Harangszó, 1934
1934-08-26 / 35. szám
1934 augusztus 26. HARANGSZÓ 281. is, mint minden jó harctéri jelentést azzal zárjuk, hogy győzelmekről is szólunk. A konferencia csúcspontja volt az a délelőtt, amikor olyan területekről hangzottak el jelentések, ahol az evangélium ügye győzelmesen előre tör. Hallottunk kis győzelmekről, amelyek kis méretük ellenére is megörvendeztettek. Ilyen volt pl. amikor a belgiumi protestantizmust ismertette Hoyois brüsszeli lelkész, örültünk d’Aubigné neullyi lelkész előadásának hallásakor, hogy a francia nép — ellentétben a múlttal — komoly érdeklődéssel fordul az evangélium felé. Különösen megörvendeztetett azonban, amit Ausztriáról haiHottu nk. Muhr, bécsi alesperes jelentéséből ál- mélkodással tudtuk meg. hogy az osztrák népnek az az átözönlése az evangélikus egyházba, amely a német protestantizmus lélekszámát a századforduló óta 100.000 leiekről 300.000 lélekre emelte, nemcsak folytatódik, hanem emelkedőben van. Ott ült sorainkban Rieger, a bécsi Favoriten-kerület — jobbára munkások lakta vidék — lelkésze, aki néhány évvel ezelőtt vette át gyülekezetét s annak lélekszáma rövid idő alatt 5000 lélekről 11.000 lélekre szökött föl. Hasonlőképen csodálatos volt az, amit az ukrán ébredésről mondott el nekünk Koch königsbergi professzor. Ennek a közelmúltban támadt ébredésnek máris 25.000 úrvacsora vételére jogosult lélek az eredménye. S mindkét területen, mind Ausztriában, mind Ukrajnában, tekintetbe kell vennünk, hogy az evangélikussá létei kockázatos vállalkozás, amelyért az áttérőnek és családjának a legtöbbször ugyancsak meg kell szenvednie. Hallottunk olyan ausztriai esetről, amikor az áttérő állami tisztviselő édesatyját azonnal elbocsátották állásából. Hallottunk arról, hogy Ukrajnában az áttérőnek az áttéréskor be kell mutatnia eredeti, tehát római katholikus keresztlevelét s ennek kiállításáért a római katholikus lelkészi hivatal, noha földhöz ragadt szegény népről van szó, olyan összeget kíván, amelyért nálunk egy tehenet lehetne venni. S az evangélium mégis végezheti hódító mnkáját! S még egy-két szó a vezérkarról. A konferencia elnöke dr. Slotemaker de Bruine, holland református lelkész és egyetemi tanár volt, akit Vilma királynő bizalma most már másodízben emelt a miniszteri székbe s aki különben is mindkét szövetség elnöke. Bölcs vezetése, megértő szeretete mindnyájunkat őszinte hálára késztetett. Mellette állott a két szövetség főtikára: dr. Ohlemiiller, a Protestantizmus Világszövetségének főtitkára, magyar nemzetünknek őszinte barátja és dr. Nőre!, a Belmisszió és Diakonia Nemzetközi Szövetségének főtitkára. Tevékeny részt vett a munkában D. Füllkrug is, az utóbbi szövetség volt főtitkár is, akit szintén őszinte barátaink közé számíthatunk. A konferenciát a hollandusok abból az alkalomból hívták meg, hogy most július 10.-én volt 350 éves évfordulója Orániai Vilmos vértanú halálának, akit tudvalevőleg egy jezsuita lőtt agyon. A konferencia végeztével el is zarándokoltunk testületileg Delftbe, ahol a nagy halott a gyönyörű székesegyházban síri álmát alussza s bennünket magyarokat ért a megtiszteltetés, hogy egyikünk, D. Csikesz professzor tartotta a sír megkoszorúzása alkalmával az ünnepi beszédet. A nagy „hallgató“ — ez Orániai Vilmos jellemző mellékneve — sírja fölött hangos szóval hirdette, hogy a szavak protestantizmusa után a cselekedetek protestantizmusa korának kell elkövetkeznie. P. P. A Magyarhoni Gusztáv Adolf Gyámíntézet barátainak kegyelem és békesség Istentől, a mi Atyánktól és a mi Urunk a Jézus Krisztustól! Ámen. Karinthiában történt. Két jőlelkű római katholikus ember beszélgetett egymással. Az országukban élő kevésszámú szegény evangélikusról esett szó. Kérdezi az egyik: „Aztán mondd, van-e ezeknek az evangélikusoknak szentjük?