Harangszó, 1934

1934-05-13 / 20. szám

158.

HARANGSZÓ

1934 május 13.

függött a szobája falán. De a bécsi vándorlás (lakatos volt ő is) és a szabadság- harcban a katonáskodás (hadnagy és kiváló hős volt) kizökkentette a gyülekezeti vallásos életből. Mint gépészlakatos 1856- ban midőn Somogybán megnősült, nagy hűtlenséget követett el egyháza ellen. Gárdonyi ezt úgy beszéli el, amint apjától hallotta: „A házasságkötés sok bajjal esett. A környéken (Szőllősgyörök) csupa katholikusság van. A györfci pap azt mondta, nem esketi őket össze máskép, csak ha minden gyermekét katolikusnak keresztelted. Apám ezt alkalmi zsarolásnak nevezte, de aztán mégis megadta magát; arra gondolt, ha gyermeke lesz és nagykorúságot ér, majd kinyílik a szeme s nincs arra kötelezve. hogy a római egyházban (így írja) meg is maradjon. így lett ö apámmá, a leány anyámmá és így lettem én római katolikus“.

Ahogyan a költő ezt itt elmondja, abból kilátszik, hogy a plébános éljárását Gárdonyi maga is alkalmi zsarolásnak tekintette. Ez a Gárdonyi-féle elnevezés a vallási és családi békét veszélyeztető s annyi gyűlölködést és keserűséget szülő reverzá'isokra nézve az egyházi nyelveken szinte műszónak (terminus technikus) kínálkozik: alkalmi

zsarolás. Üzleti emberek szoktak ilyent e'követni. Mennyi a békebontás e miatt! Pedig ma ..a szoros nemzeti egységet“ hangoztatják a pápai himnuszt éneklők is. És a keresztyén testvériség mégis hol marad? Krisztus országa helyett Mária országát emlegetik.

Gárdonyi az apját a maga egyházához ragaszkodó vallásos lelkű féfiúnak jellemzi. Evang. templom nem lévén a közelben, vasárnaponként és különösen nagypénteken az evangéliumokból olvasott mélv áhítattal. Néha ilyenkor köny- nyezett is. Volt egv 1773-ból való régi német családi bibliája. Sem feleségét, sem fiát r. katolikus hitük miatt nem bántotta. De volt úgy, hogy a protestáns lélek mégis csak kitört belőle. Gárdonyi a „Jövendő“ 1903. évfolyamában ,.A pápa papucsa“ címen mondja el ezt a jellemző esetet.

..Már régen kellett vofna nekem (mint kisdiáknak) egy Szertartástan. Apámnak mondottam is sokszor. De csak Miskolcon lehetett a könyvet megvenni, oda pedig téli időben nem mehetett senki.

Végre is apámnak valami más csekély dolga is volt Miskolcon s nem is ezért, hanem inkább csak a könyvért bekocsizott Miskolcra. Egy napba került onnan megfordulni.

Én alig vártam, hogy megvirradjon, kihúztam a párnám alól a könyvet és elolvastam. Apám már akkor régen fenn volt. Kívülről! jött be pipázva. Ahogy rám néz s látja, hogy én valami furcsán bámulok a könyvbe, megszólal:

— Mi az, mit olvasol?

— A pápa papucsa — felelem. Tetszik-e tudni, hogy miért kell megcsókolni a pápa papucsát?

— Miért? — Olvasom a könyvből:

— A pápa papucsába szent ereklye van bevarrva.

Apám hozzám jön, kiveszi a könyvet a kezemből s az ablakhoz tartva olvassa, a szemöldökeit összeráncolva.

Mikor elolvasta, megfordult; ment egyenesen a kályhához és beledobta a könyvet a tűzbe.

Azután kiment a szobából szótlanul.“ * Az apa ezzel fizetett Rómának a re- verzálisért! És azt is elmondta fiának, hogy ő Nemeskéren papáknál az evang. Csepreg pusztulását olvasta és megkönnyezte. Keresztapja bejövén, kivette kezéből a könyvet s visszahelyezte a szekrénybe. A költő ezt harminc év múlva sem feledte el s külön levélben kérdezte meg Szabolcskától, mi is'volt az a csepregi vérfürdő, mert ő most Emlékezéseit írja.

Feltűnő, hogy mily jó barátságban élt Gárdonyi a protestánsokká. Mikor a dabronyi tanítóságot elhagyta, Győrött Pereszlényi János református lelkész adott neki szállást és élelmet s lapjához munkatársnak fogadta. Családtagnak tekintették. A ref. és evang. tanítók voltak a jó barátai. Együtt csinálták a „Skorpió“ parasztias, tréfás rovatát, melyből később a „Göre Gábor“ nőtt ki. Legbizalmasabb barátja Gárdonyának iSzabolcska Mihály volt, a református lelkész, akit várat'anúl a messze Erdélyben is meglátogatott és egy kedves, boldog hetet töltött nála. Elragadtatással írt a fiatal művelt papnőről és mint kedves komaasszonyáról. Ö maga szerencsétlen lévén a házasságával 1894. okt. 15-én írta Szabolcskának: „Hogyan megy nálatok az elválás? Ha valami egyszerűen és bírható költséggel . .. szívesen belépnék a nyájadba.“ Megírta, hogy ő úgy is elkeresztelt fia az evang. apjának.

