Harangszó, 1934
1934-04-15 / 16. szám
126. HARANGSZÓ 1934 április 15. hogy Bél nagyságához méltó nagyobb szabású külön életrajza még nem jelent meg. A Luther Társaság által megindított, de korán félbeszakadt „Egyházunk Nagyjai“ sorozatból is Sztáray, Thököly, Aáchs Mihály, Bárány György, Tomka Szászky, Ribini, Kis János és más egyebekkel együtt, sajnos, Bél Mátyás is kimaradt. Zólyom megyében Ocsován 1684. márc. 24-én született. Hasoníónevü atyja tótajkú mészáros volt, de anyja, Cseszneky Erzsébet született magyar. Nyelvünket már gyermekkorában tanulta meg. Magyar nyelvtanában a magyart mondja anyanyelvének és senki a magyar nyelv szépségéről és kifejező eréjéröl oly lelkesen abban a nemzetietlen korban nem szólott mint ő és a tanítványa, Ribini. A vallásos szellemet a szülői házból hozta magával. Az otthoni iskolán kívül tanult Losoncon Bu- Ivovszky Ferenc házában, Sztregován a Madách fiuk között és Káinon Batta Pál nemesnek udvari iskolájában. Németül Besztercebányán és Pozsonyban tanult meg. Hogy a magyart el ne feledje, 16 éves korában Veszprémbe is elment tanulni. Itt egy ismeretlen nevű magyar nemes annyira megkedvelte, hogy társul fogadta a fia mellé és Pápára, a református kollégiumba küldte őket. Itt a diákruha, a tóga annyira megtetszett neki, hogy Besztercebányán ö is ilyenben járatta a nagyobb tanulókat. Veszprém megyeleírásában megdicsérte az ottani nemességet, de azt várná, hogy tehetségeikhez képest jobban művelődjenek. Pápáról ismét - Besztercebányára tért vissza és 1704. nyarán innen ment ki Haliéba. Itt oly szerencsés, hogy a nagy Francke Ágoston, a világhírű árvaház alapítója, nemcsak az egyetemre veszi fel, hanem tanári állást is ád neki intézetében, sőt házába fogadja s rábízza egyetlen fiának nevelését. A fogékony lelkű ifjúnak ilyen környezet és ily példakép kellett: a kegyes lelkű, fáradhatlan és nagy gyakorlati érzékkel megáldott Francke. Három évet töltött Halléban. Már ottkünn is megválasztották igazgatónak Ber- genbe és egyetemi tanárságot ígértek neki. De hazaszeretete a háborús kurucvilágban is hazahozta. Tudta, hogy majd öt is pietistának kiáltják ki, s midőn Besztercebányára tanárnak hívták, az árvaházi nyomdában 1797-ben egy hittani értekezést nyomatott ki (Forma sacr. verborum), melyben az Ágostai Hitvallás hű követését igazolja. Úgy is lett, mint várta. Szirmay Miklós főemberünk már 1708-ban Bártfáról írt Radvánszky Jánosnak, hogy Pilárik szuperintendens nem vigyáz elég keményen; Bél Mátyást bevették, „ki által egy fészke leszen Besztercebánya az pietizmusnak“. (Melyet egy év előtt kárhoztattak Rózsahegyen.) De Bél Mátyás csak dicsőséget hozott a városára. Maga Radvánszky is Bél keze alá adta a két fiát, Györgyöt és Lászlót. Ez utóbbi maga is tudós lett, levéltárukat rendezte s ez írta meg a Radvánszkyak családtörténetét. Bél Mátyás már Besztercebányán magyarra fordította és Halléban 1713- ban adta ki Freylinghausen theológus- nak, Fráncke vejének dogmatikáját, „mivel efféle írások nélkül nemzetünk felette igen szűkölködik“.'De igazolni is akarta Munkában a kiadóhivatal. ismét az igazhitűségét. A nála idősebb Torkos András győri lelkésznek, a magyar pietisták atyjának ajánlotta ezt a művét. Ebből is kitetszik a két