Harangszó, 1934

1934-06-10 / 24. szám

1934 június 10. HARANGSZÓ 193 testvéreknek, nkik templomba szeretné­nek járni!“ Egy községi kisbiró, aki 7 családját tartja el megnyirbált jövedel­méből, kétszer is bekopogtatott hozzám. Először 3 pengőt adott. Egynéhány hét múlva ismét 2 pengőt hozott, amit az­nap keresett váratlanul. Azt mondta: „Úgy szeretnék még többet adni, de nem futja. Azt hiszem, erre a szent cél­ra mindenki szívesen fog adakozni!“ Templomjáró asszonyaim arra kér­tek, bocsássák ki gvüjtőiveket és isko­lás gyermekeink majd bejárják velük a falut. Pásztorotok látogatása és beszéde feledhetetlen élmény marad azok szá­mára, akik meghallgatták. Kevesen vol­tak ugyan, hiszen tavasszal minden em­ber késő estig kint a földeken verejtéke­zik a mindennapi kenyér munkájában s hétköznap este a fáradt embereknek át­öltözésre sem maradt idejük. De azért másnap már az egész község erről be­szélt. S ha láttátok volna azt a 470 isko­lás gyermeket, akik előtt elmeséltem a Ti ügyeteket, milyen csillogó szemmel hallgatták, hogy gyűjteni akarunk. Ar­cuk kipirult az örömtől és kórusban ha­rangozott a kérő szavuk: „Tisztelendő úr, kérem, én is kérek egy gyüjtőivet!“ Felváltva gyűjtöttek. Kettő-kettő járt az ismerőseihez. Egy nap alatt megtelt a gyiijtöív. Másnap reggelre ők fogadtak engem: „Tisztelendő úr. kérem, kevés volt a gyiijtöív, csináltunk magunk egyet. Azt írtuk rá felül: Mindenki ad­jon, aki tud! Segítsük szegény Testvé­reinket! Nem tudnak jól magyarul, mert otthon németül beszélnek a szülök velük. De minden tudásukat összeszed­ték, hogy a cím kifejező legyen és méltó az eszméhez, amelyet szolgálni akarnak! Elküldöm nektek a gyüjtőíveket is. Csu­pa német nevet találtok rajta és néme­lyiket többször is. Ahányszor a kis apos­tolok megjelentek nála. Összesen 60 pengő 52 fillért adott a hartai evangéli­kus egyház a Ti templomotokra. Cse­kély összeg. Pár száz tégla ára. De mel­lette sokkal több az áldó jókívánság, amely ügyeteket támogatja. És az töb­bet ér mindennél. Az kitartásra és to­vábbi összefogásra fog serkenteni Tite­ket! Testvéreim! Kedves barlahidai evan­gélikusok! Hallani akarunk még Rólatok és tudom, hallani fogunk még Rólatok! Zákeus módjára törekedtek: látni akar­játok Jézust. Zákeus kicsiny volt, elve­szett volna a tömegben, de nagy aka­rással megtalálta a módját annak, hogy olyan helyre jusson, ahonnan a bevo­nuló nagy királyt láthatja! Ha a Ti ki­csiny hegyen épített templomotok meg­valósul, akkor egy boldog álom ragyogó valósággá érett és hirdetni fogja a mi evangélikus egyházunknak azt, hogy él bennünk még az ősök hite és buzgalma, nincs okunk félni a jövőtől, az apák örökségét a fiák megőrizték és hiányta­lanul továbbadják! Köszöntlek Benneteket 3400 testvé­retek nevében: az Úr kegyelme legyen Veletek! Harta, 1934. évi május hó 29-én. Polster Gyula József cv. lelkész. Terjesszük a „HARANGSZó“-f! OLVASSUK A BIBLIÁT. Akadályok. Junius 11. Akik máshova érkeznek, mint ahova indultak. Lukács 13, 1—5. Mi min­den képezhet akadályt a Krisztushoz ér­kezés útján? Az üldözés. A Krisztushoz érkezés útján dühödt szemmel, vérgözös szablyával álltak mindig az üldözők. De sokszor megismétlődött a galileaiak szo­morú esete: elindultak Istent tisztelni s megérkeztek a halálba. Ám az igazi tö­rekvés útján nem jelenthet végleges aka­dályt azok gonoszsága, akik csak a tes­tet ölik meg. Junius 12. 46. zsoltár. Akadály a féle­lem, amely jobban fél az ellenség tö­mött soraitól, mint amennyire bízik a hatalmas Isten segedelmet ígérő kegyel­mében, a félelem, amely mindig a nehéz­ségeket mérlegeli, nem pedig az Isten erőit, a félelem, amely egy életen ke­resztül megmarad a gyáva huzódozás ál­lapotában, ahelyett, hogy szemét az Úr­ra emelve elindulna bátrán. Óh milyen sok szépen induló keresztyén élet rekedt már meg a gyávaság kátyújában! Junius 13. Saul király. I. Sámuel 15,22. Akadály az engedetlenség is. Saul akkor kezdett elsodródni az Úrtól, mikor az engedetlenség ördöge erőt vett raita. Mikor az Isten szavát nem érezte többé minden körülmények között teljesítendő parancsnak. Egészen bizonyos, hogy az út, mely az Úrhoz közelebb-közelebb vezet, az engedelmesség köveivel van kirakva. Ez az út nem mindig kényelmes, néha kő és tövis vérzi a lábat, ámde ..rögökön keresztül jutunk a csillagok felé“. Junius 14. Rohoám. I. Kir. 12, 8. Az Isten felé vezető úton sokszor jelent