Harangszó, 1934

1934-08-05 / 32. szám

254. HARANGSZÓ 1934 augusztus 5. gyülekezetté szerveződtek saját lel- készi állással, akkor egyházközsé­get alkotnak. Egy egyházközség kiterjedhet több politikai község és város, tanya területére is. Ha az egyházközség területén valamelyik községben, vagy városban annyi egyháztag van, hogy azok a maguk községében külön tanítói állást és iskolát, valamint templomot tarta­nak fent, de külön lelkészük nincs, akkor az ilyen kis gyülekezet a „leány-egyház“, vagy latinul „filia“. A leányegyházzal szemben az az egyházközség, ahol az egész, több városra, vagy községre kiterjedő gyülekezetnek a lelkésze van, az „anyaegyház“. Az önálló egyház- község elnöke a lelkész és a fel­ügyelő. Vezetősége a gyülekezeti közgyűlés, melynek tanácsadó szer­ve, előkészítő bizottsága a presbi­térium, vagy egyháztanács. Minden rendelkezési jog és minden felelős­ség a gyülekezeti közgyűlésé. Ez határoz mindenben és ez felelős mindenért a gyülekezetben. A gyü­lekezet körzetében a leányegyházon kívül lehet olyan község, tanyakör­zet, ahol csak kevés evangélikus él elszórtan. Ezeket a helyeket „szór­ványának, vagy diaszpórának ne­vezzük. Az egyházközségek egy-egy cso­portja együttesen egyházmegye, Tanulj meg imádkozni! Irta: dr. Schlitt Gyula. 27 — Nem különös, de gyanús — mond­ja Dömötör. — Miért akarja valakivel el­hitetni, hogy ágyában aludt, mikor nem igaz. Oka van rá. Sejtem az okát s nem nyugszom, míg végére nem járok Somló titokzatos üzelmeinek. Ö Tiborról is tud, meg vagyok győződve. A beszélgetést nem lehetett folytatni. Jött Emma. Pörlekedve jött, hogy őt a szobába ültetik a nagynéni mellé s ők meg mulatoznak kettesben. Volt ebben a negédes hangban valami szemrehá­nyás, valami a féltékenységből. Emma majdnem elsírta magát. Dömötör meg­sajnálta. Ez a leány megváltozott. Gőgje eltűnt, mintha elfujták volna s tudott megalázkodni. Ez Emmánál csak egyet jelenthet, új életet. Dömötör úgy érezte egy pillanatig, hogy Emmához őszinté­nek kell lennie s el kell neki mondani, miről beszéltek Helénnel. Mégsem. Nem lehet bele látni senkinek leikébe s egy elhamarkodott lépés elronthat mindent. Somló egy szót is halljon terveikről, megszökik. Emmával pedig még nem volt tisztában, ö Somlót mindig nagyra tartotta. Így tehát kimagyarázta neki a dolgot valahogy s Emma elhitte. Örült, hogy újra velük volt s Dömötör bensőb­ben nézett szeme közé, mint az előbb. Dömötör úgy érezte, hogy elégtétellel vagy esperesség. Ennek az intéz­kedő testületé az egyházmegyei, vagy esperességi közgyűlés, elén az esperes és az egyházmegyei fel­ügyelő van, akiket időnkint az egy­házmegye kötelékébe tartozó egy­házközségek közgyűlései választa­nak meg. Az egyházmegyei köz­gyűlésre a kötelékbe tartozó egy­házközségek képviselőket küldenek az általuk fenntartott lelkészi állá­sok arányában. Nagyobb egyházme­gyében külön alesperes is van, aki az iskolai ügyeket intézi az egyház­megye területén lévő evang. isko­lákban, a főesperes pedig az egy­házkormányzást látja el. Több egyházmegye vagy esperes­ség együtt az egyházkerület, mely­nek élén van a püspök és az egy­házkerületi felügyelő akiket szinten az egyes egyházközségek közgyű­lései választanak meg. Az egyház- kerület testületé az egyházkerületi közgyűlés, amelybe az egyházme­gyék küldik ki a maguk képviselőit. Magyarországon békében négy egy­házkerületünk volt és pedig: 1. a dunántúli, 2. a dunáninneni, 3. a bányakerületi és 4. a tiszai egy­házkerület. Az erdélyi szász evan­gélikusoknak külön egyházi szerve­zetük volt külön püspökkel, akiknek kapcsolatuk se volt velünk. Négy egyházkerületünk ma is megvan, tartozik Emmának, mert ily rutul becsap­ták s talán azért is volt kedvesebb hoz­zá. Akárhogy is volt, Emma jól érezte