Harangszó, 1934
1934-07-01 / 27. szám
218. HARANGSZÓ 1934 július 1. forrásnak s fel is fordul tőle. Ebből a szempontból a teve még az Isten képmását viselő emberen is túltesz. Mert az értelemmel felruházott ember — dacára, hogy tudja, hogy a világ leg- gyilkosabb itala a szeszes ital, a legtöbb embert ez ölt meg, — mégis neki megv, mint a sivatag értelmetlen öszvére és saját magát gyilkolja meg általa! Érdekes szokás van a markvesán nép között. Akit megszeretnek, annak odaadják nevüket. Formális névcsere áll be kettőjük között, amely kölcsönös ajándékozásokkal is jár. A mi Megváltónk is szeretett bennünket s nékünk ajándékozta nevét. Róla és nem a keresztről neveztetünk keresztyéneknek. Amikor nevét ajándékba adta, mást is ajándékozott mellé: saját életét a mi megváltásunkra. Felvette a mi nevünket: ember fiának vallotta magát. Mi elfogadjuk a krisztusi nevet, keresztyéneknek nevezzük magunkat. elfogadjuk a legszentebb ajándékát is: az önfeláldozást, de vaijon mit adunk mi a nemes névcseréért ajándékba a világ Megváltójának? — Legtöbbször bizony csak bűnös, gonosz életünket. Marokkó környékén terem a buburi nevű növény. Apró vörös bogyói olyanok, mint az áfonyái. Szétnyomva édeskés, nagyon kellemes illatot árasztanak, tömjénnek is nevezik az arabok. De ez az édeskés illat erősen a tüdőre szívva, pár pillanat alatt halált okoz. Gyilkosságokra használják fel a marokkói arabok: alvó ellenségük orra előtt szétmor- zSoliák s a gyanútlanul alvó örökre elalszik tőle. Minden méreg édes és minden bűn is édes. Minnél nagyobb a bűn, annál édesebb zamatú, hiszen éppen ezzel, csalogat lépre a Kísértő bennünket. A paradicsomi alma is, ha nem lett volna édes, hanem fanyar, bizonyára Ádám és Éva nem szakítottak volna belőle. Azért adott azonban az Isten az embernek értelmet, hogy különbséget tudjon tenni az élvezhető édes és a kárhozatot okozó édes között. Benkóczi Dániel. OLVASSUK A BIBLIÁT. Alázatosság. Július 2. Példád lesyen a Krisztus. Filip. 2, 6—11. A megüresités nagyon fontos a keresztyén ember életében. Amint Krisztus is megiiresítette isteni mivoltát, hogy egészen emberré lehessen. hogy példát mutathasson a követőinek, úgy kell minden keresztyénnek is megüresítenie magát, hogy Krisztus léphessen az életébe. Az alázatosság egyik formája a megüresités. Július 3. Tanilód lesyen a Krisztus. Máté 11,. 29. Az alázatot csak Krisztustól lehet tanulni. Az alázatos embertől is kaphat indítást az ember, de az igazi alázatot csak Krisztustól lehet tanulni. Nem hat meg téged, Testvérem az a gondolat, hogy az ég és föld ura, világok és emberszívek királya tanít meg téged az alázatosságra. Alázatos vagy-e? Július 4. Isten előtt ne dicsekedj! Lk. 18, 9—14. A farizeusnak nem az volt a bűne, hogy „jót“ cselekedett, — ezért Krisztus is megdicsérte volna, — de az volt a baj, hogy ö Isten előtt dicsekedett vele. A jó tetteinkkel Isten előtt dicsekedni annyi, mint a drágakövet a porba ejteni. Isten ismeri a szívedet, tudja ő, hogy nincsen előtte dicsekedni valód, — de ezt néked is meg kell tanulnod. Július 5. Isten megeleveníti az alázatost. És. 57. 15. Sokszor feledjük, hogy Isten szent és magasságos, mi pedig csak nyomorult törpék — porszemek vagyunk. És mégis a szent és magasságos az alázatos szívűvel lakozik. Nem érzed-e, Testvérem, hogy ez az emberi élet legnagyobb kitüntetése: velem lakik az Isten azért, hogv megelevenítsen. Uj életre támasztja Isten az alázatos szívűt. Légy alázatos és adj lakást az Istennek. Július 6 Kesyelemben csak az alázatos részesül. 1. Pét. 5, 5. Kevélv vayy? Gondold meg, hogy ellenségeddé teszed Istent. Isten ellentáll a kedélyeknek, nem szereti a büszke szívű, gőgös eszű embereket. Ezért a büszkék és gőgösek nem értik Isten szeretetét, mert meg sem kapják a kegyelmet. A kegyelmet csak az alázatos szívű kapja. Ne engedd, hogy Isten törje össze a büszkeségedet, de légy alázatos és kegyelmet nyersz. Július 7. Példád legyen a Krisztus az emberek előtt is. Jn 13, 1—20. Az alázatot az emberekkel szemben nem mutogatni, de gyakorolni kell. Az alázatosságnak is van iskolája: az emberekkel szemben gyakorolni az alázatot. Ez talán néha megbotránkoztatja a büszke emberi szívet, mint Péterét is — de nincsen más út. Az alázatosság útján a büszkeség nem lehet utitárs. Július 8. Egymást különbnek tartsátok. Filip. 