Harangszó, 1934

1934-01-07 / 2. szám

12. HARANGSZÓ 1934 január 7. gyetlen rendelete folytán a Kína belföldi misszió munkásai köztit is 79-et legyil­koltak. Ilyen volt a háború és ilyen volt az 1927-es ki.utasítási rendelet, amikor a fanatikus nemzeti fellángolás el akart kergetni minden misszionáriust. De a Kína belföldi misszió diadalmasan halad előre, mert hű maradt alapítójának jel­mondatához: „Isten munkája, ha Isten tetszése szerint végzik sohasem nélkü­lözi az Isten segedelmet'“. Jórészt a Kina belföldi misszió mun­kájának eredménye az, hogy a keresz- tyénség ma már kezd számottevő té­nyező lenni Kínában. Nem egy előkelő államférfi lett hivő keresztyénné. Széles néprétegek figyelme fordul egyre job­ban a Krisztus felé. A Brit- és Külföldi Bibliatársulat évente kb. 4,000.000 bib­liát tesz le a kínai családok asztalára. A kínai keresztyén egyházak életében pe­dig új vérkeringés indult meg. Ennek bizonyítéka az u. n. „ötéves mozga­lom“, amelyben a szövetkezett kínai protestáns egyházak a népevangelizá- cíó, ifjúsági munka és sáfársági mozga­lom eszközeivel újfent rohamra indulnak a kínai fal ellen a Krisztusért. Magyar evangélikusok! Kína messze van tőletek. De Kína földje is az Istené épúgy, mint a mi hazánk. Kína sárga gyermekéért is hullt a Krisztus vére, épúgy, mint miértünk. S Kunst Irén sze­mélyében magyar evangélikus munka is szolgálja ott az evangéliom ügyét. Víz- kereszt táján legyen hát imádságotok, hogy Ázsia elvadult, beteg virága minél előbb -teljes pompában illatozzon a misz- szió Urának, Krisztusnak. Szabó József. EMLÉK. Countee Cullen, néger költő verse. Nyolcéves koromban fehérek közt jártam; Sok csodás szépség közt elbűvölten álltam... S egy kis fehérfiut szembejönni láttam. .. . Pajtásmosolygással tekintettem rája, Ő nyelv öltve mondta: „Csúf fekete pára I“... Fehér emberektől régóta eljöttem: Remek világukból mindent elfeledtem, De síromig kisér ez az egy emlékem. Párísban sem akar mindenki elkárhozni! Franciaországról és különösen Pá- risról az otthon élő magyaroknak is na­gyon tarka, de sokszor homályos és még gyakrabban egyoldalú és hamis ké­pük van. Magyar fájdalmunkon keresz­tül különösképen szigorúan bíráljuk és ítéljük el hibáit és bűneit egyaránt. Nem akarom ezt az ítéletet sem enyhíteni, sem eltörölni. Párisnak szemkápráztató csillogása sok árnyékot takar, mert so­kak élete bizony a lélektelen ember ro­hanása a test örömei után. És modern művészetük is gyakran ennek az életnek szolgálatában áll. Nem volnék keresz­tyén, ha tudnék mondani csak egy szót is ennek a Párisnak a mentségére, mert ezt csak gyűlölnie és utálnia lehet min­denkinek, aki Krisztus mellett akar ma­radni. De nem is erről akarok én üzen­ni, hanem azokról, akik Párisban sem akarnak elkárhozni. Ilyenek is vannak sokan, nagyon sokan, mert itt is van nemes és tiszta keresztyénség is. * A protestánsoknak három theológiája van Franciaországban. Mindegyik inter- nátussal és hatalmas könyvtárral. Ezek­ben folyik le a theológus nemzedékek szorgalmas és tiszta élete. A francia theológus térdepelve végzi tanulmá­nyait, imádkozva készül nagy szolgála­tára. Minden napja istentisztelettel kez­dődik és azzal is ér véget. A tanárok, a párisi lelkészek és az utolsó évfolyam hallgatói végzik ezeket. A kápolnában mindig kevés a hely. Minden péntek es­tén úrvacsorát vesznek. Ezek mutatják lelki életük komolyságát. Tudományos munkásságukról pedig bizonyságot tesznek a könyvtárnak használattól meg­kopott könyvei, az előadótermek telt padjai (hivatalosan sohasem ellenőrzik a hallgatókat, hogy jelen vannak-e, mert erre nincs szükség) és azok az órák, amelyeket a hirdetett előadásokon kívül tartanak állandóan a tanárok a hall­gatók kérésére. Megemlítem, mert ná­lunk nincsen ilyen, a vendéghallgatókat. Öregek és fiatalok egyaránt kiválaszta­nak néhány órát és azt szorgalmasan hallgatják. Vájjon a magyar evangéli­kus hívőnek kárára lenne, ha meghall­gatna egy-egy egyetemi előadást? * Az olvasóterem tele van különböző, újságokkal. Protestáns lap 10—14 van, amelyek terjedelemben nagyon fölül­múlják a mi prot. lapjainkat, de ezeken kívül száznál is több a kisebb heti havi és helyi protestáns lapok száma. Ezek­ből azután szépen kitűnik, hogy a fran­cia protestantizmus is jelentős