha munkám lát­szólagos csődje nem riaszt a Krisztus ügyének harcában, legnagyobb győze­lem, ha egyedül az én Vezéremnek győ­zelmében bízom s szolgálom őt ma is. November 28. Fehér ruha. Jel. 3, 5. Ki­rályi mennyekzőbe hív a világ Ura. A legboldogabb vendégségnek belépődíját, a fehér lakodalmi köntöst maga az én mennyei Atyám adja nékem, ha győzök. Szeretnék diadalmaskodni, de gyenge az erőm. Szeretném a bűnnek szennyét tá­voltartani lelkemtől, de a bűn bennem van... s mégsem adom fel a harcot, mégsem adom meg magamat a Sátán­nak, hanem odaadom magamat az én Megváltómnak s az Ö szent vére meg­tisztít s kegyelme hófehér mennyekzői ruhába öltöztet. November 29. Oszlopok Istennek temp­lomában. Jel. 3, 12. A világ isten dicsősé­gének temploma lesz, mert minden el fog múlni, hogy minden az ő dicsősé­gére maradjon fenn. Az Isten dicsőségé­nek boldog részese lehetek, ha úgy ér­zem és cselekszem, hogy Isten közelsé­ge vesz körül. Az oszlop otromba és durva kőhasáb a szobrász keze nélkül. Belőlem csak akkor lesz oszlop Istennek templomában, ha engem átalakít az Ö csodás ereje s én engedelmesen átadom magam alakító munkájának. November 30. Királyi szék. Jel 3, 21. Krisztus szolgálata királyi méltóságot ád. Ö király volt a köpadlat itélöhelyén, ki­rály volt a szamár hátán, király volt a töviskoronával és király volt a csúfság keresztfáján, mert királyi vér, Istennek lelke lakozott benne. A teremtés koro­nája, az ember még nem jelent királyi méltóságot önmagában, királyi méltóság csak akkor lesz a sorsa, ha a királyok Királya felemeli a porból s maga mellé ülteti. Ezért akarok győzni! November 31. Istenfiuság. Jel. 21, 7. Az én királyom nem szegény és nem ön­ző, hanem dúsgazdag és ajándékozó. En­gem fiaivá, örökösévé fog tenni. Atyám­nak szólíthatom, megcsókolhatom kezét, Ö fiamnak nevez s keblére ölel. Ennek az atyai szeretetnek egyetlen szívdobba­nása drágább nekem, mint e világ min­den gazdagsága. Koplalhatok, mégsem éhezem, szenvedhetek, mégsem fáj, mert Isten gyermeke, az egyetlen, örök király fia vagyok s újjongva érzem szivemben a királyi örökség véres pecsétjét, a gol­gotái keresztet: Szeret engem az én Is­tenem 1 December 1. Hallelujah. Jel. 5, 12. Az embernek az ád dicsőséget, hogy dicső­séget adhat Istennek. Mi magunk nem vagyunk dicsőségre méltók, hanem kár­hozatot érdemiünk. Aki bennünket drá­ga vérével a kárhozattól megváltott, az ártatlan Bárány, méltó arra, hogy ve­gyen dicsőséget. Leborulok előtted Krisz­tusom s köszönöm, hogy a Te dicsősé­gedet magasztalhatja véreden megvál­tott gyermeked. Bácsi Sándor. KARCOLATOK. Különfélék. A jubileumi emlékfüzettel kapcso­latban nagyon sok köszönő levelet kaptunk. Az ajándékot legszebben a kis Barlahida köszönte meg: a 25 éves Harangszónak 25 új előfizetőt szerzett. *** A Matuska-per tárgyalásánál val­lási szempontból több melléfogás tör­tént. Mikor a merénylő a rémtett indítékául a sátánt emlegette•, az elnök gúnyosan legyintett, mintha olyasmiről lenne szó, amit nem lehet komolyan venni. Az lehet, hogy Ma- tuska a sátánt csak megtévesztésül emlegette, ámde bizonyos, hogy éppen az övéhez hasonló gaztettek mutat­ják döbbenetesen: milyen rettenetes valóság a sátán. A tanuk közül többen kifejezést adtak azon véleménynek, hogy Ma- tuska a merénylet után nem mutat­kozott egészen épelméjünek. Mikor az egyik így valló tanútól — dr. Stumpf Imre orvostól — az elnök megkérdezte, hogy mire alapítja ezen véleményét, a tanú így felelt: „Mert széles gesztusai voltak s azt mon­dotta, hogy most templomba megy.