Harangszó, 1934

1934-10-14 / 42. szám

1934. október 14. HARANGSZÓ 337. 11. Az igazi templombajárás életei megszentelő hatalom. Mi tátszik meg ebből a te életedben ? 12. Szeresd a templomot! A világra életükkel áldást hintő nagy em­bereink mind templomos emberek voltak! (A kerületi gyűlés alkalmával többen érdeklődtek ezen templomi rend után Itt közöljük, hogy a fenti szöveg 66X50 cm. méretben fényes, kemény kartonra nyomva darabonként I P. árban kopható a zala­egerszegi evangélikus lelkészi hivatalban Ugyanilyen kartonon és ugyanilyen méret­ben a múlt számunkban közölt „fézus pa­nasza" c templomi felirat ugyancsak 1 P. árban kopható a zalaegerszegi evangélikus lelkészi hivatalban). „A mi örökségünk“. Ez a címe annak az érdekes év­könyvnek, amelyet a Brit- és Külföldi Bibliatársulat elmúlt esztendei munkájá­ról kiadott. „A mi örökségünk“ a biblia. örökség az, ami őseinktől szállt ránk. A biblia immár közel két évezred száza­dain át öröklődik nemzedékről nemze­dékre. Míg ez a szent könyv megtette útját az öskeresztyének martiriumos vi­lágából, a középkori barátcellák rabsá­gán keresztül a mi asztalunkig, ki tudná megmondani, mennyi vér, szenvedés és imádság tapadt hozzá. Hitvány ember az. aki az örökségét nem becsüli meg. Mennyit szenvedtek, nélkülöztek ősapáink azért, hogy ne­künk bibliánk legygn: becsüljük hát meg a drága örökséget. A Bibliatársulat jelentése százával számol be megható esetekről, amelyek mind azt mutatják, hogy milyen nagy ma is a biblia szere- tete. — Egy szegény asszony kedves tréfálkozással panaszkodott a bibliater- jesztönek. hogy amióta férje bibliát ka­pott. azóta hatalmasan megnövekedett a ház petróleum-számlája, mert az öreg azóta éjfélig bibliát olvas. Nappal a ne­héz munka igáját vonja, este pedig sze­rető gyengédséggel nyitja ki fáradságtól reszketős keze az öreg bibliát. Ám ab­ban a házban bizonnyal nemcsak a pet­róleumszámla növekedett meg, hanem a lélek világossága is. Olvasunk a jelen­tésben börtönlakókról, akik könnyes szeretettel szorítják szívükhöz a bibliát, amelyben lelkűk tisztulását megtalálták, óceánt-járó matrózokról, akiknek a hul­lámok fölött bibliájuk a menedék. Ter­mészetesen van példa az ellenkezőre is. Amikor az emberek megvetik, leköpik, összetépik, vagy kigúnyolják a bibliát. Az egyik terjesztő bibliát kínált egy mo­hamedán embercsoportnak. ,.Pap vagy?“ — kérdezte tőle az egyik. „Nem, biblia- terjesztő vagyok“ — felelt. „Vigyázza­tok“ — mondotta erre a csoportból egy másik —, „mert ez veszedelmesebb em­ber, mint a pap. A pap, mikor elvégezte beszédét, tovább megy, de ez nálad hagyja a portékáját s az a különös könyv nem hagyja az embert tovább nyugodni.“ — Áz elmúlt napokban cso­magot kaptam. A csomag Lukács evan- géliomának egy lapjával volt beburkol­va. De sok ember van, aki csak így be­csüli meg a drága örökséget! Az örökséget igyekszik mindenki szaporítani. A Brit- és Külföldi Biblia­társulat immár 130 éve nem tesz egye­bet, mint növelni igyekszik azt a drága örökséget, amit a biblia lelki kincseiben bírunk. Növelni úgy, hogy egyre több nyelven, egvre több ember asztalára te­szi oda a bibliát. Az elmúlt évben 11 új nyelven adta ki a Társulat a szentírást. Közülük négy az evangélikus misszió számára készült. Ezzel 678-ra emelke­dett azoknak a nyelveknek száma, ame­lyeken a Társulat kiadásában olvasható a szentírás. A Társulat az elmúlt eszten­dőben 10,933.203 példányban terjesztette el a bibliát, vagy annak egyes részeit. Ez az előző évhez képest 315,733 példány emelkedést mutat. Örvendetes, hogy az emelkedés főként a pogány többségű országokra esik: India. Ceylon, Burma,, Japán, Perzsia, Iraq, Palesztina, Szíria, Afrika. Hazánkban az elmúlt évben 60,309 biblia és bibliarész fogyott el. Ez az előző évhez képest 6,400 példány nö­vekedést jelent. — Érdekes, hogy az el­múlt