Harangszó, 1934
1934-01-07 / 2. szám
12. HARANGSZÓ 1934 január 7. gyetlen rendelete folytán a Kína belföldi misszió munkásai köztit is 79-et legyilkoltak. Ilyen volt a háború és ilyen volt az 1927-es ki.utasítási rendelet, amikor a fanatikus nemzeti fellángolás el akart kergetni minden misszionáriust. De a Kína belföldi misszió diadalmasan halad előre, mert hű maradt alapítójának jelmondatához: „Isten munkája, ha Isten tetszése szerint végzik sohasem nélkülözi az Isten segedelmet'“. Jórészt a Kina belföldi misszió munkájának eredménye az, hogy a keresz- tyénség ma már kezd számottevő tényező lenni Kínában. Nem egy előkelő államférfi lett hivő keresztyénné. Széles néprétegek figyelme fordul egyre jobban a Krisztus felé. A Brit- és Külföldi Bibliatársulat évente kb. 4,000.000 bibliát tesz le a kínai családok asztalára. A kínai keresztyén egyházak életében pedig új vérkeringés indult meg. Ennek bizonyítéka az u. n. „ötéves mozgalom“, amelyben a szövetkezett kínai protestáns egyházak a népevangelizá- cíó, ifjúsági munka és sáfársági mozgalom eszközeivel újfent rohamra indulnak a kínai fal ellen a Krisztusért. Magyar evangélikusok! Kína messze van tőletek. De Kína földje is az Istené épúgy, mint a mi hazánk. Kína sárga gyermekéért is hullt a Krisztus vére, épúgy, mint miértünk. S Kunst Irén személyében magyar evangélikus munka is szolgálja ott az evangéliom ügyét. Víz- kereszt táján legyen hát imádságotok, hogy Ázsia elvadult, beteg virága minél előbb -teljes pompában illatozzon a misz- szió Urának, Krisztusnak. Szabó József. EMLÉK. Countee Cullen, néger költő verse. Nyolcéves koromban fehérek közt jártam; Sok csodás szépség közt elbűvölten álltam... S egy kis fehérfiut szembejönni láttam. .. . Pajtásmosolygással tekintettem rája, Ő nyelv öltve mondta: „Csúf fekete pára I“... Fehér emberektől régóta eljöttem: Remek világukból mindent elfeledtem, De síromig kisér ez az egy emlékem. Párísban sem akar mindenki elkárhozni! Franciaországról és különösen Pá- risról az otthon élő magyaroknak is nagyon tarka, de sokszor homályos és még gyakrabban egyoldalú és hamis képük van. Magyar fájdalmunkon keresztül különösképen szigorúan bíráljuk és ítéljük el hibáit és bűneit egyaránt. Nem akarom ezt az ítéletet sem enyhíteni, sem eltörölni. Párisnak szemkápráztató csillogása sok árnyékot takar, mert sokak élete bizony a lélektelen ember rohanása a test örömei után. És modern művészetük is gyakran ennek az életnek szolgálatában áll. Nem volnék keresztyén, ha tudnék mondani csak egy szót is ennek a Párisnak a mentségére, mert ezt csak gyűlölnie és utálnia lehet mindenkinek, aki Krisztus mellett akar maradni. De nem is erről akarok én üzenni, hanem azokról, akik Párisban sem akarnak elkárhozni. Ilyenek is vannak sokan, nagyon sokan, mert itt is van nemes és tiszta keresztyénség is. * A protestánsoknak három theológiája van Franciaországban. Mindegyik inter- nátussal és hatalmas könyvtárral. Ezekben folyik le a theológus nemzedékek szorgalmas és tiszta élete. A francia theológus térdepelve végzi tanulmányait, imádkozva készül nagy szolgálatára. Minden napja istentisztelettel kezdődik és azzal is ér véget. A tanárok, a párisi lelkészek és az utolsó évfolyam hallgatói végzik ezeket. A kápolnában mindig kevés a hely. Minden péntek estén úrvacsorát vesznek. Ezek mutatják lelki életük komolyságát. Tudományos munkásságukról pedig bizonyságot tesznek a könyvtárnak használattól megkopott könyvei, az előadótermek telt padjai (hivatalosan sohasem ellenőrzik a hallgatókat, hogy jelen vannak-e, mert erre nincs szükség) és azok az órák, amelyeket a hirdetett előadásokon kívül tartanak állandóan a tanárok a hallgatók kérésére. Megemlítem, mert nálunk nincsen ilyen, a vendéghallgatókat. Öregek és fiatalok egyaránt kiválasztanak néhány órát és azt szorgalmasan hallgatják. Vájjon a magyar evangélikus hívőnek kárára lenne, ha meghallgatna egy-egy egyetemi előadást? * Az olvasóterem tele van különböző, újságokkal. Protestáns lap 10—14 van, amelyek terjedelemben nagyon fölülmúlják a mi prot. lapjainkat, de ezeken kívül száznál is több a kisebb heti havi és helyi protestáns lapok száma. Ezekből azután szépen kitűnik, hogy a francia protestantizmus is