Harangszó, 1934
1934-10-14 / 42. szám
1934. október 14. HARANGSZÓ 337. 11. Az igazi templombajárás életei megszentelő hatalom. Mi tátszik meg ebből a te életedben ? 12. Szeresd a templomot! A világra életükkel áldást hintő nagy embereink mind templomos emberek voltak! (A kerületi gyűlés alkalmával többen érdeklődtek ezen templomi rend után Itt közöljük, hogy a fenti szöveg 66X50 cm. méretben fényes, kemény kartonra nyomva darabonként I P. árban kopható a zalaegerszegi evangélikus lelkészi hivatalban Ugyanilyen kartonon és ugyanilyen méretben a múlt számunkban közölt „fézus panasza" c templomi felirat ugyancsak 1 P. árban kopható a zalaegerszegi evangélikus lelkészi hivatalban). „A mi örökségünk“. Ez a címe annak az érdekes évkönyvnek, amelyet a Brit- és Külföldi Bibliatársulat elmúlt esztendei munkájáról kiadott. „A mi örökségünk“ a biblia. örökség az, ami őseinktől szállt ránk. A biblia immár közel két évezred századain át öröklődik nemzedékről nemzedékre. Míg ez a szent könyv megtette útját az öskeresztyének martiriumos világából, a középkori barátcellák rabságán keresztül a mi asztalunkig, ki tudná megmondani, mennyi vér, szenvedés és imádság tapadt hozzá. Hitvány ember az. aki az örökségét nem becsüli meg. Mennyit szenvedtek, nélkülöztek ősapáink azért, hogy nekünk bibliánk legygn: becsüljük hát meg a drága örökséget. A Bibliatársulat jelentése százával számol be megható esetekről, amelyek mind azt mutatják, hogy milyen nagy ma is a biblia szere- tete. — Egy szegény asszony kedves tréfálkozással panaszkodott a bibliater- jesztönek. hogy amióta férje bibliát kapott. azóta hatalmasan megnövekedett a ház petróleum-számlája, mert az öreg azóta éjfélig bibliát olvas. Nappal a nehéz munka igáját vonja, este pedig szerető gyengédséggel nyitja ki fáradságtól reszketős keze az öreg bibliát. Ám abban a házban bizonnyal nemcsak a petróleumszámla növekedett meg, hanem a lélek világossága is. Olvasunk a jelentésben börtönlakókról, akik könnyes szeretettel szorítják szívükhöz a bibliát, amelyben lelkűk tisztulását megtalálták, óceánt-járó matrózokról, akiknek a hullámok fölött bibliájuk a menedék. Természetesen van példa az ellenkezőre is. Amikor az emberek megvetik, leköpik, összetépik, vagy kigúnyolják a bibliát. Az egyik terjesztő bibliát kínált egy mohamedán embercsoportnak. ,.Pap vagy?“ — kérdezte tőle az egyik. „Nem, biblia- terjesztő vagyok“ — felelt. „Vigyázzatok“ — mondotta erre a csoportból egy másik —, „mert ez veszedelmesebb ember, mint a pap. A pap, mikor elvégezte beszédét, tovább megy, de ez nálad hagyja a portékáját s az a különös könyv nem hagyja az embert tovább nyugodni.“ — Áz elmúlt napokban csomagot kaptam. A csomag Lukács evan- géliomának egy lapjával volt beburkolva. De sok ember van, aki csak így becsüli meg a drága örökséget! Az örökséget igyekszik mindenki szaporítani. A Brit- és Külföldi Bibliatársulat immár 130 éve nem tesz egyebet, mint növelni igyekszik azt a drága örökséget, amit a biblia lelki kincseiben bírunk. Növelni úgy, hogy egyre több nyelven, egvre több ember asztalára teszi oda a bibliát. Az elmúlt évben 11 új nyelven adta ki a Társulat a szentírást. Közülük négy az evangélikus misszió számára készült. Ezzel 678-ra emelkedett azoknak a nyelveknek száma, amelyeken a Társulat kiadásában olvasható a szentírás. A Társulat az elmúlt esztendőben 10,933.203 példányban terjesztette el a bibliát, vagy annak egyes részeit. Ez az előző évhez képest 315,733 példány emelkedést mutat. Örvendetes, hogy az emelkedés főként a pogány többségű országokra esik: India. Ceylon, Burma,, Japán, Perzsia, Iraq, Palesztina, Szíria, Afrika. Hazánkban az elmúlt évben 60,309 biblia és bibliarész fogyott el. Ez az előző évhez képest 6,400 példány növekedést jelent. — Érdekes, hogy