Harangszó, 1933

1933-02-12 / 7. szám

1933 február 12.

HARANGSZÓ

53

Podmaniczky báró és a síró asszony.

Irta: Szász József. — Közli: Sincerus.

Báró Podmaniczky Frigyesről, az ev bányakerület egykori felügyelőjéről, akinek jeles tehetségei mellett igen jó szíve is volt, már elmondtuk, hogy a békéscsabai bevonuláskor miként dőlt fel az öreg nehéz hintójuk és miként borult a vele utazó Székács püspök a báróra. A múlt évben Szász József kiváló írónk mondott el róla a P. H. hasábjain egv másik jellemző esetet, amelyet ime itt közlünk.

Báró Podmaniczky Frigyes hosszú időn keresztül jól ismert alakja volt a budapesti utcának. Csudálatos, nagy kockás kabátokat hordott, mindig friss virággal a gomblyukban és pepitanadrágot. Óvatos, tipegő lépésekkel tette meg az utat a Pannóniától a Csalányi — most Spolarich — vendéglőig és vissza. A fe- renciek temploma előtt majdnem naponként találkozott egy kisirtszemű, töpörödött asszonnyal, aki nagy tisztesség- tudással köszöntötte a fehér császársza- kállú urat. A báró ilyenkor megállt, zsebébe nyúlt s néhány vigasztaló szó kíséretében egy koronát csúsztatott a könv- nvektöl véres szemű asszonyság kezébe. (Mindig fényes, új, ezüst- és rézpénz volt a zsebében.) És ez így tartott éveken keresztül.

Báró Podmaniczky annyira hozzászokott e találkozásokhoz, hogy szinte nyugtalankodott, ha egy nap nem látta az öreg anyókát.

— Ugyan mi történhetett szegénnyel? — kérdezte csendesen önmagától. Még körül is nézett, nem látja-e befordulni az utcasarkon.

Évek múlva azután egyszer eszébe jutott a bárónak, hogy kikérdezze baja felőli. Miután óvatosan kezébe csúsztatott egv koronát. így szólott hozzá:

— Mondja, jó asszonyság, micsoda rettenetes nagv fájdalma lehet magának, hogy annyi sok éven át folytonosan csak könnyezik? Mondjá el nekem, talán tudok magán segíteni.

— Köszönöm a jóságát, nagyságos úr, — válaszolt az anyóka — de tessék elhinni, nincsen nekem semmi bajom: a szemeim is csak azért könnyeznek, mert nagyon eszi az erős torma. Hiszen tetszik talán tudni, én vagyok a tormare- szelö asszony itt a szomszédban a Csa- lányi-vendéglöben.

Az öreg báró haragosan dobbantott a lábával, idegesen legyintett a kezével, szónélkül megfordult, otthagyván magára a könnyes szemű öregasszonyt, aki csudálkozva tekintett utána. Sehogy sem tudta szegény megérteni: mivel bántotta meg a jó nagyságos urat, hogy oly nagyon megharagudott. És csudálkozása napról-napra nőtt, mert már másnap szomorúan kellett tapasztalnia, hogy a báró a koronák adományozását egyszersmin- denkorra beszüntette.

A legjobb ajándék.

Harrisonburg amerikai város elemi iskolájának tanulói egycentes (1 cent = 6 fill.) adományokból díszes bibliát vásároltak, melyet jókívánságaikkal elküldték Franklin D. Roosevelt, az amerikai Egyesült-Államok új elnökének. Az ajándékra az elnök felesége meleghangú levélben válaszolt. Mrs. Roosevelt, az elnök neje, maga is tanítónő New-Yorkban s annyira szereti a hivatását, hogy nemrég így nyilatkozott egy újságíró előtt: „Én sehol sem érezném olyan jól magamat, mint itt az iskolában“. Majd az újságíró szavaira, hogy itt kell hagynia az iskolát, ha beköltözik a Fehér Házba, így válaszolt: „Szó sincs róla, én folytatom működésemet, mint az iskola növendékeinek társadalmi irányítója. Boldog leszek, ha minden két hétben felszaladhatok Washingtonból New-Yorkba, volt növendékeim közé. Lehet, hogv minden héten is itt lehetek. Ha ez nem így lenne, akkor a Fehér Ház számomra csak siralomház lenne.. .“ Lelkiismeretesen és pontosan teljesíti az iskola igazgatójának minden utasítását New-York állam kormányzójának és a jövendő elnöknek felesége. Megtörtént, hogy férjével kortes- úton járva, egyik vasárnap Albany államban rekedt; erre repülőgéppel szállt New-Yorkba, hogy hétfőn reggel 8 órára az osztályában legyen. Ez az ideálislelkű nő arról biztosította a gyermekeket, kik férjének az ajándékbibliát küldték, hogy az elnök magával viszi a bibliát a Fehér Házba. A nagy államférfi, aki több mint 100 millió ember sorsát intézi, érzi, hogy szüksége van Isten igéjére. És valóban, ez az egyetlen könyv, melynek igazságai örökéletüek s melyben útmutatást talál mindenki, a legmagasabb méltóságban ülő államférfiú éppúgy, mint az utolsó gyári munkás. W.

OLVASSUK A BIBLIÁT.

A magvető.

