Harangszó, 1934

1934-07-22 / 30. szám

aki a háztartást vezeti, a lakók testi erejét és egészségét gondozza. „Kapernaum“ saját határán túl is szolgálja Krisztus ügyét. Az ott üdülő lelkészek segítenek a hévízi és keszt­helyi istentiszteletek végzésében. Min­den vasárnap délután pedig a gye- nesieknek tartanak istentiszteletet. Augusztusra még van pár üres hely. Érdeklődők dr. Deák János egyet, tanárhoz forduljanak Gyenes- diás (Zala m.). Napi ellátás 3.50 pengő. 1934 július 22. _______________ O LVASSUK A BIBLIÁT. Isten szőlője. Julius 23. A szölőmives. János ev. 15:1. Isten, Krisztus Atyja és a mi Atyánk a szölömíves. Minden földi ember az ő szőlős kertjének egv-egy vesszeje. Ezért akarja Isten, hogy mindnyájan igazi sző­lőt teremjünk. Ezért helyezte az igazi szőlőtőt közénk. Krisztushoz menj, mert minden más szerint való életlehetőség hamis. Ne keresgélj más felé, mert Is­tennek csak egy valaki kedves és igaz: az engedelmes Krisztus. Julius 24. A szőlőmivelés. Ján. 15:2. Isten nemcsak elgondolta, hogy mint kellene élni az embereknek, hanem min­dent megtesz, hogy úgy is legyen. Az első bizonyára az, hogy beléhelyez min­ket a Krisztusba, mint ahogyan a szőlő­míves beoltja a szőlővesszőt az ő leg­kedvesebb szőlőtőkéjébe. A következő alkalommal már keresi rajtunk és ben­nünk a termést. S ha nem találja, le­metsz bennünket. Vájjon látszik-e raj­lötték. Látták, ma munkaadójuk leánya más, mint szokott lenni. Meg is merték szólítani s ezer kérdéssel rohanták meg. Nem mintha feleletet vártak volna, ha­nem csakhogy szólásra bírják. A hangját szeretnék hallani. S Emma megszólalt. Kedves volt szava és nyájas. Volt min­denkihez szava. A keze után kapkodtak, hogy megcsókolják. Mennyi ragaszkodás van ez egyszerű népben! Azelőtt nem voltak ilyenek. Vagy ő volt más? Talán mind a kettő, ö is s a nép is más. S mindezt Dömötör csinálta, önkéntelenül kereste szemével. Ott állt mellette. Egész közel hozzá. Szinte meghökkent, de Dö­mötörnek nyugodt, megelégedett arcki­fejezésé mosolyt csalt Emma ajkai köré, mellyel nyájasan üdvözölte. Egyre ku­tatta, mily véleménnyel lehet most Dö­mötör felőle, hogy istentiszteleten volt s a munkások közé merészelt jönni s úgy találta, hogy örül neki, ha nem is igen mutatja, örült ö is, hogy eljött. Talán nem volt soha ilyen boldog. A munká­soknak minden szempillantása napfényt jelentett neki, melyet semmilyen gazdag­ság néni áraszthat szerte, hanem egye­dül a hálás szívekből jöhet. Alig tudott tovább jutni, úgy állták körül, különösen az asszonyok. De nem is igen akart menni, jó volt elbeszélgetni velük. Rei- nernének sikerült azonban hozzáfurakod- ni, karjába öltötte karját s kivitte az ör­vényből, mely elnyeléssel fenyegette. A szeretetnek örvénylő árja azonban to­HARANGSZÓ tad, hogy Krisztusban akarsz maradni, hogy az övé akarsz lenni? Mert csak ezután tapasztalhatod meg, hogy Isten megtesz mindent, hogy igazi gyümölcsöt teremjél. Julius 25. A nemes szőlő. Ján. 15:3. Egyszer eljön, talán már mostan, annak az ideje, hogy magad felett való kétség- beesésed közben megtisztulva érzed ma­gadat. Nem akkor van ennek az ideje, mikor azt tartod magadról, hogy való­ban megküzdöttél a tisztaságodért és ki­érdemelted azt. Hidd el, hogy nem lenne semmi nemes és tiszta benned, ha nem hirdettett volna neked is az ige, ha nem nyesegetett volna téged is az Istennek ez az oltókése. Julius 26. A szőlő élete. Ján. 15:4—5. Nagy veszedelme van a Krisztusban való életnek. Azt tartjuk, hogy nincsen kísértése. Sőt csak ezután következik. Nem elég megtisztulni, hanem tisztának is kell matadni. Ez a keresztyén élet. Ha