“ • „Hogy van-e szentjük — feleli a másik — azt nem tudom, de azt hallottam már, hogv van valami Gusztáv Adolf Egyesületük, amely mindig segít, amikor hozzá fordulnak. Azt hiszem, az a Gusztáv Adolf, kiről egyesületüket elnevezik, az lehet az ő szentjük". — így a beszélgetés! Nékiink nincsenek szentjeink. Gusztáv Adolf sem az. rt csak igazi defensor fidei (a hit védelmezője) volt. S a róla elnevezett Gusztáv Adolf Egylet is a hitet az evangélikus hitet akarja védeni, különösen a veszélyeztetett helyeken, a megtámadott gyülekezetekben. Azért segít mindig, amikor csak hozzá fordulnak. Rajtunk is segít. Most is. amikor évi rendes sokfelé menő kiadásain kívül, különösen Oroszországban az üldözött hittestvérek, Ausztriában a hozzánk való áttérések által (újév óta több, mint 30.000 róm. kath. tért át hozzánk) egvre szaporodó és növekvő evang. gyülekezetek nagyon is igénybe veszik anyagi erejét, még mindig évente 20—25.000 márka összeggel segíti magyarországi egyházunk szegény gyülekezeteit, intézményeit. theológusait A mi Gvámintézetiink 2 év óta Gusztáv Adolf Gyámintézetnek mondja magát. Ha méltó akar lenni nevéhez, kell, hogy ez is mindig segítsen, valahányszor csak hozzá fordulnak. Sok szegény gyülekezetünk esedezik segedelemért ezidén is a Magyarhoni Gusztáv Adolf Gvámintézethez. Honnét elégítsük meg őket? A Gyámintézet nem rendelkezik tőkék és vagyonok felett. Hogy mégis segíthessen, évröl-évre gyűjt templomokban, iskolákban, egyházakban és szorgalmasan kibocsátja kérő szózatait. Néhány év óta ilyenkor, az aratás után külön levélben keresi fel a Gyámintézet Barátait s adományt kér a Gyámintézet központi gyűjtésére, melyből évröl-évre egy-két szegény gyülekezetnek nagyobb összeget tudott adni. Eddig ilyen címen 817.50; 360.—; 834.—; 300.— P gyűlt be. Ezen összegeket az egyet, gyámintézeti közgyűlés Komádi, Tatabánya, Nagyvázsony, Vác, Felsőgalla egyházközségeknek adta. Ezidén is szeretnénk egy-két ilyen, különösen szegény gyülekezeten nagyobb összeggel segíteni. Azért szeretettel kérjük mindazokat, akik ezt a levelet megkapják, vagy arról egyházi lapjaink révén tudomást szereznek, küldjék el adományaikat a Gusztáv Adolf Gyámintézet központi gyűjtésére. Sok hittestvérünkhöz nem ért el tavaszi felhívásunk, talán eljut hozzájuk nyárvégi felhívásunk. Vannak hittestvéreink, kikhez nem jutott el a Gyámintézet házi gyűjtője. Adja Isten, hogy elérje ez a külön gyűjtő. Adja Isten, hogy ennek a kérése meghallgatásra találjon s a mi Gusztáv Adolf Gyámintézetünk kerüljön mind jobban abba a helyzetbe, hogy róla is elmondható legyen: mindig segít, ahányszor csak hozzá fordulnak. Hittestvéri szeretettel kérjük, szíveskedjék az ide mellékelt befizetési lap felhasználásával, vagy amennyiben ilyet nem kapna, postautalványon (a Magyarhoni Gusztáv Adolf Gyámintézet pénztárába, Budapest, IV., Deák-tér 4. sz.) egy tetszésszerinti adományt küldeni gyámintézeti központi gyűjtésűnkre s evvel beállni a Gyámintézet barátai, hitvédelmezői közé, akik könyörülnek Ínségben lévő hittestvéreiken s akiknek Krisztus Urunk azt izeni: „Bizony mondom néktek, amit cselekedtek eggyel az én kicsiny atyámfiai közül, én magammal cselekedtétek“ (Máté 25, 40.). Budapest—Sopron, 1934. aug. 16. Hittestvéri meleg üdvözlettel: Ziermann Lajos s. k. a magyarhoni Gusztáv Adolf-Gyámíntézct egyházi elnöke. báró Feilitzsch Berthold s. k. a magyarhoni Gusztáv Adolf-Gyámintézet világi elnöke. OLVASSUK A BIBLIÁT. Mit kell tennünk ? Augusztus 27. lóra törekedjünk, I. Thess. 5:15. Isten gyermekei úgy lehetünk, ha mindig jóra törekszünk. Isten az Úr Jézus által mutatta meg nekünk, hogy a jóra törekvés első lépése a megbocsáj- tás. Ez tanít önvizsgálatra és alázatra. Ezzel vezethetek másokat is jó útra. így élem át azt a boldogságot, hogy a bűnbocsánat reménysége a Krisztus által elevenné válik az én szívemben is. Augusztus 28. Örültünk. I. Thess. 5, 16. Könnyhullatások napjait éljük. A szenvedés világbetegséggé vált. S mégis szabad örülnünk! Minden nap örömteli szívvel zenghetünk hálaéneket a mi Atyánknak, hogy a mi betegségünk gyógyítására elküldötte a legcsodálatosabb orvost: az én Megváltómat. Minden gyötrődésünkben, sírhalom mellett és lemondásban ő az én legnagyobb örömöm. Augusztus 29. Imádkozzunk. I. Thess. 5:17. Az imádság lelki táplálkozás. Ha megvonom magamtól, elsorvad a lelkem. Az elsorvadt testet hatalmába keríti a betegség, az imádság erejétől megfosztott lelket tönkreteszi a bűn. Ne csüggedjünk meg az imádságban; a jó és rossz napokban szüntelen imádkozzunk, így érezzük csak meg, hogy Istenhez tartozunk és semmi Tőle el nem választhat bennünket. Augusztus 30. Legvünk hálásak. I. Thess. 5:18. Sokat panaszkodnak az emberek,
