Harangszó, 1934

1934-01-21 / 4. szám

28. HARANGSZÓ 1934 január 21. kával mikor találkoztál?“ stb. Testvérem, akármilyen „pápistás“ is az a halotti csend, amely az imádság alatt a templomban honol s az az Isten előtt térdreborult gyülekezet, nem vol- na-e szebb, ha a mi gyülekezeteinkben is nagyobb volna a tisztelet s hódolat az Úr házával szemben s ha már a szü­lök belenevelnék gyermekeik szivébe és leikébe: „Fiam, leányom, ahol Isten be­szél, ott ember hallgasson, ott másra ne nyissa ki ajakát, mint dicséretre és imádkozásra, tisztességadásra és fo­hászkodásra, mert szent az a hely, ahol az örök élet igéi hangzanak el!“ Általá­ban hozzá kellene szoktatni népünket, gyülekezeteink tagjait oktatással, buz­dítással iskolában, szószéken, hogy amint valaki átlépi a templom küszöbét, áthatva a hely szentséges voltától, hall­gasson, ne nyissa ki száját másra, csak éneklésre s csendes imádkozásra, ne vi­gye be a világ szennyét oda, ahol Isten igéje áz Ágostai Hitvallás szerint hir- dettetik és a szentségek Jézus rendelése szerint kiszolgáltatnak. Minket, evangé­likus keresztyéneket sokszor ér az a vád, hogy templomainkat profanizáljuk, rendeltetésüktől eltérő célra használ­juk, azokban zajongunk, mintha vásár- csarnokok volnának. S ez sok tekintet­ben igaz! Micsoda zaj van sokszor az istentisztelet megkezdése előtt, micsoda botrányos viselkedést tanúsít sok gyü­lekezeti tag, milyen éretlen sok felnőtt férfi vagy asszony viselkedése, úgyhogy az ember, aki a templomban áhítatot és csendet keres, önkénytelenül arra az os­torra gondol, amelyet egykor Krisztus Urunk font, amikor kiűzte a kufárokat a templomból e szavakkal: „Az én házam imádságnak háza, ti pedig latroknak barlangjává tettétek azt!" Testvérem, aki templomos gyüleke­zet tagja vagy, legyen templomod bolt­íves, ezreket befogadó, hatalmas épít­mény, vagy kicsi, fatornyos falusi temp­lom, gondold meg, ott, ahol a hivő em­ber az élet útján vigasztalást, erősítést keres, ott Isten lelke lakozik, ott a világ zajának el kell némulnia, — szent hely az, amelyről Gerhard Tersteegen fgy énekel: Itt az Isten köztünk! Hőn imádva, félve Jertek, járuljunk elébe! Itt van a kpzépen; Minden csendre térve, Hulljon im előtte térdre. Ki, ahol Róla szól Megalázva ismét Adja át a lelkét! Evangélikus egység leié. Sondershausen. Irta: .Torát Jorgensen, a Lutheránus Világkonvent végrehajtóbizottságának pénztárosa. Egyházunkat ma sok oldalról fényé- geti veszedelem. Még a legerősebbnek vélt pontjain is. Amerikát mindnyájan sebezhetetlennek gpndoltuk s lám egy­házunk most oft került talán a tegag- gasztóbb anyagi válságba. Németország olvasztó üstben forr s a német lutheranizmus ott ma • Olyan változáson megy keresztül, amelynek következmé­nyei kiszámíthatatlanok. A dán evangé­likus egyház még mindig az állammal való viszonya tisztázásával vesződik. Európa többi kisebb lutheránus egyházai is sok nehézséggel küzdenek. Mindezek előtt szemet hunynunk nem szabad. Éppen az a nagy széthú­zás, amely ma a nemzetek között ta­pasztalható, indítson el minket az egy­ség és közösség felé. Világlutheraniz- mus, egységes-lutheranizmus: ez legyen a célunk. Ez a meggondolás indította Stange Károly ismert göttingeni dogmatikust arra, hogy szorosabb kapcsolatot igye­kezzék létrehozni Európa evangélikus egyházi férfiai között. A thüringiai Son- dershausenben bérbe vett a kormánytól egy régi, kedves kastélyt évenként tar­tandó evangélikus konferenciák számá­ra. Sondershausen a thüringiai gyönyö­rű erdők csendes ölén, a híres Luther- városok: Erfurt, Eisleben, Eisenach kö­zelében, kiválóan alkalmas a „Luther- akadémia“ számára, ahol csendes elmé­lyedő napokon keresztül megvitatásra kerül evangélikus egyházunk minden égető kérdése. Az első konferencia 1932-ben volt, a második tavaly s idén nyáron lesz Isten segítségével a harma­dik. A konferencia résztvevői meg szok­ták tekinteni a Luther-városokat és a reformáció irodalmi emlékeinek kiállí­tását. A Luther Akadémia konferenciáin eddig a bűn, kegyelem, örökélet. Szent­írás, Luther, stb. nagyjelentőségű témái szerepeltek. Az előadók között pedig ott vannak — hogy csak a külföldiek kö­zül említsek néhányat -— a következők: Runestam, Aulen és Nygren Svéd­országból, Moe Norvégiából. Geismar, Torrn, Andersen