a gyümölcsfa vad gyümölcsfák közé ke­veredik, elfajzik. Te csak Krisztusban teremhetsz már jó gyümölcsöt. Vedd ezt nagy kegyelemnek, de nagy felelősség­nek is! Julius 27. A szőlő halála. Ián. 15:6. A Krisztusból kiszakadt életnek nem az a sorsa, hogy más alanyba oltja az örök szőlősgazda, hanem a kivágattatás és tüzre-vettetés. Ezért igaz az, hogv nem­csak a jót nem cselekedheted Krisztus nélkül, hanem tudta nélkül még a rosz- szat sem. Ö mindent lát, mindent hall s ha kegyelme, a benne való élet boldog­sága nem kelt neked, elítél. Julius 28. A szőlő ereje. Ján. 15:7. Min­den gyümölcsfának van egy álma, ami­nek a megvalósulása után sóvárog. Nem akar útszéli vadkörtefa lenni, szeretne igaz gyümölcsöt teremni. Nem hiszem, hogy neked ne lenne ilyen igaz sóvárgá­sod. Hiszen a tékozló fiú a disznók vá­vább zúgott lelkében, mint valami ma­gasztos melódia, mely nem altatni, ha­nem ébreszteni akar. A munkások hangos szóval búcsúz­nak tőle s integetnek, a gyermekek csó­kot küldenek kis kezükkel, ö is integet s küldi csókjait, majd erővel kiszakítja magát a jelenet lebilincselő hatalmából és a lakásba siet Málvin nénivel. Dömö­tör is jön. Koronczainé nem tudta meg­érteni, mi történt leányával? Olyan, mintha kicserélték volna. Mozdulata a röpködő madáré, a szava vidám csicser­gés, mely melegséget éleszt a szívekben s a nézése áhítat, mely szimpátiát kér. S ez az egész nagv megváltozás mintha Dömötör felé hajolt volna megnyilvánu­lásban. Dömötör megérezte ezt, de Ko- ronczainé is tudomást szerzett róla való­színűleg, mert idegesen járt ide-oda a szeme az Emma és Dömötör közti vona­lon, mintha itt kellett volna keresni a változás okait. Reinerné másnap délutánra meghívta Emmát János-majorba. Helén is ott lesz, magától értetődik, Dömötör úr is kijön. Dömötör megígéri, de csak este tud sza­badulni. Emmából elemi erővel tört ki az öröm. Málvin néni nyakába ugrott s majd belefojtotta csókjaiba. Áticsoda délután lesz! (Folytatjuk) Terjesszük a „HARANGSZÓ“-t! 241. lyújától visszavágyódott az atyai hajlék­ba! Sok mindent akarhatsz és kérhetsz, de semmit sem vesz oly örömmel az Úr, mint ezt a mindennapi imádságot: bo­csásd meg az én vétkeimet! Julius 29. A szőlő dicsősége. Ján. 15:8. Jézus újból és újból az övéi lelkére akar­ja kötni, hogy tanítványai legyünk é; hogy sok gyümölcsöt teremjünk. Mikor erre buzdít, a legnagyobbra hivatkozik, amire érdemes egy egész emberéletet feltenni: az Atya dicséretére. Mi része­sei lehetünk az Atya dicsőségének! A mi igaz cselekedeteink által nagyobbo­dik az Úr dicsősége s vele a miénk is! Ittzés ^Mihály. URAM. Uram! Porig, mélyen megalázom magam, Tebenned van minden bizodalmám! Uram! Kétségek közt hánykódó telkemet, Kísértések közt Te védj engemet. Uram! Ha sűrűn könny áztatja orcámat, Te szárítsd fel égő szempillámat. Uram I Ha ma, vagy holnap nehéz gondja nyom, A redőket simítsd el arcomon. Uram! Ha gyarlóság vesz is rajtam erőt, Meghajtom magam szent színed előtt. Uram! Ha öröm, ha bánat ér, egyformán Hála kél hű gyermeked ajkán. Uram! Ha mélységből kiáltok Hozzád, Ne fo-ditsd el tőlem Te szent orcád. Uram I Te előtted, ha gazdag, ha szegény, Akaratod szent s egyformán kemény. Uram! Könnyező szemem bárhova tekint, Bő kegyelmed áld, ostoroz, fedd, int. Uram.' Védő, őriző pásztorom nekem, Sülyedő hajómon maradj velem ! Kuntz Henrik. KARCOLATOK. A sátán pénzügyei. Az emberiség háromszor annyi pénzt költ szépitöszerekre, mint a nyo­morultak felsegélyezésére. *** Amerikában 350 CGO tolvajt és rab­lót tartanak nyilván. Ez a bűnös re­giment az elmúlt három év alatt

Next

/
Thumbnails
Contents