Harangszó, 1934

1934-01-28 / 5. szám

36. HARANGSZÓ 1934 január 28. után, a jóízlésű ember tiszta ruha után, a beteg gyógyulás után, úgy vágyódik a lelkünk az Úr bűnbocsátó kegyelme után, amit alázatos bűnbánat által az úrvacsorában nyerhet el. Sokan azt ve­tik ellen, hogy ők nem tudnak felejteni, nem tudnak megbocsátani. Épen ez a léleknek legfájóbb sebe! A megbocsátás, a megbékélés nem kisebbé, hanem nagyobbá, nem gyen­gébbé, hanem erősebbé teszi az embert. Milyen szomorú dolog, ha testvérek, rokonok, egy gyülekezetnek tagjai engesztelhetetlen haragot tartva, évek során át eljárnak egymás mellett anél­kül, hogy beszélnének egymással, sőt szándékosan messze elkerülik egymást. De ha mégis egyiknek a másik kopor­sója mellé kell állania, akkor gyászol­ják és siratják azt, mintha a legforróbb szeretetben éltek volna együtt. Sokszor gondolkozóba esik az em­ber, vájjon az elválásnak, vagy az egy­máson elkövetett sérelmeknek bűnbánó könnyeit sírják-e el ezek? Krisztus Urunk is akkor mutatta meg lelkének igazi méltóságát és nagyságát, amikor megbocsátva ellenségeinek, még a kereszt kínjai között is értük imádko­zott. És nékünk ezzel példát adott. * A kegyelet az emberi érzések egyik legnemesebbike; az ember jellemének kiemelkedő szép vonása. Egypár szál virág elültetése a sirhal- mon, egy gyorsan összefűzött koszorú odahelyezése a keresztre, még nem je­lenti a kegyeletet; legfeljebb annak ha­mar elmúló jele csak. A szeretteiről em­lékező kegyelet az Isten elé kíván lépni, hogy ott az Úr irgalmas szeretetébe ajánlja elköltözött kedveseit. S míg az Úr színe előtt imádkozik értünk, lélek­ben együtt van övéivel. A hála és a jóízlés egyformán meg­követeli tőlünk azt is, hogy hozzánktar- tazóink sírját tőlünk telhetőleg ápoljuk, gondozzuk és amikor tehetjük, felkeres­sük. Az a nép, melynek leikéből kialszik a kegylet lángja, elveszíti kapcsolatát az éggel. A temetőben porladozók elha­nyagolt sírja, az élők lelkének sivárságát mutatja. * Az iskola az embernek lelkét két irányból veszi művelés alá: oktat és ne­vel. Mind a kettővel felbecsülhetetlen értéket ád az ember lelkének. Az okta­tás az észt csiszolja, fejleszti, felfegy- verzi az embert mind azokkal a szellemi fegyverekkel, amelyeknek birtokában az élet küzdelmeiben győzelemmel állhatja meg a helyét. De bármily nagyszerű ér­tékeket nyer is a tudás által a lélek, mégis fontosabb az iskola másik mun­kája! a nevelés. Az élet számtalan tapasztalata iga­zolja, hogy rendelkezzék bár az ember a tudás bármily értékes kincshalmazá­val, ha nemes érzést, jószándékot, hitet, vallásosságot a nevelés nem fejlesztett lelkében, valódi hivatását betölteni nem tudja. Az iskolát ebben a két irányú fon­tos munkájában támogatnia, segítenie kell a család nevelő munkájának. Az is­kola és a család nevelő munkájának nemcsak ellentétben nem szabad lennie, de a kettőnek egy úton kell járnia, egyiknek a másikat ki kell egészítenie, meg kell erősítenie. Nagyon fontos dolog, hogy a családi kör, az otthon, a szülők, a testvérek, a felnőttek társasága jóra nevelő hatást gyakoroljon a gyermek lelkére. Rette­netesen nagy baj az, ha a gyermek — különösen otthon -— a felnőttektől rossz példát lát, durva beszédet hall, ha azt tapasztalja, hogy odahaza másként él­nek, másként beszélnek és cselekszenek, mint ahogyan azt neki az iskolában, meg a templomban tanítják. Ne gondolja azt senki, hogy a gyer­mek lelke nem veszi észre a különbsé­get. Amit pedig a gyermek lelke észre vesz, azt nagyon jól megjegyzi magá­nak. Ne feledje senki: rontani könnyű, építeni nehéz! Amit egy meggondolat­lan, gonosz kéz összetört, száz gondos és jóakaraté kéz sem tudja azt a lélek­ben kiigazítani, helyrehozni. És hallja meg mindenki az Űr sza­vát. amit a lélekrontókra mond: „aki pedig megbotránkoztat egyet is e ki­csinyek közül... jobb annak, ha ma­lomkövet kössenek a nyakára és a ten­ger mélységébe vessék“. Nagy István. OLVASSUK A BIBLIÁT. Világszemlélet III. Amilyennek Isten láthat téged! Január 29. Hüllen szövetstgszegő I Hó- seás 6 :7—10. Ha nézi Isten tetteidet, látja bűneid sokaságát, hogv még mindig az ó Adám uralkodik életed felett, hogy szavaiddal, tetteiddel egvre csak áthá­god parancsolatait, várhatod-e, hogy megsegítsen az Úr? Az Ö gondviselése csak szövetségeseire, parancsolatai meg­tartóira terjed ki. így ígérte a szövetség- kötéskor, ha