Harangszó, 1934
1934-09-30 / 40. szám
1934. szeptember 30. HARANGSZÓ 319. mondás és küzdelem esztendeje volt egyházunk számára. De a munka csüggedetlenül folyt. Hála legyen érte Istennek, a munkásoknak és a híveknek. Ezután Nagy Miklós helyi lelkész és dr. Kovács János felügyelő a gyülekezet nevében köszöntötték a közgyűlés elnökségét és közönségét. D. Kapi Béla püspök az üdvözlést megköszönő válasza után napirend előtt dr. Ajkay Béla elhunyt kerületi világi főjegyzőről emlékezett meg. „Ajkay Béla lelki arculatán a legelhatározóbb vonás az egyházszeretet volt. S ez az egyházszeretet nála nemcsak jogi és történeti kapcsolatot jelentett az egyházzal, hanem mélységes lelki és erkölcsi kapcsolatot is. Valóban egész életét az egyház szolgálatába állította. Áldott legyen emlékezete.“ A közgyűlés a megüresedett főjegyzői tisztségre egyhangúlag dr. Bertha Benő járásbirósági elnököt, lébényi egyházfelügyelőt választotta meg. A püspöki jelentés. D. Kapi Béla püspök ez évben is nyomtatásban megjelent s a gyűlés színe előtt részben élőszóval előterjesztett püspöki jelentése hű képét adja a kerület egy esztendei életének, munkájának és minden irányú viszonylatának. a) Jlz államhoz való viszonyunk. A kormány a vallásegyenlőséget biztosító törvények alapján áll, egyházunk jogait elismeri, munkáját megbecsüli, nemzetépítő törekvéseit anyagilag és erkölcsileg támogatja. A kormány anyagi poliszból? Ellenség, jóbarát? S úgy látszik nagyon jó barát volt. A többit már tudjátok. Ami pedig itt kint történt, azt majd ti fogjátok elbeszélni. Dömötör keze után nyúlt, megrázta, mellére szorította, őszintén, melegen, mintha testvére volna. Reinerné pedig homlokon csókolja Dömötört, mintha fia volna. Most pedig, hagyjuk magára az anyát fiával, — mondja Dömötör — sok beszélni valójuk lesz. Mindnyájunkra munka vár. Menjünk. Magának is szól ez, Helén. Menjünk. Dömötör szava parancs volt. Az autók elsurrantak s jános-majorra a boldogság csendje borult. XXVIII. FEJEZET. Komlósi Á... városban marad, He- lént hazakiildi. Majd egy óra múlva jöjjön vissza érte az autó. Dömötör úrral van beszélni valója. Nagy aggodalmai vannak. Ez a Somló-ügy válságba sodorta gyárát. Rengeteg kiadása volt s porcellánjait nem viheti piacra. Rossz áru; nem tud szállítani, pedig tízezrekre menő kötései vannak s ha a nagykereskedőknek eszükbe jut. még kártérítésért beperelhetik, hogy a kitűzött időre nem teljesítheti a szállítást. — Ön a múltkor mondta, Dömötör úr, hogy az én bajomon is lehet segíteni. — Tér félve Komlósi azonnal az ügyre, mikor egyedül maradtak az irodában. tikájában azonban ma is több a jóakarat* mint az anyagi tehetség, így azután egyházunk jogos kívánságai kielégítetlenek maradnak. Középiskoláink hiába várják a fen- tartási államsegély felemelését, lelkészeink nem kapják meg korpótA zalaegerszegi ev. templom. — Egyszerű a dolog, ha úgy gondolja, megcsináljuk?! Helyes?! Komlósi, bármennyire szerette volna a dolgot elintézni, de Dömötörnek ez a válasza megijesztette. Az ö bajáról van szó, melyet Dömötör nem is igen ismerhet s percek alatt akarja elintézni. Szólni sem tudott, annyira megijedt. — Ragaszkodik, Komlósi úr, a gyárához? — Ha el tudom adni, szívesen túl adok rajta. — Úgy