A r. kath. egyház egyes intézményeit és papjait, a pápaságot, az istentisztelet latin nyelvét, a szerzetességet és különösen a papnÖtlenséget egyes írásaiban keményen támadta. „Isten rabjai“ című regényében a szerzetesség megértő, színes, hű raiza után Jancsi fráterral mondatja ki véleményét. „Hiszen Istennek sem lehetett kedves látvány, hogy egy ártatlan teremtés imádkozik és véresre vereti magát. Bä'gatag rajongás! A kereszténység fáiának is vannak bütykei, vadhajtásai!“ Egyik legendájára (A forrás) ráírta, hogy csak halála után közöljék, mert olyan remetét rajzol benne, aki egyik felekezethez sem tartozik s a hitigazságok egyedüli tiszta forrását csak a négy evangéliomban találja meg.

Payr pótfüzetében sok az új. isme- refen adat, melvet az irodalomtörténetnek is tudomásul kel! vennie. Az artiku- láris Nemeskér érdemét emeli ki s kimutatja hogy az evangélikus ősöknek milyen hatása volt Gárdonyi vallásos lel— kü'etére. Ha Ravasz László Payr adatait ismeri, alig mondta volna Gárdonyi hitét a Kisfa Iudy-társaságban „benső, meleg, gyermeteg katolicizmusnak“. Sík Sándor egyet, tanár „Gárdonyi, Ady, Prohászka“ könyvében nem is említi, hogy Gárdonyinak evang. apja volt. Pedig azt már Kéky Lajos kimutatta, hogy a költő lelki világára az apa volt legnagyobb hatással.

Gárdonyiék kritikája és műszava nekünk ád igazat abban a ma is nagyon időszerű és veszedelmes kérdésben, hogy a reverzális kicsikarásának szokott módja — alkalmi zsarolás.

Payr füzetét (sűrűn nyomott 46 lap) kiiilönösen azoknak ajánljuk, akik már Nemcskér történetét is megvették. A szerzőnél önköltségi áron (postával együtt 70 fillér) kapható.

Terjesszük a “HARANGSZÓ“-t!

Az anyák napjára.

Dr. Schlitt Gyulától.

I. gyermek : Mondjad csak, ki vagy, te kis idegen,

Nem láttalak falunkban sohasem ? II. gyermek: Magam sem tudom, hova tartozom, A világot én egyedül járom.

Pedig bizony én is itt születtem, Mint kis gyermek kerültem el innen.

I. gyermek: S mért hagytad itt a szülői házat,

Hol öröm várt s nincsen soha bánat ? gyermek: Nem tudom, csak arra emlékezem, Egy napon már nem törődtek velem. Éhes voltam s nem adtak kenyeret, Kértem, sírtam s szivem majd megrepedt.

I. gyermek : S hol volt atyád, tudom ő szeretett ?

II. gyermek: Úgy mondták, a harctéren elesett.

I. gyermek : S nem dobbant érted az anyai szív ?

Gyermekéhez az anya mindig hív; Letörli a könnyét s lelkét adja,

Ha éhezik drága kis magzatja.

II. gyermek: Nem ismertem, csak arra emlékszem,

Egy koporsót vittek némán, szépen, Kivitték a csendes temetőbe,

Úgy mondták akkor, anyám van benne.

Úgy mondták, boldog hazája az ég S ha rám néztek, szemüket törölték. I. gyermek: Szegény,értem mértvagy boldogtalan S mért sir a lelked oly bánatosan; Ha nincs anya, nincs öröm, nincs élet,

A gyermek felett nehéz a végzet.

De csak volt, ki ügyedet felvegye, Fájdalmad a világ hogy nézhette? Nem volt senki, ki házába hivott, Hogy enyhítse kissé is bánatod ?

II. gyermek : Nem vett észre engem már senkisem,

Úgy jártam köztük, mint az idegen. Volt mindenkinek ezer más gondja, Nem láthattiik, mi szivemet nyomja. Jó anyámat vártam, reggel, este, Majd csak megjön, mit csinál kicsinye ?

Hol letették, leültem a dombra, Összetett kézzel hívtam zokogva.

S a sir csak nem szólt, némán hallgatott,

Nagy sebemre nem adott balzsamot; Végül is az éhség űzött tova, Mentem, merre láttam a világba.

I. gyermek : S itt tudtad hagyni azt a sirdombot, Mely alatt jó anyád megnyugodott ? Nem űzött a vágy, hogy itt lehessél, Hol a föld, az ég 6 róla beszél, Ahol élt, ahol téged ringatott,

Hol ajkadra annyi csókot adott, Hol annyi könnye hullt bölcsőd felett, Hol álmában is csak téged féltett ? Itt mindenütt anyádnak lelke jár, Mint a mennyből az örök napsugár. Hidd nekem, itt jobb a kolduskenyér, Mint másutt kalács, mit a világ mér.

II. gyermek: Érzem, tudom ma s azért is jöttem, Nem volt sehol semmi pihenésem.

* Itt leszek mindig, míg eltemetnek, Hogy édesanyám mellett pihenjek. S jöttem azért is, hogy megmondhassam,

A világon egyetlen szív dobban, Amely még tűi a síron is szeret Éls soha, soha minket nem feled. Szeresd e szivet, míg Isten hagyja, Vele áll, dől élted boldogsága.

Nem érhet bánat, amíg e szív ver, Hozzád nyúlni a sorscsapás sem mer;