“ Lehet, hogy Matus ka valóban nem épeszű. De ezt abból következtetni, hogy templomot emlegetett, mégis csak istentelen dolog. *** Valamelyik pesti lap azt Írja, hogy egy francia rádióhallgató mozgalmat indított az iránt, hogy Szent Patrok- lusz személyében a rádió is kapjon védőszentet. A monda ugyanis azt tartja, hogy ez a Patroklusz mint pásztor már a Krisztus utáni 6. szá­zadban rádiózott. Pásztorbotja volt az antenna. A pesti lap így fejezi be a cikkét: „Ki bizony it ja ennek ellenkezőjét ?“ *** A Magyar Kórus zeneműkiadó vállalat pályázatot irt ki egy két- szólamu zenésmisére. Az első dijat Raj tér Lajos a rádió karnagya nyerte. A zeneművet azonban nem nyomat­ták ki, mert kitűnt, hogy Rajter Lajos —■ evangélikus. HETI KRÓNIKA. Gyönyörű katonai szemle közepette folyt le a kormányzó jubileuma. — Ma- tolcsi Mátyás: Agrárpolitikai feladatok Magyarországon cimü most megjelent könyvéből vesszük az alábbi megrázó részletet: „Az utódállamok földreformja Magyar- ország elszakított területein: Felvidéken 2 3 millió kát holdat, Erdélyben 2 9 millió hat. holdat, Délvidéken 2.1 millió kát. holdat. Összesen 7.3 millió kát. holdat juttatott a cseh, román és szerb népnek. Földreform, amit nekünk kellett volna végrehajtani . .. Mert, ha a magyar föld a magyar népé lett volna, sokkal nehezebb lett volna az országot a trianoni sírba süllyeszteni * Griger Miklós római katholikus pap, a csornai választókerület képviselője, legutóbbi beszámolójában többek között ezeket mondotta: „Ottó a szegények ki­rálya, mert saját ifjúsága élményeiből megtanulta ismerni a szegény életmód keserűségeit. tapasztalatait. Egyszer megfogta mind a két karomat Ottó ki­rályfi és azt mondotta nekem: Apát úr, tudom, hogy ön mindig a szegények ér­dekében emeli fel szavát a parlament­ben. Én is a szegények királya akarok lenni. Aki legitimizmus-ellenes, az egy gyékényep árul Benessei.“ No. no! Ta­lán nem egészen igy áll a dolog! — Bor­vendég Ferenc, Budapest főpolgármes­tere meghalt. — Matuskát a bíró­ság halálra Ítélte. — A képviselöház 25.000 pengőt szavazott meg a fel­állítandó Rákóczi-szoborra. — Lam- pért Géza, ismertnevű magyar költő Bu­dapesten meghalt. — A Máv.-ot a bia- torbágyi merényletnél 1,250.000 P kár érte. — Schuschnigg osztrák kancellár Rómába utazott. — A jugoszláv kor­mány a versaillesi merénylet ügyét a Népszövetség elé terjeszti. — Laval francia külügyminiszter kijelentette, hogy folytatja Barthou külpolitikáját. — Ang­liában 89 éves korában meghalt Roth­schild Edmond báró, többszörös millio­mos, bankár és műgyűjtő, aki óriási ösz- szegeket költött a különböző országok­ban élő zsidó menekültek számára való menházak létesítésére. — Litvinov, a hírhedt orosz külügyi népbiztos állítólag megbukik. Boldogan számítom magamat azok közé akik segítséget keresve, a bibliát olvassák s abban békességet találnak. A szentirás az erő kútja, — forrá% melyben soha el nem múló vigasztalást találunk.“ Franklin Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke.

Next

/
Thumbnails
Contents