parancsolataimat megtart­játok, én népem lesztek. így várja el megváltottaitól.higyjetek s e hitnek meg­felelő életet éljetek s én veletek leszek s mindenekben megsegitlek. Ne követelj áldást Istentől, ha első sorban magad nem tartod meg a szövetségeit Vele! Január 30. Kapzsi kincsváeyó I Lukács 12 : 16—21. Milyen szánakozással néz­heti az Úr, a mindenekben gazdag Isten, hogyan töröd magad múlandó földiek után, hogyan tervezgetel a magad böl­csessége szerint, kihagyván számításaid­ból Istent. Nem gondolsz arra, hogy amid van, Istentől van s hogy ami ma a tied, holnap Isten tőled elveheti és más­nak adhatja! Jusson eszedbe, hogy nincs e földnek akkora gazdagsága, melyért megvásárolhatnád Istentől lelked üdvös­ségét, de tied lehet az ingyen, ha Krisz­tusban való hittel elfogadod azt, mint Isten ajándékát. Szegény kapzsi, kincs­vágyó te! Mit használ neked, ha az egész világ a tied is, de a te lelkedben kárt vallasz?! Január 31. Könnyelmű tékozló! Lukács 16 : 19. Már nem futsz a kincsek után, hanem élvezed azt. Bíborban, bársony­ban, mulatni szerető barátok társaságá­ban tékozlod kincseid. Barátaid ismerik bőkezűségedet ételek sokaságában s ita­lok sokféleségében, de nem ismerik a Lázárok, nem tapasztaltak segítő jósá­got részedről az élet nyomorultjai, a nélkülöző nincstelenek. Milyen szomo­rúan látja ezt Isten, ki pedig figyelmez­tetett téged Mózes, próféták s szent Fia által s hogy fáj előre atyai szíve, hogy egykor a pokolból hozzá kívánkozó sza­vaidra azt kell felelnie: „senki onnan ide nem jöhet!“ Há,t nem tudod, miért adta Isten gazdagságodat? Hogy híven sáfár­kodj azzal az ö tervei szerint! Gondol­tál-e már arra, hogy vagyonod könnyel­mű tékozlása közben lelked üdvét is el- •tékozolod?! Februári. Alnok képmutató! Máté 15:8. Úgy gondoltad, hogy mert az emberek szemét sikerült bekötni s magadat előt­tük jobbnak mutogatni, mint amilyen lé­lek szerint vagy, Istent is félre tudod vezetni? Keserves csalódás lesz önálta- tásod jutalma.! Isten gondolataidban olyas s nem eléje küldött szavaid sze­rint ítél csupán meg téged, hanem nézi életed és cselekedeteid bizonyságtételét. Emberek becsülését is elveszted, ha ki­sül álnokságod, Isten pedig már is ítélt képmutatásod felett. Hogyan is gondol­hattál olyan botorságot, hogy félrevezet­heted a Mindentudót! Február 2. Megátalkodott gonosz 11. Mó­zes 65. Ha már az is kárhozatodat jelen­tette, ha hűtlenné lettél az Istennel való szövetséghez, ha kapzsi kincsvágyó módjára csak földiekkel törődtél, mint könnyelmű tékozló, csak az élvezet volt életcélod s ha mint álnok képmutató megkísérelted félrevezetni a mindentudó Istent, mennyivel kárhozatosabb lehet, amikor Isten haraggal látja nem csupán bűneid sokaságát, hanem megátalkodott- ságodat is a bűnben, amelyben olyan jól érzed magadat, hogy nem is érdeklődői a belőle való szabadulhatás útja felől. Döbbenj vissza, míg nem késő, hagyj fel megátalkodottságoddal, fogadd el meg­váltódul, bűneidből szabadítódul a Krisz­tust, míg nem késő, míg le nem telik Istennek számodra engedélyezett kegyel­mi ideje. Február 3. Érdemeidben bizakodó! Lu­kács 18:11—12. Talán nem is nyugta- lankodol lelked jövendője felől, annyira elvakulttá tettek cselekedeteid. Talán azt hiszed, hogy neked már jogod van üdvösségedet kikövetelni, mert hiszen te különb vagy más embereknél?! Isten egészen másképpen lát téged. Haszon­talan szolgának ítél! Hiábavalóságokkal dicsekedő lelki vakságban szenvedő be­tegnek lát. Önhittség útvesztőjén tévely­gő szerencsétlen, kegyelemre szoruló porszem vagy csak az igaz Isten előtt. Vigyázz! Megaláz Isten s hiába bizako­dói önérdemeidben, Isten előtt csak Krisztusban vetett hit jön számításba az üdvösség kérdésénél. Ember itt nem tehet semmit, minden Isten ajándéka s kegyelme! Február 4. Bolond istentagadó! Zsoltár 14 : 1. Úgy gondolod, hogy nem is kell törődnöd földöntúliakkal, hiszen nincs Isten! Nem is kell félned senkitől, hiszen nincs Isten! Nem büntetett eddigi bű­neidért sem, hát bizonyára nincs Isten! Te még soha sem láttad őt, valószínűleg tehát nincs is Isten! Vedd egészen biz­tosra, hogy van Isten! Tagadhatod létét, de a teremtettség s a Ielkiismeret azt bizonyítja, hogy van! Nem láttad eddig, mert nem is kerested, de ő mégis van s látott, hívott, keresett, üdvözíteni akart téged is s most pedig ítél feletted! Hiá-

Next

/
Thumbnails
Contents