jelentős munkát végez Krisztus országában. Az egyik újság hétről-hétre közli azokat a párisi templomokat, imaházakat és egyéb helyeket, ahol vasárnaponként, vagy a hét más napján isteni tisztelet, vagy imaóra van. így a reformátusoknak hatvan, lutheránusoknak huszonhárom és különböző más protestáns felekezeteknek, ill. idegen nemzetiségűeknek az anyanyelvükön ötvennégy helyen, ill. alkalommal hirdetik hetenként az Igét. Magyar istentisztelet is van hetenként, mert a magyar ref. egyháznak van itt egy misz- sziói gyülekezete, amelynek van sok buzgó lutheránus tagja is. * Isteni tiszteletükben az orgonajáték művészi és sokkal nagyobb helyet kap, mint nálunk. Énekük harsogó és gyors. Jól ismerik énekeiket és nem is szégyen- lenek énekelni. Mindig állva énekelnek. Az oltári szolgálat liturgikus. Imádkozásuk élénk, közvetlen és megragadó, de a miénk fenségesebb. A Bibliából sokat olvas föl a lelkész és rendszerint három helyről is (ótestámentom, evangéliom és levél). A bibliai helyeket a hívőknek több mint a fele kikeresi és megjelöli, hogy otthon is elmélkedhessenek felette. A prédikáció mindig mély, építő és van határozott célja. Ä lelkész legtöbbször prófétai tűzzel adja elő, a hívek pedig különös áhítattal hallgatják. A prédikáció legtöbbször egy óráig tart, az egész isteni tisztelet másfél—két óráig. * Különös szerepe van náluk a perselynek. Megbecsülik! Az oltár mellett tartják, mert szent célra gyűjtenek vele adományokat. Nem az egyházfi hordozza körül. A lelkész felkéri a híveket a gyűjtésre. Ilyenkor gyakran láttam felemelkedni a padok közül tisztes, fehérhajú öreg urakat, akik lassan az oltár elé ballagtak, hogy átvegyék a lelkésztől a perselyeket. Áhítattal hordozták körül és vitték vissza a lelkészhez. Mindig azt gondoltam ilyenkor, hogy a magyar presbiter nem szégyenlené-e végighordozni a perselyt? * Nemcsak kívülről becsülik meg a perselyt, hanem belülről is! Ennek megvilágítására elmondok két esetet, amelyek engem nagyon megleptek, de itt azt mondták rá, hogy ez természetes, hiszen keresztyének vagyunk! Előrebocsátom, hogy itt egyházi adó nincs, de sohasem fordul elő, hogy a gyülekezetnek anyagi zavara lenne.* Semmi állami támogatást, vagy előnyt nem élveznek az egyházak és anyagi életszükségletüknek mégis van biztos alapja a hívek áldozatos hitében. Az egyik isteni tiszteleten történt. A lelkész hirdetéseket közölt és többek között ezt mondta: A múlt héten két család jelentkezett nálam. Üres szobában laknak, éheznek és dideregnek. Krisztus nevében kötelességem az ő számukra támogatást kérni. Az ő nevében jogom van kérni! Többet nem mondott, de attól a vasárnaptól kezdve ennek a két családnak meleg a szobája és van bútora, ennivalója is. A másik templomban a következő eset történt. Az isteni tisztelet végén a lelkésznek volt valami közölnivalója. Csöndes hangon kezdte mondani és szava hatalmas paranccsá keményedett. Ezeket mondta: Kedves testvéreim, nagy a nyomorúság! A munkanélküliek helyzete igen elszomorító. Napról-napra jönnek hozzám a szenvedő emberek és az egyház „munkanélküli-kasszája“ nem elég a kiadások fedezésére. A múlt vasárnap kevesen voltatok és csak 450 frankót adtatok erre a célra (450 fr. kb. 120 P), ma sokan vagytok itt (kb. 250 lélek), ma ezer frankot kérek!! A kicsiny templom hivő seregének szíve rádobbant lelkipásztorának szavára. Kiváncsi voltam. A kijárat mellett gyűjtő két theológus mellé álltam. Mindenki adakozott kivétel nélkül, de a lelkész kérése mégsem teljesült pontosan, mert a számolásnál kitűnt, hogy a gyűjtés eredménye ezerhatiszáz frank (1600 fr. kb. 500 P.)! Ezer frankot kérek! Azóta is gyakran cseng a fülemben ez a parancs. Ezer frank a Krisztus nevében és egy hétre megoldódik a nyomorgók segélyezésének kérdése! Testvér, tudom, hogy nálunk otthon nagyobb a nyomor. Ész- reveszed-e a nagyobb kötelességedet?! Ujesztendő első napjaiban van-e szívedben szeretet, segítőkészség áldozatos jósággal letörölni a szenvedők könnyeit. Páris. Rác Ernő. lllllHlllliilllllliilllllliilllllllllllllliMllllllllllllllllllllllilllllllllllllliillllllillllllliilll Terjesszük a „H ARANGSZÓ“t-! ||IMI|||lllll||||IIM||j|llll|j||IIM|j||:ill||||llll||||HII||||llll||||IIIIIOIIIII|||>llll||||llll|j