vezető férfiúnak egyetértése és jóbarátsága. Mindketten leveleztek Franckeval hazulról is. 1714-ben Pozsonyba hívták s előbb mint igazgató, 1719 óta pedig mint lelkész volt vezetője pozsonyi egyházunknak és iskolánknak. Tanterveket, tankönyveket írt, tanári értekezletet tartott, megjavította a módszert s vallásos és hazafias szellemben nevelte az ifjúságot. Oly népes és jóhírnevű lett az iskolája, hogy még Sárospatakról is jöttek érett ifjak, hogy Bél Mátyástól tanuljanak. A magyar nyelv és irodalom mellett a föíldrajzot és történetimet is tanította. Sok vidéket bejárt és tanítványait is kötelezte, hogy lakóhelyüket s annak környékét leírják. Kitűnő műveket írt s az akkori államismereti iránynak volt hive. Sok könyve mellett 1721-ben még latin hetilapot is indított Pozsonyi Újság címen. Ez volt hazánkban a második hírlapunk. Az első (Mercurius Hung. 1705—11.)- 11. Rákóczi Ferenc lapja volt. Még mint igazgató adta ki Károlyi Gáspár magyar Újszövetség fordítását Lipcsében 1717-ben. Serpilius pozsonyi és Torkos József győri lelkészek szerint a becsúszott kálvinizmusoktól akarta a magyar szöveget megtisztítani. Ezt az Újszövetség kiadást már Haán Lajos sem tudta elökutatni. Újra kiadta „sokaknak kívánságára'“ Arnd Jánosnak Pairaditsom Kertetsk.e című híres áhítatos,- sági könyvét is. Ezt eredetileg Huszti István, Apafi Mihályné fejedelemasszony háziorvosa fordította le (Kolozsvár 1698.). Bél Mátyás. most „sok javítással és hasznos toldalékkal“ adta ki (Norinberga 1724. 678. 1.). A magyarul tanulni akaró németeknek és hazai irodalmunknak is nagv szolgálatot tett „Der ungarische Sprach- meister“ című nyelvtanával is. (Pozsony 1729. 84 1.). Ez több mint 100 évi volt használatban. ( Legnagyobb és legértékesebb munkája: Magyarország ismertetése. Akkor még csak latin nyelven lehetett a tudományt terjeszteni. Az összes vármegyéket és a1 városok közül I különösen Pozsonyt és Budát ismerteti behatóan, alaposan. De a nagy műből csak 4 hatalmas kötet jelenhetett meg (Bécs 1735—42.). A többinek kéziratát az esztergomi érsek vásárolta meg Bél özvegyétől. Az V. kötet felét, Moson megye leírását újabban Zichy Jenő gróf adta ki. Rendkívül sok kézirata maradt fenn s külföldi lapokban is sok értekezése jelent meg. Nagyságát már a kortársak is elismerték. Az 1741. évi országgyűlés idején sok magyar előkelőség kereste fel pozsonyi lakásán. Nagy kortársa, a ref. Bőd Péter mondja: „Bél Mátyás, a pozsonyi első pap nagy ékességére és dicsőségére született volt Magyarországnak“. Iskolája és tudománya további virágzását jeles tanítványai. Tomka Szászky lános és Ribini János által biztosította. III. Károly király többszöri kihallgatással, évdíjjal és nemességgel, XIII. Kelemen pápa a saját arcképével ékesített aranyéremmel tüntette ki. A külföldi tudós társaságok dísztagjukniak választották. Arcképét a híres Kupeczky János magyar festő és a bécsi Schmutzer művészek festették meg. A sok és nagy munka korán megőrölte életerejét. Mert a lelkipásztori hivatalában is igen hű és lelkiismeretes volt. 1749 nyarán szélhűdés érte. A németóvári fürdőre vitték üdülni, de visz- szajövet útközben meghalt aug. 29.-én. Özvegye, Herrmann Zsuzsánna a besztercebányai gyógyszerész leánya, volt. Hajtogatás.
