Harangszó, 1933
1933-03-26 / 13. szám
XXÍV. évfolyam. 1933 március 26. 13. száfh. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ban. Laptulajdonoa: Dunántúli Luth«r-8zöv«tiéj. Ai 0raii(M Luther- Sr.ÍTetaeit hivatal« lapja. Magialanik minden vesármp, Postaciekkazámla: 30.523 Előfizetést elfogad minden evang leiké« él tanító Mivel a mi Urunk és Mesterünk, yézus Krisztus Így szólt: térjetek meg, azt akarta, hogy a hivő egész élete megtérés legyen. Luther. k „Harugné“ eierkouM-kiadóhivatal a GYŐR n.. Petőfi-tér 1 Elöfisotéai ára negyedévre 1 P 28 füléi, félévre 1 P 40 fillér. Egy évre 1 P 80 fillér Caoportoa kőidénél 10*/a-oi kedvezmény. Amerikába egén évre t dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P (0 fillér. Böjti öröm. Római lev. Vili—1. „Nincsen azért immár semmi kárhozatásuk azoknak, akik a Jézus Krisztusban vannak*. O lyan ez az ige, mint egy szent forrás — belőle árad ki a hivő ember öröme, ereje, nyugalma, békessége ... Olyan ez az ige, mint egy sziklavár—ide menekülhetünk, ha bűneink vádolása ostrom alá veszi szegény szívünket... A hit emberének mindig is az volt megnyugtató vigasza, hogy dacára a lelkűnkhöz tapadó sok bűnnek, dacára annak, hogy nagyon is szükséges mindennapi imádságunkba belefoglalni a Miatyánk kérését „És bocsásd meg a mi vétkeinket.. mégis nincsen semmi kárhoztatá- suk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak! Íme itt a védőpajzs, amellyel reánk zuhogó vádak nyil- záporát biztosan kivédhetjük. Az én bűneimet Krisztus magára vette — s az ő igazságával engem fedezett be. Ez az igazság minden csügge- dés, minden kétségeskedés közepette is nyugalmat ád a vergődő léleknek. Ezen az igén keresztül kell nézni a mai idők, a mai nehéz idők háborgását is. Napjaink nyomorúságában nem szabad a mindenekre lesújtó Isten büntető haragját látni, hanem a mennyei Atya kegyelmes próbáratevését, amellyel azonban nem akar bennünket feljebb kisérteni, mintsem elszenvedhetnők. A büntetést, a kárhoztatást, melyet mi érdemeltünk volna meg, Krisztus vette magára, hogy nekünk békességünk legyen. Békességünk, amely a kegyelem útján tovább vezet az eljövendő élet dicsőségébe.. Akik a Krisztusban vannak, azok többé nem a törvény emberei, nem is a bűn emberei, nem is a halál emberei, hanem megváltottak, drága véren, a Krisztus vérén megváltott új emberek . . . Fájdalmak fér- fiai, testünk, lelkünk mind a tiéd... jó minékünk megpihenni a te szerető öledben. Ez a boldogító tudat — ez a mi böjti örömünk! II. „De félrevonuló a pusztákba és imádkozik“. Lukács 5:16. Jézus Krisztusról úgy tudod, hogy Ő mindig készen állott arra, hogy a reászorulóknak segítségére siessen s most itt mégis arról olvasol, hogy amikor a hír már mindenfelé elterjedt őfelőle a bélpoklós meggyó- gyítása után „és nagy sokaság gyü- le egybe, hogy öt hallgassák és hogy általa meggyógyuljanak az ő betegségeikből“ akkor: „ő félrevonul a pusztákba és imádkozék“. Vájjon Jézus már is belefáradt volna a tanításba és a gyógyításba? Vájjon már is újabb isteni erőért kellett folyamodnia az örök forráshoz, Istenhez? Hiszen ez még működése legelején történt, még jóval a második húsvét előtt! Még eddig csak a kánai menyegzőn tett csodát s a kánai főember fiát, egy tisztátalan lélektöl megszállottat és Simon hideglelős napát gyógyította meg s Péterrel fogatott sok halat, hol van még ez az ezutáni sok csodájához, gyógyításához, halottak támasztásához képest? Tanítani is még csak Nikodémust, a samáriai asszonyt s a galileai zsinagógában összegyül- teket tanította. Vagy talán nem akart volna rajtuk segíteni? De hiszen ő mindeneket így hív magához: „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megter- heltettetek“ és ő mindeneknek, kiket magához hív, segítséget is igér. „Bizalmamat Krisztusnak Szent vérébe vetem, Örök igaz javamat Csak benne lelhetem. Én gyarló életemben Jót nem találhatok, De Krisztus érdemével Én is megállhatok“. Ámen.* Azt ígéri: „én megnyugosztalak titeket“. Mi indíthatta tehát Jézust arra, hogy tanítás és gyógyítás helyett ott hagyja a hozzá tódult sokaságot, elmenjen a pusztába és ott imádkozzék? Maga az imádkozásnak a vágya. Sóvárgás az Atyával való együttlét után. Az, hogy kaphasson az Atyától, amit tovább adhasson. Azután az, hogy imádkozhassék a hozzája tódult sokaságért. Jézus tudta, hogy Benne isteni erő lakozik, annak belőle való kiáradását is észrevette, amikor a beteg nő ruhája szegélyét megérintette, egynek is tudta magát az Atyával, de itt mégis egyenesen meg akarta kérdezni az Urat, hogy világosan meglássa mi az Úr akarata. Ő tudta azt általánosságban is, hogy néki azokat kell cselekednie, melyek az ő mennyei Atyjának dolgai, erről bizonyságot tett már 12 éves korában ott a jeruzsálemi templomban. Azért a hozzája tódúlt nagy sokaságért imádkozott Jézus, hogy az emberek necsak úgy jöjjenek hozzá, mint nagy tanító Mesterhez, vagy mint kiváló orvoshoz, ki értelmük számára világosságot, beteg testük számára gyógyulást, egészséget hoz, hanem jöjjenek hozzá úgy, mint beteg lelkűk orvosához, bűneik megváltójához. Ezért nem tanította és gyógyította ott Jézus őket azonnal, mert még a lelkűk nem volt készséges az elJézus csendes órái. Irta; Abaífy Gyula.
