Harangszó, 1933
1933-02-19 / 8. szám
62 HARANGSZÓ 1933 február 19. ságból, a bűnnek rabszolgaságából, nem ereszt engem teljesen szabadjára, mert tudja, hogy a korlátlan szabadság csak újabb rabság kezdetét jelentené. Felismered-e, hogy saját érdekedben van szükséged vezetőre, parancsolóra; saját magad javát szolgálod, ha alázattal, szelídséggel teljesíted azt, amit Urad akarata mint kötelességet elibéd ír. Február 24. A szeretet útja. I. János 4, 7—16. Krisztus követője sohasem láthatja Istenben csupán a parancsoló urat, ki felette rendelkezik s őt joggal felhasználhatja saját tervei megvalósítására, hanem mindenek felett az atyát látja benne, akinek szolgája van elég — hiszen a legkisebb porszemtől az angyalok seregéig minden őneki szolgál a teremtett világban — de gyermeke csak egy van: az ember. Ezért árasztja rám szeretete egész melegét s áld akkor is, ha áldásra kitárt atyai kezét én keresztnek látom. Mivel tudom én ezt viszonozni? Csak azzal, ha az ő szeretete teljessé lesz bennem, minden akaratom, gondolatom, tettem rugójává válik. Február 25 Boldogság útja. 37. zsoltár 1—11. Mi értéket találhatsz ez életben, ami kárpótolni tudna azért, amit elveszítesz, ha atyádat, uradat megtagadod? Bánt a gonosznak földi szerencséje, midőn te látszólag sokszor oly hiába küzdesz? De vájjon maradandó érték-e az, amit az ember a bűn útján elér? Nyujt-e valódi boldogságot a vagyon, ha a szív üres, kifosztott s a legértékesebb kincsek hiányoznak belőle? Ki- emel-e a többi emberek sorából a magas társadalmi állás, ha lelkünk alacsony indulatok sarában fetreng? Pótolhatja-e a kénylmes élet az Istenben megnyugodott szív békéjét, nyugalmát? Nem kártyavár-e sok irigyelt ember földi boldogsága? A legkisebb szél, melyet az Ür támaszt, halomra dönti. Hagyjad az Urra utadat, akkor építettél kősziklára. Február 26. Aki előtted jár. Lukács 18, 31—43. Változatos az út, melyen Isten keze vezet, hegyen, völgyön keresztül kell menned. Találsz virágokat, melyhez hasonlók nem nyílnak sehol másutt, de találsz tövist is, sebző követ, mely nehézzé teszi sokszor az előretörést. Nézz arra, ha csüggedni találnál, aki megjárta előtted az élet legnagyobb mélységeit, hogy elérhesse a legnagyobb magasságot. Olyan méltóságot nyert, mely minden méltóság felett való, mert megalázta magát és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a keresztfának haláláig. Ha látóvá lettél te is az ő szava által, akkor nem rabolja el siemmi már szívedből azt a bizonyosságot, hogy bármely úton vezessen is most az Atya keze téged, utad felfelé visz s te örömben, bánatban, életben, halálban egyért imádkozol: „Tehozzád közelebb, mind közelebb!“ Büki Jenő. HETI KRÓNIKA. Az egész világ részvéte kisérte haza nemzetünk nagy halottját, Apponyi Albert grófot Genfböl, szülötte földjére. Az összes külföldi lapok nagy elismeréssel emlékeztek meg az elhunytról. A vonatot, amely koporsóját hozta, minden állomáson megilletődött embersorok fogadták. D. Kapi Béla püspök, aki azon a napon Bécsben tartózkodott és a nagy halott pályaudvari fogadásán jelen volt, a következő szavakkal emlékezett meg Ap- ponyiról: „A népeket összekötő acél-or- szágúton robog a magyar határ felé egy vonat, viszi haza nemzetünk nagy fiát, Apponvi Albertet. Testét mintha gránittömbből faragta volna ki a Gondviselés, jellemét acélból öntötte: agyában világot átfogó tudás lakott, szívében nemzetének lelke lobogott. Állandó nemzetszolgálat volt élete: boldog áldozati elégés a magyar történelem oltárán ... Nem halottat visz ez a halottasvonat, hanem élőt: eszménnyé nemesedve érkezik meg népe szívébe és oszloppá lesz nemzete templomában... Tekintetünket a magyar határ felé küldjük e pillanatban és megáldjuk a robogó vonat elpihent és mégis örökké küzdő utasát...“ A nagy halott temetése 14.