Dániából, Profile Ká­roly Magyarországról, valamint más ve­zető ev. egyházi egyének Lengyelor­szágból, Erdélyből, Svájcból, Csehszlo­vákiából, Lettországból, Hollandiából és Finnországból. Nagyon érdekesek és ál­dásosak szoktak lenni az eszmecserék és viták, pl. azok, amelyeket a német Stange és dán Geismar folytattak egy­mással, akiknek theológiai felfogása sok­tekintetben nagyon különböző. A kon­ferencia tagjainak alkalma van szemé­lyes ismeretséget kötni korunk nem egy kiváló egyházi tudósával, mint amilyen a baseli Kőberle. a dresdai Sommerlath , és a göttingeni Wobbermin. A faji és nemzeti sajátságokat tisz­teletbe kell tartanunk, ám nagyon sokat tanulhatunk, nyerhetünk egymástól, mert ugyanaz a lélek, de különbözők az ajándékok. A sondershauseni Luther Akadémia ezen az úton munkálja az evangélikus egységet. * Ezt a kis ismertető cikket a ki­váló dán professzor tollából azzal az óhajjal közöljük, vajha minél több ma­gyar ev. lelkész és világi tudná beleil­leszteni nyári programmjába a son­dershauseni konferencia látogatását, ahol — mint a cikkből is kitűnik — ha­zai egyházunkat D. dr. Pröhle Károly egyetemi tanár szokta képviselni. A mágnes nem az aranyat, gyöngyöt, vagy gyémántot vonza, hanem az ásvány­ország proletárját, a vasat. — Krisztus ott hagyta az ég gyöngyeit, az angyalokat és lejött a — bűnös emberhez. OLVASSUK A BIBLIÁT. Világszemlélet IL Ahogyan látnod kellene. Január 22. Valóban édes az< elet I Prédikátor 11:7. Édes akkor, ha tudod, hogy Isten adta s tartja meg számodra, az ő kegyelmes jósága az is, hogy gyö­nyörködhetsz áldott napjának világossá­gában. De igazán édessé csak akkor lesz ez az élet, amikor már legnagyobb gyö­nyörűséged a Világ Világossága, Üdvö­zítőd, Krisztusod lesz. Ha vele járod az élet útját, nem lesz azon göröngy, ami fárasztana, nem lesz kőszikla, ami meg­sebezne, nem lesz tövis, ami ruhádat szakgatván kedvedet szegné, nem lesz akadály, melynek legyőzése kifáraszt­hatna, Vele és Mellette édes gyönyörű­ségekkel, lelki gyönyörűségekkel, üd­vösséget szerző gyönyörűségekkel lesz tele ez az élet! Vágyakozz hát reá! Ke­resd meg Krisztusodnál, fogadd el Atyád kezéből s éldd boldogan! Január 23. Nem siralom, hanem ál­dás földje! Zsoltár 119:64. Istened ke­gyelmével teljes ez a föld! Áldás a bol­dogság. a családi öröm, tieid szeretete, a békesség, a megelégedés! Áldás a szomorúság, mert az Ő vigasztalása kö­vetkezik reá! Áldás a megvesszőzés, mert ez az ő próbáratétele hozzá való hűséged felől! Áldás a nyomorúság, mert így megérezheted az ö kezének segítő szeretetét. Áldás a leverettetés, mert így az ő karjának ereje állíthat talpra s erötelenségedben is az ő ereje mutatkozhatik meg! Áldás, kegyelem az életnek minden pillanata, ha tudod, hogy Isten kezéből minden a te javadra következik reád. Január 24. Nem teherhordozás, hanem szolgálati Róma 12; 11 Ha csak a nap hevét s a munkában töltött órák számát figyelgeted, a földön csúszik-mászik vi­lágszemléleted nem tud felemelkedni a porból, de ha keresed, kutatod a munka értelmét, meglátod, hogy minden örven­detes szolgálat, szent megbízatás az Úrtól, isteni küldetés, hogy szolgálhass embertestvéreidnek s főként szolgálhass örökkévaló Uradnak, mint az Ö munka­társa, országa építésén! Igyekezz hát az ő használható, nem fáradó, nem csüg­gedő, alázatos eszközévé lenni! Január 25. Igen l Valóban kereszt- hordozás ! Máté 10 : 38. Kereszthordozás ez élet, de ez a kereszt nem gyötrelem, hanem dicsőség, nem szégyen, hanem bizonyságtétel, nem a szenvedések for­rása, hanem a megváltatottságunknak a bizonyítéka, nem átok és csapás, ha­nem isteni ajándék és kegyelem. Ez a Krisztusnak ama igája, melynek hordo­zása gyönyörűséges és könnyű, ez a Krisztus követőinek szent előjoga, hogy ők kereszthordozók lehetnek! Ne irtózz a kereszttől, vedd fel azt önként, vál­lald és hordozd a megváltottak boldog örvendezésével. Akkor más keresztet nem is ismersz, más kereszt nem is fér­hetne válladra, csak ez az egy, melyet Krisztusért boldogan hordasz! Január 26. Nem hiábavaló, hanem szükséges harc! Róma 7: 14—25. Lá­tod és érzed kettős harcodat lelked és tested között, de ez a harc nem fog el­keseríteni, mert lelked szabadság utáni vágyát látod benne! Ez a harc nem fog

Next

/
Thumbnails
Contents