aka­dályt a jóakaratunak látszó emberi ta­nács. Sokszor olyan világosan látjuk az Isten akaratát, az utat, amerre halad­nunk kellene, ám az emberek annyit du­ruzsolnak a fülünkbe, hogy egvszercsak visszafordulunk. Későn ébredünk rá, hogy balgaságot cselekedtünk, mikor engedtük eltántoríttatni magunkat. Sok imádságos éberségre és lélekerőre van szükség! Junius 15. A kilenc bélpoklos. Lukács 17, 11—19. Veszedelmes akadály a há­látlanság is. Tíz nyomorult beteg vette át az Ür.kegvelmes kezéből a gyógyulás ajándékát. S köszönetét mondani csak eev tért vissza köziilök. Aki az elvett jókért nem tud hálát adni, az nemcsak megrabolja magát az Isten-dícsérés ál­dott perceitől, hanem lelki öngyilkossá­got követve el, elsorvasztja vallási éle­tét. A tékozló fiú hetyke hálátlanságá­nak útja ez, amelyen Istentől csak mesz- sze szakadni lehet. Jun. 16. A gazdag ifjú. Márk 10, 17—31, Akadály lehet a gazdagság is. Anyagias­ság. pénzszerelem s mindaz, ami vele jár: egyik legmeredekebb akadály az Isten­hez jutás útján. Ezért vannak Jézusnak olyan kemény szavai a mammon-imádás ellen. Nem a vagyont ostorozza, hanem annak Istentől elvonó, bűnös szerelmét. Ne gondold, hogy a gazdag ifjú bűnébe csak aranyhegyek tetején lehet beleesni. Tíz fillérrel a zsebben is lehet mammon- imádónak lenni és az Úrtól elszakadni. Ugy-e, mily sok az akadály!? De az Úr, aki hív, megfogja a kezedet is. Junius 17. Krisztus a vezér. János 14, 6. Istenhez nekünk Krisztus az egyetlen út. Egyetlen, mert soha meg nem csal, egyetlen, mert egyedül megbízható, egyetlen, mert ö nemcsak út, hanem azon az úton elsegítö erő is. Sötétben botorkáló, tévelygő világunkban Vele járjatok, ez az út — haza vezet! KARCOLATOK. „Ma regijei ezzel az Igével indultam munkába'. „Mindenütt nyomorgaitatunk, de meg nem szór Utalunk, ketségeskedürik, de nem esünk kétségbe, üldözteiünk, de el nem hagyatunk, tiportatunk, . de el nem veszünk“ . . . Amint az elébb meg­kaptam a napi postát, még mindig nem gondoltam rá, hogy milyen időszerű lesz éppen az én számomra éppen ma ez az Ige. A levelek között volt a hősodri plé­bános levele, melyben hidalja velem, hogy a tegnapi napon az evangélikus Zs. . ,,s családot a megyés püspök úr kegyes engedélye folytán „ünnepélyesen“ felvette a rém. hath, egyházba . . . Hát ez is megtöt téut . . . még pedig ,,ünnepélyesen“ . . . gondolom parádésan, mint illik is akkor, amikor egyszerre egy egész csatád tér az egyedül üdvözítő egyház kebelére, hozzá püspöki kegyes engedéllyel. . . Még előttem a levél s én visszanézek a közelmúlt napokba . . . Május 19 -én meg állt előttem, hivatalomban három, az élet terhétől összetört ember, egy 1,0 éves férfi, egy 76 éves nő és harmadiknak egy gyengeelméjű 40 éves leány ... A Zs ... Dániel és felesége született B... Juli­ánná, meg leányuk Zs. .. Gizella. Ki­térésre jelentkeztek — a törvény előírása szerint — a szórványunkból. Velük jött két községi elöljáró, mint tanú s hozták magukkal a kész bizonyítványt a jelent­kezés megtörténtéről, hogy én csak írjam alá. Bizonyára nem akartak fárasztani vele . . . Kérdezem a kitérés okifl s az öreg ember lelke őszintén megnyilatkozik: ..Kovácsmester voltam JV. . . -ban, meg­öregedtem . . ' nehéz már a kalapács . . . nem bírja a karom... vagyonom nincs. .. mint községi szegény tudok csak tovább élni .. úgy sem soká, hisz a sir szélén állok ... s a község tudomásomra adta, hogy csak akkor ad kenyeret öregségem napjaira, ha mi is olyan hitre térünk, mint a község“ . . . Lassan szakadoznak ki belőle a szavak, szinte érezni, hogy a lelke repedezik ott mélyen belül valahol... Szegény öreg 'As. ... a községre köl­tötted erőd legjavát . . , becsületes munkád után egy életen keresztül nem tudtál szerezni egy barázda földet, egy nyomo­rult viskót, ahol meghúztad tolna maga­dat . . Mindent meghagytál nekik . . . mindent odaadtál nekik ... a tudásodat, az erődet, a fiatalságodat s ime most öregséged kégyelemkenyere fejében elkérték — s jaj, te odaadtad! — a hitedet., azt a hitet, amelyet makacs kitartással vé­delmeztél 80 éven át. .. Veled ment a feleséged, veled a szerencsétlen leányod, aki akadozó nyelvével a nevét sem tudta megmondani ... r> villását sem tudta megmondani . . . Es 1933. június 11.én a hősvári rám kath. templomban a As. .. . családot „ünnepélyesen“ felvették a rom. kath. egyházba . . . Meg-megszo-

Next

/
Thumbnails
Contents