én megveszem, Koronczaiék 'részére. Adok kettőszázezer pengőt. Többet nem ér testvérek között sem. Áll az alkú? — Komlósi izzad. Szédül. Ez az alku a világot pörgeti meg körűié. — Áll az alku? — Nyújtja neki Dömötör a kezét. Komlósi belevág. Dömötör negyed óra alatt megcsinálja a szerződést, ötvenezer pengőt kifizetett készpénzben, a ■többiről pedig utalványt adott neki. Bármelyik bank ki fogja fizetni. Komlósi csak úgy támolygott, mikor zsebre vágja az ötvenezer pengőt. — Most pedig siessen és vegye meg ■Reinerék majorja mellett azt az ötszázholdas Rohonczy-féle birtokot, eladó. Meglepjük vele Tibort. Szép nászajándék lesz s önnek is nyugalmasabb lesz az élete, mint abban az örökké zakatoló gyárban. Nem való az már ilyen öreg embernek. Komlósi nem tudta, hogy ért haza, lékuk elmaradt felét, tanítóink hasztalan reményük a terményjárandóság igazságos elbírálását s kántoraink hiába áhítjak kántori javadalmuknak a tanítói fizetéstől való elválasztását. De a kulluszkormány még a mostani mostoha viszonyok közt is lehetővé tette egyszeri, rendkívüli államsegély kiutalását azon tanítóink részére, kiknek helyi javadalmát az iskolafennhatóság kifizetni nem tudta. Legújabb rendeletével pedig intézményesen biztosítja a kultuszkormány, hogy az állampénztár előlegként kifizeti a tanítók helyi javadalmának készpénzrészét, ha a gyülekezet egyházi adóját az állami adóval együtt szedik be és ennek átengedésével az előleg visszatérítését biztosítja. Különös melegséggel és hálával emlékezem meg arról, hogy temp- lomépitő gyülekezeteink s ínségben sínylődő lelkészeink ebben a szűkös esztendőben sem kopogtattak hiába a kultuszminisztérium ajtaján. Látok azonban olyan egyházi szükségleteket, melyeknek kielégítése elől még a mostani nehéz gazdasági viszonyok közt sem lehet elzárkóznia a kultuszkormánynak. Mindenekelőtt a hitoktatók szégyenteljes díjazására hivom fel egyházkerületi közgyűlésünk figyelmét. de hogy vidámabb volt* mint egy órával ezelőtt, ezt Helén is észrevette. Alig mert fülének hinni, mikor atyja elbeszéli, hogv járt Dömötörrel. Azzal nem jó szóba állni, annak nem jó panaszkodni, mert az percek alatt kiforgatja eddigi ’életéből s új irányt ad jövőjének. — S nem jó van így. édesatyám? — kérdi lobogó örömmel Helén. — Nagyon jó van ez így, leányom, csak olyan gyorsan ment. Helén persze szerfelett örült e fordulatnak, mely vagyoni állapotukban beállt. Tudta, Tibor ís szívesen veszi. Tibor nem akar már gyárról tudni, elég volt belőle. Semmiről nem akar tudni, se találmányról, se porcellánról. Gazdálkodni akar. így pedig nagyszerű megoldás, ez a Dömötör-féle transaktió. Rei- nernét nem érhette nagyobb öröm, minthogy fia birtoka meg fog nagyobbodni ötszáz holddal. Siettette is az esküvőt, hogy mennél előbb láthassa két gyermeke boldogságát. Helén mindig arra hivatkozott, hogy még sok az elkészíteni valója, nem mehetnek át János-ma- jorba atyjával a legszükségesebb dolgok nélkül, mert úgy határoztak, hogy az öreg is velük lesz. Ez azonban nem használt. Lesz itt minden, szokta mondani Reinerné. Gondoskodtam én élelemben már tirólatok is. Mit volt, mit tenni, hisz Helénnek sem esett éppen valami nehezére, kitűzték az esküvő napját. '(Folytatjuk)