évben Uj Zéland minden szállodája egy-egy bibliává:! látta el a szobáit. A Társulat elmúlt évi bevétele 374,592 font volt, kiadása • 373,896 font. Maradvány 690 font. A Társulat fennállása óta 453.404.270 példányban terjesztette el a bibliát. Ma a világnak három nagy bibliater- jesztö társulata van: a Brit- és Külföldi, az amerikai és a skót. Ha azokat a bib­liákat, amelyeket az elmúlt évben ez a három társulat helyezett oda az embe­rek asztalára, egymás fölé raknák, akkor 40 kilométer magas biblia-oszlopot kap­nánk, tehát ötször olyan magas volna, mint a föld legmagasabb hegye a Mount Everest. Íme a mi örökségünk! Annak tekint- jük-e? LUTHER. Kihallak a mezők, rétek, A ködös ősz rájuk lépett, Hervadás van már a tájon, Hervadás minden virágon. Újra elmúlt már a szép nyár, Ködszárnyakon repülve jár, Itt van az ősz és vele jött Az emlék, mely ma összeköt. Az emlék, mely összeköt ma, Bennünket a rég időkkel; Az emlék, melynek fuvalma, Hozzánk száll a nagy előddel. Kinek nemes szive, lelke, Isten iránti szerelme, Olyan nagy volt, mint a tenger, Minek nem árthat az ember. Olyan volt 0, mint a bástya, Melyet ostromolt az ellen, Ostromolt, de mindhiába, Csak övé lett a győzelem. Harcos volt ö; hit harcosa, Ki nem félt senkitől soha, Igazságos, nyílt és bátor: Ez Luther, a reformátor. Fegyvere nem pajzs és puska, Ágyú, srapnell, gránát, bomba, Egy fegyvere volt s ez nem más: A szabaddá tett Szent Írás­Szent cél volt, amit kitűzött, Amelyért végsőkig küzdött, Küzdése nem volt hiába, Dicsőség lett koronája. Ha most Luther köztünk lenne, Velünk együtt énekelne, Együtt zengné ajkunk, szivünk, „Erős vár a mi Istenünk“! Ma e szent emlékünnepín, Legyen Luther köztünk jelen, S küldjünk fohászt fel az égbe, Luther Márton emlékére. Szantner János. Országos református kiállítás. A magyar református egyház az el­múlt héten a fővárosban kiállítást ren­dezett. Ezt a kiállítást érdemes volt meg­rendezni is, megnézni is. Ezen a kiállításon rengeteg kincs gyűlt össze. Annyi, hogy csak három he­lyen fért el: az Iparművészeti Múzeum­ban, a Református Teológia épületében és a Nemzeti Múzeum egyik termében. Bádogból kalapált urvacsorai tálak, színaranyból vert, drágaköves kelyhek, iromba egyházi kökorsók, patinás ón- kannák, az Árpádok korából való kegy­szerek és a kormányzó aranykelyhe, ré­gi rongyolt csatazászlók és a kormány- zóné-ajándékozta urvacsorai terítő, régi templomi faperselyek és kincset érő már­ványszobrok, elemista rajzok és nagyér­tékű könyvritkaságok, a kormányzó el­sőosztályos bizonyítványa és nagy ál­lamférfiak kitüntetései, orgona, amely­nek minden porcikáját falusi egyházfi faragta, harmonium, amelyet orosz fog­ságban csinált egy tanító, katonagallér celulózéjával ragasztva be a billentyűket stb. stb. Valamennyi egy-egy külön kincs. A kiállítással kapcsolatban elké­szítették a református müértékek pontos jegyzékét. A kiállítás tehát egy nagy ér­ték-szemle volt s jó nekünk az értékein­ket számbavennünk. A kiállításon 1100 magyar reformá­tus egyházközség közül 1000, azonfelül 44 középiskola, szeretetintézmény és egyesület vett részt. A kiállítás tehát or­szágos felvonulás volt s jó néha orszá­gos célokért együtt megmozdulnunk. A kiállítás anyagának 95 százaléka magyar és protestáns volt. Tehát nem­csak Németország és Bécs tudott művé­szi értékeket alkotni, hanem a magyar talaj is tudott kezdettől fogva művésze­ket sarjasztani; nemcsak a római egy­háznak van meg a maga egyházi művé­szete, hanem a protestantizmusnak is, amelynek kegyszerein pedig nem tiz- ezerholdas földesúrak fejedelmi adomá­nyának, hanem csak a szegény asszo­nyok kétfilléres áldozatkészségének fé­nye csilloghatott. Nagy öntudatnevelő erő volt ebben a kiállításban. Öreg falusi eklézsiák kopott falai közt, nagyvárosi gyülekezetek féltett

Next

/
Thumbnails
Contents