magát. A vacsoránál ő vitte a háziasz- szony szerepét. Elkészítette az asztalt, hozta az ételeket, kínálta s oly ottho- niassan, mintha mindig ezt gyakorolta volna. Dömötörnek feltűnt ez a készség. Azelőtt nem vett volna tányért a kezébe, hogy az asztalra vigye s ha éhen halt volna minden vendég. A háziasszony nem végezhet cselédmunkát s most nem restelte Málvin néni kötényét maga elé kötni, hogy védje ruháját. Ez valami új volt Emma életében. Ruhát félteni, ezt eddigelé nem ismerte. Nagy dolog mehet végbe ennek a leánynak a lelkében! Dö­mötör kezdte figyelni. Az út hazafelé kellemes volt. Dömö­tör is Helénék autóján ment. Sütött a hold s nappali világosságban feküdt előt­tük a táj. Élvezet volt autón tovasuhan­ni ebben a késő estéli csendben. Nem mert senki sem szólni, még az autó is lassan ment, csak hogy ne zavarja vala­mi a megkapó hangulatot. Amint az er­dő alá érnek, hol bevezet az út, valami alak sötét árnya bújik ép a fák közé az erdőbe. Ép, hogy meglátták. Dömötör ráismert s oly kifejezést öltött arca, mely Emmát szerfelett érdekelte. Ő is Somlót vélte felismerni abban a bújkáló alakban s meg is lepődött rajta, de amit Dömö­tör arcáról leolvasott ezzel az esemény­nyel kapcsolatban, az még jobban meg­bár mind a négy, de kivált a du­náninneni (felvidéki) és a tiszai sok egyházközséget elvesztett. A négy egyházkerület együtt az „egyetemes egyház“, amelynek élén van az egyetemes egyházi és iskolai felügyelő és egyházi elnöktársa: a hivatalára nézve legidősebb püspök. Az egyetemes egyház testületi szer­ve az egyetemes egyházi közgyűlés, amelyre az egyházkerületek küldik ki a maguk képviselőit. Egyházunknak ezek az alkotmá­nyos szervei fokozatos hatóságok, amennyiben az egyházközségi köz­gyűlésnek fellebbviteli helye az egyházmegyei közgyűlés, ezé az egyházkerületi és az egyházkerületi közgyűlés fellebviteli helye az egye­temes közgyűlés. Ez dönt végső fokon a vitás ügyekben s hoz min­den egyházra kötelező határozato­kat, szabályrendeleteket. Az egyház- községnek, egyházmegyének, egy­házkerületnek és egyetemes egy­háznak megvannak maga különféle bizottságai, egyesületei és az egy­házközség kivételével a többi foko­zatnak a maga törvényszéke is, amely fegyelmi természetű ügyek­ben jogerősen Ítélkezik. Fontos szerve egyházegyetemünk­nek a zsinat is, amelynek az a hi­vatása, hogy egyházunk részére törvényeket alkosson, vagy a meg­lepte. Dömötör homloka egyszerre rán­cokba futott s ajkai összeszorultak. Azt a benyomást tette ez az arcváltozás Em­mára, hogy Dömötör rábukkant valami­re, mit eddig mint gyanút hordott ma­gával s szeretne az erdőbe tűnt alak után rohanni, hogy meggyőződjék, vájjon nem csalatkozik-e? Dömötörnek ez a sokat beszélő pillantása Helénre csú­szott, mintha csak kérdezné: Láttad? Te is Somlónak nézted? Helén azonban az egészből nem értett semmit. Ö nem látta az alakot. Emma elgondolkodik. Mit tö­rődik Dömötör Somlóval? Minek idéz elő ily változásokat nála, hogy Somló éjnek idején az erdőket bújja? Fiatalember, azt csinál, amit akar. Dömötör meg rán­cokba szedi hozzá szemöldökét s még a keze is ökölbe szorul! Látta. Ezt nem érti. Mi köze ehhez Dömötörnek. Nem szokott ő ilyenekkel törődni. Mi van itt? ügy feküdt beléje ez a kérdés s annyira felcsigázódott a kíváncsisága, hogy lás­son ez ügyben, hógy majdnem megkér­dezte Dömötört. Mégsem tartotta alkal­masnak a helyet, hátha kellemetlen len­ne neki s elhallgatott, de feltette magá­ban, hogyha alkalom nyílik, előhozza Dömötörnek a jelenséget. Dömötör valami rosszat tételez fel Somlóról. Arckifejezése legalább ezt árulta el. Gyanúsítja valamivel. Emma emlékezésében megjelennek a Somlóval töltött órák. Hányszor tűnt fel neki kü­lönösnek Somló magatartása? Itt-ott

Next

/
Thumbnails
Contents