az elmúlt évben Uj Zéland minden szállodája egy-egy bibliává:! látta el a szobáit. A Társulat elmúlt évi bevétele 374,592 font volt, kiadása • 373,896 font. Maradvány 690 font. A Társulat fennállása óta 453.404.270 példányban terjesztette el a bibliát. Ma a világnak három nagy bibliater- jesztö társulata van: a Brit- és Külföldi, az amerikai és a skót. Ha azokat a bibliákat, amelyeket az elmúlt évben ez a három társulat helyezett oda az emberek asztalára, egymás fölé raknák, akkor 40 kilométer magas biblia-oszlopot kapnánk, tehát ötször olyan magas volna, mint a föld legmagasabb hegye a Mount Everest. Íme a mi örökségünk! Annak tekint- jük-e? LUTHER. Kihallak a mezők, rétek, A ködös ősz rájuk lépett, Hervadás van már a tájon, Hervadás minden virágon. Újra elmúlt már a szép nyár, Ködszárnyakon repülve jár, Itt van az ősz és vele jött Az emlék, mely ma összeköt. Az emlék, mely összeköt ma, Bennünket a rég időkkel; Az emlék, melynek fuvalma, Hozzánk száll a nagy előddel. Kinek nemes szive, lelke, Isten iránti szerelme, Olyan nagy volt, mint a tenger, Minek nem árthat az ember. Olyan volt 0, mint a bástya, Melyet ostromolt az ellen, Ostromolt, de mindhiába, Csak övé lett a győzelem. Harcos volt ö; hit harcosa, Ki nem félt senkitől soha, Igazságos, nyílt és bátor: Ez Luther, a reformátor. Fegyvere nem pajzs és puska, Ágyú, srapnell, gránát, bomba, Egy fegyvere volt s ez nem más: A szabaddá tett Szent ÍrásSzent cél volt, amit kitűzött, Amelyért végsőkig küzdött, Küzdése nem volt hiába, Dicsőség lett koronája. Ha most Luther köztünk lenne, Velünk együtt énekelne, Együtt zengné ajkunk, szivünk, „Erős vár a mi Istenünk“! Ma e szent emlékünnepín, Legyen Luther köztünk jelen, S küldjünk fohászt fel az égbe, Luther Márton emlékére. Szantner János. Országos református kiállítás. A magyar református egyház az elmúlt héten a fővárosban kiállítást rendezett. Ezt a kiállítást érdemes volt megrendezni is, megnézni is. Ezen a kiállításon rengeteg kincs gyűlt össze. Annyi, hogy csak három helyen fért el: az Iparművészeti Múzeumban, a Református Teológia épületében és a Nemzeti Múzeum egyik termében. Bádogból kalapált urvacsorai tálak, színaranyból vert, drágaköves kelyhek, iromba egyházi kökorsók, patinás ón- kannák, az Árpádok korából való kegyszerek és a kormányzó aranykelyhe, régi rongyolt csatazászlók és a kormány- zóné-ajándékozta urvacsorai terítő, régi templomi faperselyek és kincset érő márványszobrok, elemista rajzok és nagyértékű könyvritkaságok, a kormányzó elsőosztályos bizonyítványa és nagy államférfiak kitüntetései, orgona, amelynek minden porcikáját falusi egyházfi faragta, harmonium, amelyet orosz fogságban csinált egy tanító, katonagallér celulózéjával ragasztva be a billentyűket stb. stb. Valamennyi egy-egy külön kincs. A kiállítással kapcsolatban elkészítették a református müértékek pontos jegyzékét. A kiállítás tehát egy nagy érték-szemle volt s jó nekünk az értékeinket számbavennünk. A kiállításon 1100 magyar református egyházközség közül 1000, azonfelül 44 középiskola, szeretetintézmény és egyesület vett részt. A kiállítás tehát országos felvonulás volt s jó néha országos célokért együtt megmozdulnunk. A kiállítás anyagának 95 százaléka magyar és protestáns volt. Tehát nemcsak Németország és Bécs tudott művészi értékeket alkotni, hanem a magyar talaj is tudott kezdettől fogva művészeket sarjasztani; nemcsak a római egyháznak van meg a maga egyházi művészete, hanem a protestantizmusnak is, amelynek kegyszerein pedig nem tiz- ezerholdas földesúrak fejedelmi adományának, hanem csak a szegény asszonyok kétfilléres áldozatkészségének fénye csilloghatott. Nagy öntudatnevelő erő volt ebben a kiállításban. Öreg falusi eklézsiák kopott falai közt, nagyvárosi gyülekezetek féltett