Február 13. Mit vet ? I. Péter I. 22—25. Magot! Milyen csodálatos alkotása Istennek a mag! Kívülről nézve halott, mint a kő s mégis élet rejtőzik benne s élet forrásává válik, mihelyt alkalmas viszonyok közé kerül. A tudós szétbontja elemeire s legfinomabb műszereivel sem találja meg azt, ami a legértékesebb benne, az életet. A magvető a földre szórja, otthagyja s előtör belőle az élet. A testi élet forrását képező magnál még csodálatosabb a lelki élet magva, az ige. Ha a tudós hideg kutató tekintetével mondatokra. szavakra, betűkre szaggatja szét, nem látja meg soha benne azt, ami minden emberi beszédtől megkülönbözteti, de ha szívedbe zárod, életet ébreszt, életet táplál benned. Megtaláltad-e már te is az életet benne?

Február 14. Hova vet ? Márk IV. 26—29.

A földbe! Nem épp oly cSodálatos-e a föld növelő ereje, mint a mag csírázó képessége? Az egyiptomi királysírokban talált mag évezredeken át feküdt élettelenül s csak mikor pár évvel ezelőtt a földbe vetették, akkor bontakozott ki belőle az élet. Épen ilyen csodálatos képessége van az emberi szívnek a lélek kapuin, á fülön s szemen keresztül belénk került magvak, benyomások életre keltésére, gyümölcsöztetésére. Vigyázz, mit eresztesz be a lélekkapukon szívedbe, mert amint magától terem a föld, úgy fejleszti, növeli magától szíved mindazt, amit magadba fogadtál. Nehéz harcodba kerül annak elnyomása, kivetése, ami majd nem gabonának, hanem gyomnak számít a te gazdád előtt az aratáskor!

Február 15. Mikor vet? II. Timoth. IV. 1—5. Minden magvetésnek megvan a

maga alkalmas ideje, de az ige vetésére nincsen alkalmatlan idő. Nincsen olyan életkörülmény, mely az ige vetését szükségtelenné tehetné az ember számára. Akár bőségben, akár nyomorban él az ember, akár országok gondja súlyosodik reá, akár külön hivatás nélkül „önmagának“ él, az ige magvára állandóan szüksége van, hogy élete értéket jelentsen önmagára, embertársaira s Istenre nézve. Sem jó- sem balsorsban az Igét semmi emberi tudománnyal pótolni s feleslegessé tenni nem lehet. Az élet forrását zárja el magától, aki kizárja életéből az Igét.

Február 16. Mi célból vet? Kolossá III.

16— 25. Nem azért viszi ki a magvető a magot a földre, mert megunta már azt magtárában látni, hanem azért, mert fejlődésre akarja indítani, hogy az aratás idején gyümölcsét élvezhesse. Az ige sem azért hull a szívbe, hogy azt mint holt kincset beraktározzuk sok más, az életben talán sohasem használt ismeret közé. Nem az emlékezetben elraktározás, hanem a gyümölcsöztetés a fontos. Szavunk tettünk indító erejévé kell válni az igének bennünk, hogy életünk folyton gazdagodjon általa s érezzék a belőle áradó életet mindazok, akiket az Úr akarata az életben mellénk, fölénk vagy vezetésünk alá rendelt.

Február 17. Ki a magvető? Lukács IV.

17— 21. Egy az, aki minden embernek és minden nemzedéknek közös magvetője; minden más jó magvető csak az ő úttörője volt, vagy az ö megbízottja, ha utána jött. Tőle kapja a jó magot, az ö nyomdokában halad, midőn szórja az igét. Csak akkor értékes a munkája, ha azt veti, amit tőle vett s úgy veti, ahogyan őtöle tanulta. Ha vetsz, igyekezz a tőle kapott magot tisztán tovább adni. Amint te hozzátész valamit, ami nem tőle származott, csak gyengíted az ő igéjének gazdagító, gyógyító, bilincseket oldó, szemeket megnvitó erejét. Ha mások magvetését szívedbe fogadod, igyekezz szétválasztani a polyvát a tiszta magtól, hogy az emberi hozzáadás az isteni eredetűnek hatását ne csökkentse le.

Február 18. Te is magvető vagy / Fi- lippi 111. 17—21. Minden gondolatod, melyet mások megsejtenek, minden szavad, melyet valaki meghall, minden tetted, melyet barátod vagy ellenséged, legközelebbi hozzátartozód vagy futólagos ismerősöd látott: mag, amely nem marad gyümölcsözés nélkül. Tőled csak az függ, hogy milyen magot vetsz el; az, hogv a gyümölcse milyen lesz a magnak és földnek minőségétől s a' körülményeket alakító Isten kegyelmétől függ. Hányszor vetettél veszedelmet ott is, ahol nem akartál, de bizonyosan vetettél jó szóval, jó példával áldott gyümölcsöket termő magot is, úgyhogy magad sem láttad, hova esett, hogyan fejlődött ki. Ne feledd soha: magvető vagy, Isten tett azzá s senki az alól a felelősség alól fel nem oldoz, hogy az általad vetett mag áldást vagy veszedelmet terem.

Február 19. Te vagy a föld isi Lukács Vili. 4—15. Amint Jézus itt a földeket osztályozza, úgy osztályozza egykor a szíveket is. Itt még nem történt meg a végleges osztályozás. Az út feltörhető, a kőszikla porrá zúzható, a tövisek kitép- hetök. Az Úr ekéje folyton szántja, az ő pörölye folyton zúzza, ollója, sarlója nyesi, vágja, esője lágyítja, napja mele-