munkát végez Krisztus országában. Az egyik új­ság hétről-hétre közli azokat a párisi templomokat, imaházakat és egyéb he­lyeket, ahol vasárnaponként, vagy a hét más napján isteni tisztelet, vagy imaóra van. így a reformátusoknak hatvan, lutheránusoknak huszonhárom és külön­böző más protestáns felekezeteknek, ill. idegen nemzetiségűeknek az anyanyel­vükön ötvennégy helyen, ill. alkalom­mal hirdetik hetenként az Igét. Magyar istentisztelet is van hetenként, mert a magyar ref. egyháznak van itt egy misz- sziói gyülekezete, amelynek van sok buzgó lutheránus tagja is. * Isteni tiszteletükben az orgonajáték művészi és sokkal nagyobb helyet kap, mint nálunk. Énekük harsogó és gyors. Jól ismerik énekeiket és nem is szégyen- lenek énekelni. Mindig állva énekelnek. Az oltári szolgálat liturgikus. Imádkozá­suk élénk, közvetlen és megragadó, de a miénk fenségesebb. A Bibliából sokat olvas föl a lelkész és rendszerint három helyről is (ótestámentom, evangéliom és levél). A bibliai helyeket a hívőknek több mint a fele kikeresi és megjelöli, hogy otthon is elmélkedhessenek felette. A prédikáció mindig mély, építő és van határozott célja. Ä lelkész legtöbbször prófétai tűzzel adja elő, a hívek pedig különös áhítattal hallgatják. A prédiká­ció legtöbbször egy óráig tart, az egész isteni tisztelet másfél—két óráig. * Különös szerepe van náluk a per­selynek. Megbecsülik! Az oltár mellett tartják, mert szent célra gyűjtenek vele adományokat. Nem az egyházfi hordoz­za körül. A lelkész felkéri a híveket a gyűjtésre. Ilyenkor gyakran láttam fel­emelkedni a padok közül tisztes, fehér­hajú öreg urakat, akik lassan az oltár elé ballagtak, hogy átvegyék a lelkész­től a perselyeket. Áhítattal hordozták körül és vitték vissza a lelkészhez. Min­dig azt gondoltam ilyenkor, hogy a ma­gyar presbiter nem szégyenlené-e végig­hordozni a perselyt? * Nemcsak kívülről becsülik meg a perselyt, hanem belülről is! Ennek meg­világítására elmondok két esetet, ame­lyek engem nagyon megleptek, de itt azt mondták rá, hogy ez természetes, hiszen keresztyének vagyunk! Előrebo­csátom, hogy itt egyházi adó nincs, de sohasem fordul elő, hogy a gyülekezet­nek anyagi zavara lenne.* Semmi állami támogatást, vagy előnyt nem élveznek az egyházak és anyagi életszükségle­tüknek mégis van biztos alapja a hívek áldozatos hitében. Az egyik isteni tiszteleten történt. A lelkész hirdetéseket közölt és többek között ezt mondta: A múlt héten két család jelentkezett nálam. Üres szobá­ban laknak, éheznek és dideregnek. Krisztus nevében kötelességem az ő számukra támogatást kérni. Az ő ne­vében jogom van kérni! Többet nem mondott, de attól a vasárnaptól kezdve ennek a két családnak meleg a szobája és van bútora, ennivalója is. A másik templomban a következő eset történt. Az isteni tisztelet végén a lelkésznek volt valami közölnivalója. Csöndes hangon kezdte mondani és szava hatalmas paranccsá keményedett. Ezeket mondta: Kedves testvéreim, nagy a nyomorúság! A munkanélküliek helyzete igen elszomorító. Napról-napra jönnek hozzám a szenvedő emberek és az egyház „munkanélküli-kasszája“ nem elég a kiadások fedezésére. A múlt va­sárnap kevesen voltatok és csak 450 frankót adtatok erre a célra (450 fr. kb. 120 P), ma sokan vagytok itt (kb. 250 lélek), ma ezer frankot kérek!! A kicsiny templom hivő seregének szíve rádobbant lelkipásztorának szavára. Ki­váncsi voltam. A kijárat mellett gyűjtő két theológus mellé álltam. Mindenki adakozott kivétel nélkül, de a lelkész kérése mégsem teljesült pontosan, mert a számolásnál kitűnt, hogy a gyűjtés eredménye ezerhatiszáz frank (1600 fr. kb. 500 P.)! Ezer frankot kérek! Azóta is gyak­ran cseng a fülemben ez a parancs. Ezer frank a Krisztus nevében és egy hétre megoldódik a nyomorgók segélye­zésének kérdése! Testvér, tudom, hogy nálunk otthon nagyobb a nyomor. Ész- reveszed-e a nagyobb kötelességedet?! Ujesztendő első napjaiban van-e szíved­ben szeretet, segítőkészség áldozatos jó­sággal letörölni a szenvedők könnyeit. Páris. Rác Ernő. lllllHlllliilllllliilllllliilllllllllllllliMllllllllllllllllllllllilllllllllllllliillllllillllllliilll Terjesszük a „H ARANGSZÓ“t-! ||IMI|||lllll||||IIM||j|llll|j||IIM|j||:ill||||llll||||HII||||llll||||IIIIIOIIIII|||>llll||||llll|j

Next

/
Thumbnails
Contents