Harangszó, 1934
1934-05-06 / 19. szám
150. HARANGSZÓ 1934 május 6. azt képzeljük, hogy lehetséges csak egy pillanat, csak egy tempó, vagy teljesítmény, amit nem az Urnák, hanem már a magunk igyekvő és szent voltának tudhatunk be. A mai ébredt lelkű hivő már nem botránkozik meg azon, ahogy neki minden hitbeli előmenetel és lelki győzéfem után is süppedő t e rm é- szetű talajon kell futni a pályát s hogy neki az Ür vérében való megtisztulása s a nagycsütörtök-esti lábmosás után is süppedő természetű 1 á b aj i vannak. De ez a mai hivő tudja azt is, hogy nemcsak a hullámok felett bizton járó Jézus valóság és csoda.' hanem valóság és csoda az is, ami rajtam történik: Jézus által kibírom a tengert és megtartatom. éA'omszerűvé feszi ezt a krémszínű oltárt a sok csodálatos körülmény, amely megelőzte. Akkor gondoltak rá először, mikor a hitetlenség vihara legharagosabbra korbácsolta a lelkek tengerét itt a mi hazánkban; most 15 éve. A kommunizmus után. Ott gondoltak rá, ahol a főváros Iegistenteienebb- nek hiresztelt munkásnegyedét tudták, az éjszakai megbízhatatlanságáról is hírhedt Angyalföldön. És mily csodálatos, hogv e köré az oltár köré most Budapest egyházi életet élő evangélikusságának az a része jár, amelynél buzgóbb, gyakoribb igehaClgatója: istentisztelet, bib- liaóra. szeretetvendégség, vasárnapi iskola látogatója s lelki közösséget élője a többi egyházrészeknek sincs. Álomszerűvé teszi ezt az oltárt, hogy úgy valósult meg, mint a fogságból hazatérő izraelitáknál, akik nem mertek még a templomépítéshez fogni, de az oltár megépítésével siettek. Kis vidéki gyülekezetben álomszerűnek hangozhatik, hogy már 100.000 P van a templom építéséhez s mégsem teljesülhet az angyalföldiek templomépítési álma. Isten nagyon kipróbáltatja a türelmüket, de tudjuk, hogy ez áldással is jár. Annál több ösztönzés juthat szóhoz, hogy a hivek lelkében és közösségében megépülhessen a belső templom: az Igéből és az Igét kisugárzó Szentlélek temploma. Álom lehet ez az oltár annak a teremnek is, amelyben vasárnaponként feláll. Gyürühinták, mászópóznák, a falmentén rácsos bordafalak s egyéb tornaszerek bámészkodnak, hogy mit keres itt köztünk ez az aranyozott keresztben végződő faalkotmány. Mert tornateremben áll ez az oltár. Lám ez jött ki abból a sok énekből, imából és prédikációból, ami itt elhangzott. Álom lehet ez az oltár önmagának is. Mért halld csak. mi történik vele! Ne gondold, hogy állandóan így szárnyát kibontva állhat, — áhítattal Istenhez emelve. Ez, amit itt látsz, csak ünnepnapi képe. Ünnepnap is csak a délelőttjéé. Azután félretétetik sarokba; kényesebb része még külön tokba is kerül. Nem lenne csoda, ha azt kérdezné: „Mi vagyok én hát voltakép? Oltár, amely utat nyit és segít vágyódó telkeknek az ég felé? Vagy akadály, melyet ideje szabad részében félre kell tenni, hogy szabadabban folyhasson a test kultusza?“ Sokszor kínos lehet ez az álom, mert az a kérdés gyötörhetné: „Az ahogy engem hat hétköznapra sarokba tesznek, szívtelenség-e, vagy csak őszinte jelkép? ünkénytelen vallomás arról, hogy nincs rám szükségtek? Egy ünnepi órára emelem az érzést, de azután az előttem imádkozóknak is száraz fatokba kerül a lelki élményük s félretolnak bibliástól, keresztestől és Jézusra mutató képemmel együtt“. Ezt a rossz álmot mégis elűzni látszik az, hogy egyenlőre nagyon kedves ez az oltár Angyalföldön. Iskolásgyermekek, kiknek egy része eddig csak katholikusoknál látott oltárképes templomot, nagy elragadtatással beszélnek, hogy milyen szép. Csakúgy csillog a szemük, ha megkérded őket, hogy hát miért szép! De a felnőttek is! Azóta még többen járnak a tornacsarnokba s egymásután teszik a vallomást: tudjuk, hogy lélekben és igazságban imádandó Isten a mi Istenünk s tudjuk, hogy nálunk a meghallandó Ige a fontos s nem az, amit látunk, — de_ mégis egész más most, hogy oltár is van. Hogv oltár is van! Is? Csak! Hiszen más még nincs. De lesz. Lesz. Ez ennek az oltárképnek az üzenete. Lesz s ezért drága ez az oltár. Lesz. mert máris záloga, ösztökéje, ébresztő lelkiismerete az eljövendő