Harangszó, 1933
1933-03-19 / 12. szám
XXIV. évfolyam. 1933 március 19. 12. szám. Alapította: KAPI BÉLA 19io-ben. L&ptul&jdono*: Dunántúli Luthsr-8z6vstség. As Oruiágon Luther- SziTetsáK hivatal óz lapja. Mgg|eltnik minden vs>árn»|, PoitaeBQkhazámla: 30.523. tűSfizetúnt olfogad minden evang leiké» én tanító Mi Krisztussal akarunk »kudarcot« vallani és vele feltámadni. Luther. A „Harangixé“ ■serkeaité-kiadóhiTatala GYŐR U , PetóS-tér 1 Elófizetéai ára- negredévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér Egy évre 4 P 80 fillér Caoportoa küldésiéi 10I/>-oa kedvezmény Amerikába egész évre I dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 80 fillér Reá van szükségünk. I. Korinth, lev. 1—23. .Mi pedig prédikáljuk a megfeszített Krisztust“ . .. A manapság sokszor oly annyira megvetett régi evangéliom, immár sok évszázad óta fénylő világossága, egyetlen vigasztalása és legtisztább öröme ennek a világnak, annak dacára, hogy a zsidók botránkozást, a pogányok meg bolondságot látnak benne. Mi mégis tudjuk, hogy az evangéliom Istennek ereje és Istennek bölcsessége minden hívőnek üdvösségére. Mert állítsuk csak magunk elé ezt a világot minden nyomorúságával, minden fájdalmával, tengernyi bűnével és vétkével, betegágyaival és sirhalmaival — azután kérdezzük meg: ki törölt le több könnyet, ki gyógyított meg több lelki fájdalmat... ki emelt fel több elesett bűnöst, ki vígasztalt meg több szegény haldoklót . . . a világ bölcsei-e, vagy pedig a megfeszíttetett Krisztus? A kérdésre adott felelet mindenki előtt megokolja: miért prédikáljuk mi a megfeszített Krisztust. Hát nekünk is nem éppen erre a megfeszített Krisztusra van szükségünk? . . . Minket szegény vak, tudatlan embereket az ő igéje, az ő bölcsessége tesz világosan látókká és igazán bölcsekké . .. Reá van szükségünk, mert a Krisztus keresztje, a Krisztus vére, büntetlensége és igazsága, nekünk szegény bűnös embereknek egyedüli menedékünk, Isten előtt az ő igazsága a mi igazságunk . .. Vagy ott van az ő jóra vezérlő szent lelke, az ő hatalmas ereje, hogy minket esendő, gyenge embereket felkaroljon, kegyesekké, szentté tegyen. Hát nincs erre nekünk égetőn szükségünk? Reá van szükségünk, mert nála a feltámadás és az élet, ő az, aki megszabadít minket minden bűntől, megváltja életünket a haláltól s bevisz az ő mennyei birodalmába. Krisztus a mi bölcsességünk, igazságunk, szentségünk és vált- ságunk . . . ezért prédikáljuk a megfeszített Krisztust . . . éppen őreá van szükségünk! I. „ És lön azokban a napokban, kiméne a hegyre imádkozni és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el!" Lukács 6. 12. Keresztyénnek mondod magad? Valóban mindenben követed az Urat? Mindenben példaképed Ő? Szoktál te is egész éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölteni el? Talán úgy gondolod, hogy Jézusnak az Isten fiának szüksége lehetett erre, de neked, az embernek nincs erre szükséged? Fölöslegesnek Ítéled ? Jézus arra készült, hogy apostolokat válasszon magának. Döntő pillanatok előtt állott s bár Ő, ki a szivekben is tudott olvasni, ismerhette hallgatóit, a választás előtt Istentől kért tanácsot. Te még sohasem állottál döntő pillanatok előtt, sohasem kellett határoznod? Mindig olyan világosan láttad a helyes utat, amelyen el kell indulnod, hogy nem volt szükséged tanácsot kérni? Ha pedig nem tudtál magadtól határozni, kihez fordultál tanácsért? Szaladgáltál a nappalnak zűrzavarában, az élet forgatagában emberi ész segítsége után, vagy önmagad bölcsességét támasztottad alá hízelgőid helyeslő véleményeivel? Fordultál-e vájjon a leg- bölcsebbhez, az örökkévaló Bölcsességhez, a te Istenedhez? Lebo- rultál-e már eléje csendes percekben alázatos imádkozással feltárva „A tévelygés éjjelében, A bűnösök seregében. Mint szövétnek megjelentél, Szenvedtél, halálra mentél, Hogy Istennel megbékéltesd A bűnöst s örökké éltesd“. Ámen.* előtte nehéz kérdéseidet, engedelmes lélekkel reábízván a döntést? És hogyha megtetted már ezt, volt-e elég türelmed csendben maradni s várni az Ur döntésére? Tudtál-e egész éjszakán át ott térdelni Isten előtt, mint tette Jézus itt is, tette a gyötrődés éjszakáján is a Gecse- máné kertben, vagy belefáradtál az imádkozásba, mint az a három el- alvó tanítvány? Jézus nemcsak, imádkozott, tanácsért fordult az Istenhez, nemcsak kitartóan imádkozott, egész éjszakán át türelemmel várva az Ur feleletét, hanem éjszaka imádkozott. A csendesség idején. Ne gondold azt, hogy, ha mindennapi munkád zűrzavarában egy pillanatra gondolataid más tárgytól felszabadulván eszedbe jut az Isten s te sietve, nehogy megzavartassál a környezet által, egy röpke sóhajt bocsátasz az ég felé, akkor már megvan az összeköttetésed Istennel s ha néhány óra múlva megint lesz egy szabad fél perced, akkor már Isten közli is veled a számodra elkészített feleletet. Jézus nem akkor fohászkodik fel Istenhez, döntést kérve tőle, mikor a sokaságot tanítva egy-egy kis szünetet tart, hanem a csendesség idején, éjszaka s, hogy még teljesebben elzárja magát a világ zajától, hogy semmi külső körülmény meg ne zavarja az ő Atyjával való belső együttlétét. „Jézus elhagyja a sokaJézus csendes órái. Irta: Abafly Gyula.