2, 3. Ez az alázatosság legnagyobb próbája elismerni, hogy a másik különb, mint én. A keresztyén önbecsülés nem lehet büszkeségünk takargatója és nem lehet mások megvetésének forrása. Ha elismered, hogy különb a te társad ná- ladnál, akkor már ráléptél az alázatosság útjára. Zászkaliczky Pál. KARCOLATOK. A kiskőrösi népvándorlásról. Kiskörösön ülök a lelkészt irodában. Mellettem a nagy tiszteletű asszony és a lelkész urak. Szótlanul néznek egymásra. Az arcuk zavart. Valami hiba történt. Sokkal több a pénz, mint amennyit az asztalon fekvő iv mutat. Délben még kevéske volt. kicsinyke pénzcsomó, de most nő, nő az összegyűjtött összeg, lassanként halomban áll a pénz, nagytiszteletű asz- szony fénylő szemekkel mondja '. Már kétszáz pengő! A dolog úgy esett, hogy Petőfi földjén népvándorlás volt máma. Még most is tart. Minden percben nyílik az ajtó. Jönnek a lányok, cifra, ősi népviseletükön csak úgy csillog a szín, a gyöngy . . . — Egy kis pénzt hoztunk. Jönnek bácsikák. Bullájuk komoly, fekete. Kemény, napégett arcok. Kaszához edzett kezük csupa kéreg. Szemük csupa könny. Valamit szorongatnak . . . — Egy kis pénzt hoztunk. Jönnek nénikék. Nini ez éppen Szlovák néni. A tanyáról jöttem — kezdi — mesz- szi van a tanya, de azért csak behúz a szivem, ha megszólal a harang. Egy kis pénzt hoztam. Kezébe nyomok egy levelezőlapot. A templomunk van rajta. Elnézi, Forgatja a kezében, gondolkodik. Aztán csak elveti a szót: Tessék már adni többet, széthordom én a tanyák között, gyűjteni szeretnék valamit. Megint csak nénikék állanak előttem. Ok is hoztak valamit, a tisztelendő urat is szeretnék közelről látni, aztán meg kérdés mozgolódik a szivük fenekén: Ki is mondják : Aztán messze van az a szép Barlahida Tisztelendő Uram ? De messzi ám nénikém! Az országhalárnál egészen. Ott éldegélünk a mesemondó nagy erdők között. Oh, de szép kis hely lehet! Aztán azok az erős evangélikusok . . . Megnézzük őket! Megnézik .. . P Futja át az arcomat a csodálkozás. Meg ám,! Buszán, huszonötén elutazunk a templomavatásra. Ha szabad! Ha szabad ? Nézem az én drága, népem felém hajló nagy szerelmét és sirás fojtogatja a torkom. Hogyne volna szabad 800 kilométert utazni azért, hogy ha. fölépül ,,áz ország temploma“. a barlahidai templom, egyszer sokunknak, nagyon sokunknak a szivéből együtt zúghasson az egyház Ura elé a, legnagyszerűbb, leggyönyörűbb ének: Erős vár a mi Istenünk. lakus Imre. HETI KRÓNIKA. Az országgyűlés két háza közül a képviselöház már befejezte ülésszakát és csak októberben fog újból összeülni. A felsőházban azonban még folyik a költségvetés tárgyalása. — Leleplezték Prohászka Ottokár szobrát Budapesten a Károlyi-kertben. — Állítólag Szovjet- oroszország fővárosában több magyar történelmi ereklyét találtak. A legfontosabbak köztük II. Rákóczi Ferenc levelezése Nagv Péter orosz cárral és azok a zászlók, amelyeket az orosz seregek 1849-ben Görgely csapataitól zsákmányoltak. •— Az oláh kormány megvonta több erdélyi lelkész államsegélyét. — A cseh kormány 2.6 millió font sterlingnek megfelelő pénzösszeg megszavazását kérte az angol parlamenttől határerődök építésére. — Bukarestben nagy lelkesedéssel fogadták Barthou francia külügyminiszter látogatását, mejt ettől a látogatástól várják a románok rablott területeiknek örök biztosítását. Barthou tett is erre vonatkozólag több olyan nyilatkozatot, amelyek idehaza országszerte nagy felháborodást keltettek. — Franciaországban újabb politikai zavargások vannak. — Hírek szerint Vilmos császár visszatér Berlinbe. Bombamerényletet kíséreltek meg Gandhi ellen, aki csak annak köszöhnette megmenekülését, hogy nem az autón érkezett. amely elé ,a bombát dobták, hanem gyalog. — Kellogg, az Egyesült Államok volt külügyminisztere azt a nyilatkozatot tette, hogy nem kell félni újabb világháború kitörésétől, mert a nemzetek már beleundorodtak a háborúba. Terjesszük a „HARANGSZó“-t!