templom építésének. Ez ennek az oltárképnek a legszentebb álma. És mert ezt nagyon hiszi, azért mer beszé'tetni májáról e helyen. Tudja, hogv itt egyházunknak nemcsak egy sarokdarabjáról van szó. A legkisebb falu temploma is minden magyar evangélikusé. Kétszeresen áU ez a fővárosiról. S háromszorosan a fővárosnak egy olyan részéről, melynek a munkás helyváltoztató é'ete folytán legváltozatosabb a lélekforgalma. A magyar evangélikus glóbusz keletje, nyugatja, északja és délje egyaránt küld ide híveket. Hisszük, hogy ha megindul az új oltár köré a templominak felrakásának szent munkája, akkor a magyar evangélikus Sión minden világtája elküldi ide tégláját, kövét, fillérjét és támogató kezét. S addig is lesznek, akik elküldik imájukat, együttérzésüket és biztatásukat, hogy minél előbb teljesedhessék a tempilomnélküli oltár álma. Ezt üzeni halkan a Harangszó hasábjairól ez az oltárkép azoknak, akiknek van füle és hallják, hogy mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. Gáncs Aladár. Megint a 600 lelkész! A magyar sajtóban nagy hanggal harangozták be azt a hírt, hogy 600 német prot. lelkész kérte a pápától a róm. kath. egyházba való felvételét. Azjóta már megjelentek erre a hírlapi „kacsára“ a hivatalos cáfolatok. Még maga a Vatikán is nyilatkozott. Most a Nemzeti Újság ápr. 28.-i száma újra visszatér erre az elintézett ügyre s „Alázatosan kérjük az egyházba való visszavételünket“ cím alatt közöli egy levelet, melyről ezt írja: „Megírta a Nemzeti Újság, hogy dr. Thieme Károly lipcsei evangélikus egyetemi tanár hatszáz protestáns lelkipásztor nevében levelet intézett XI. Pius pápához. Dr. Kari Thieme negyven esztendőn át működött a lipcsei egyetem teológiai tanszékén és számos teológiai könyve ismeretes a német evangélikusok köirében, minthogy a professzor egyik legnagyobb tudományos tekintélye a német evangélikusságnak.“ Erre a levélre csak a következőket jegyezzük meg: Az a dr. Kari Thieme, aki negyven esztendőn át működött a lipcsei egyetem teológiai tanszékén s aki egyik legnagyobb tudományos tekintélye a német evangélikusságnak, 1932. nov. 4-én már meghalt s ígv nem tudjuk megérteni, hogy a sírjából hogyan írhatott a pápához levelet? Van egy másik dr. Kari Thieme is, aki ismert theológus és dogmatikus Németországban. Ez azonban hírlapi nyilatkozatot tett közzé, honv nem azonos azzal a Kari Thiemével, aki állítólag a pápához levelet írt. Azután végigolvastuk azt az ..egész terjedelmében“ közzétett levelet, de se- holsem olvasunk benne egy szót sem 600 lelkipásztorról. Az egészből csak annyi igaz, hogy az elhunyt híres lipcsei theológusnak. dr. Kari Thiemének a fia, aki nem lelkész, s aki már régebben dolgozott a prot. és róm. kath. egyházak közötti közeledésen s ennek a támogatására folyóiratot is alapított, amely azonban nemrégen megbukott, felhívásának eredménytelenségén ékeseredve, egyedül kitért róm. kath.-nak. Lehet, hogy ez a közölt levél az. amelyben a saját áttérési szándékát jelenti be költői többesszámban. A 600 ev. lelkész áttérési szándéka tehát legfeljebb „költemény“. HARMATCSEPP. Harmatcsepp: Mindenség hús anyacsókja, Ringó életbölcső remegő fűszálon. A sorsodra vágyom. Drágagyöngy: Liliom-király koronán, Koldus-kenyér a gyenge, lankadt virágon S erőt adó álom. Fény csoda: Ha halálhajnal pirkad, Tested lángparázsban égő gyémánttükör. Ég s föld benn’ tündököl. Áldozat; Ha rád ragyog napszerelmed Hívásán ég felé szálló, szent párába’ Temetkezel vágyva. ... Én lelkem: Légy harmatcsepp hervadt szivén S ha rádtüzött szent Napként Isten szerelme Boldogan merülj el benne! Bácsi Sándor. Éneklő ifjúság. Hírt adtunk már arról, hogy a „Magyar Kórus“ és „Énekszó“ című zenei folyóiratok április hó 28.án Budapesten, a zeneművészeti faiskola nagytermében megrendezik az iskolák hangversenyét, melyre az elemi iskolák közül egyedül a győri ev. elemi népiskola énekkara kapott meghívást. A sok r. kath. középiskola énekkara között még a budapesti evang. leánygimnázium és a budapesti ref. főgimnázium énekkara képviselte a protestantizmust. A hangverseny na-