-én délelőtt volt s azt nemcsak a magyar rádió, hanem az összes nagyobb európai leadóállomások is közvetítettek. Apponyi emlékét egy nemzet hálás kegyelete őrzi. — A debreceni állásnélküli fiatalemberek, az Atlanti Óceánban egy szigetet akarnak megvenni, hogy ott „Hungary“ néven új államot létesítsenek. — Gróf Klebelsberg Kunónak Szegeden szobrot állítanak. — A hágai döntőbíróság Csehszlovákiát a budapesti egyetem elvett 15.000 holdnyi birtokainak visszaadására kötelezte. — Hunyadi Jánosnak lovasszobrot állítanak Temesvárott. — Jugoszláviában egymás után internálják a kormánnyal ellentétben álló politikusokat. — Jugoszláviában kitört a harc az állam és a r. k. egyház között. — Cseh kémkedést lepleztek le az osztrák hadügyminisztériumban. — Csehországnak 2100 vágón búzát szállítunk. — Ä zenei világ f. hó 13.-án ünnepelte Wágner Richárd, kiváló német zeneszerző halálának 50 éves .fordulóját. — Hitler erős kézzel ki akarja irtani a kommunizmust Németországból. — A holland kormány lemondott. — Lindbergh második fiát is el akarták rabolni. Üdvözítsd lelkem, ó Jézus! R. Kőgel. Kéklön ragyogó reggelbe sóhajtom bele, Sugártüzével mikor feljö a nap dele, Álmos éjszaka mikor halkan bocsátkozik, Kinyújtom kezem, mikor már minden nyugiszik : Üdvözítsd lelkem, ó Jézus! Tavaszelőn, mikor rügyezik a kikelet, Nyár hevén, mikor rózsaliget integet, M ikor az őszi tarló fölött zörög a szél, Kinyújtom kezem s forró, esdő imám kél: Üdvözítsd lelkem, ó Jézus: Hol bölcső ringat jövendőt, édes kisdedet, Hol sirhalom borítja a kihunyt életet, Hol tündököl a világnak véges hatalma, Kinyújtom kezem s száll szivem örök dal[lama: Üdvözítsd lelkem, ó Jézus. Kóts Lajos. Volt idő, amikor az volt a legnagyobb, akinek legtöbben szolgáltak, most beleérünk egy olyan világba, amikor az lesz a legnagyobb, aki legtöbbnek szolgál. KARCOLATOK. Olyan jól esik . . . Fekete éjjelen olyan jól esik a szemet egy-egy csillagon megnyugtatni. Fagyos jégvilágban olyan jól esik egy-egy virágot látni. Ellenünk hangolt tömegben olyan jól esik egy- egy barátságos arcot megpillantani... Baranyamegye Iskolánkívüli Népművelési Bizottsága február 9.-én kulturestet rendezett a tiszta evangélikus Mekényesen. Az est előadója a megye egyik neves plébánosa volt, akit nem régen neveztek ki kormány- főtanácsossá. Gyönyörű szavakkal buzdította az evangélikus hallgatóságot hitükhöz, hazájukhoz való hű ragaszkodásra, csüggedetlen kitartásra ... Még kedvesebbé tette az estet az, hogy saját önkéntes jószándékából megjelent azon a szomszédos község római katholikus esperese is. Az estély után pedig mindketten az evangélikus papiak szívesen látott vendégei voltak. Felekezeti gyűlölködések felzaklatott világában milyen jól esik három papot látni egy fedél alatt, amint állnak — nem egymás ellen, hanem egymás mellett. Zászlóavatási és egyéb sérelmek helyett mennyivel szívesebben számolnánk be mindig ilyenekről. Csak hát — fekete éjjelen szaporodnának már egy kicsit a csillagok, hogy hajnalt sejthetnénk; fagyos jégvilágban csak már szaporodnának egy kicsit a virágok, hogy várhatnánk a tavaszt s az ellenünk hangolt tömegben csak már szaporodnának a derék baranya- megyei plébánosok! HARANGSZÓ. Hatvanad vasárnap. II. Kor. II, 19-12, g. Atyánk! Köszönjük a Te hű gyermekeid elénk állított példáját. Ebben az önző világban olyan szükséges nekünk nézni az <5 áldozatos életüket, amelyben mindenüket feltették a Te ügyedért az önfeláldozás oltárára. Ebben a gőgös, öntelt világban olyan jó nekünk látni az ő alázatukat, amelyben egyetlen dicsekvésük — Te voltál. Ebben a panaszkodó világban olyan jó látni az ő hitüket, amellyel meg tudták látni, hogy elég nékik a Te kegyelmed. Segíts követni őket Atyánk! Ámen. D. Kapi Béla püspök, mint már a múlt számunkban is említettük, f. hó 12.-én előadást tartott a bécsi magyaroknak. Előadásából a következő gondolatokat ernljük ki: Eljuthat a magyar ember
