Harangszó, 1933
1933-02-05 / 6. szám
46 HARANGSZÓ 1933 február 5. noszok útja elvész, ha nem az Istennek ösvényén jársz, nem is juthatsz célhoz! Február 7. Kárhozat. Példabeszédek 12:1. Hiába próbálnál utad végén magyarázkodni. bárkivel s bármivel mentegetőzni az Ur előtt, őt félrevezetni nem lehet s ki a Hozzá vezető ut helyett a bőn széles országutját járta, az kegyelemre nem számíthat, annak osztályrésze kárhozat lesz. Február 8. Leverettetés! II. Korinthus 4:16—18. Sokszor úgy tűnik fel előtted, mintha minden igaz igvekezeted eredménye csak leverettetés lenne. Ilyenkor se gondold azt kárbaveszettnek! Isten csak elrejtette az eredményt, hogy annál nagyobb dicsőségben lehessen részed egykor ömellette az üdvösség honában. Február 9. Próbatétel! V. Mózes 8: 16. Utad végére jutva teljes bizonytalanságban élsz az eredmény felől. Nem látod azt tisztán, mert bár áldását érzed Istenednek, de keze sújtolását is viselned kell. Ilyenkor lásd meg az ő megpróbáló szeretetét ostorozásában s adi hálát, hogy ime még nem mondott le rólad, hanem vesszőjével is magához akar vezetni. Február 10. Áldás! Jakab 1:17. Amikor elérkezel majd ez évi utad végéhez, talán úgy tűnik fel előtted, mintha nem is adott volna eredményt az Isten, de ha visszatekintesz, észre fogod venni, hányszor megáldott már utad során is az ő kifogyhatatlan atvai áldásaival. Figyeld hát ezt előre is utadon s adj hálát érette nap-nap mellett az Urnák! Február 11. Megigazulás! Róma 3:24. Eredményhez jutva az út végén, valamiképen el ne felejtsd, hogv minden ingyen kegyelmi ajándéka Istennek, amit Tőle kapsz és semmi sem a te érdemed. Nem magadtól igazulsz meg, hanem Isten adja a megigazittatást a Jézus Krisztusért! Február 12. Üdvösség! János 14:2 Akár megtudod látni utad végén az eredményt már itt a földön, akár nem, afelől bizonyos lehetsz, hogy mennyei Atvád házában a te számodra is vannak elkészített hajlékok, melvbe befogad téged is egykor mindhalálig tartó hűségedért s elnyered maid kezéből ott az örökélet koronáiét. Minden földi eredménynél gazdagabbá fog tenni ez! lárd hát a helves utat helves célkitűzéssel, munkálkodva igaz eszközökkel s úgv várhatod Isten ajándéka képen lelked üdvösségét! Abaffy Gyula. HÓVAL FEDETT HÁZAK. Égi palástot öltöttek a házak, Most egyformák: mind olv szép fehér, S n ti litszik mdvik a palota és kunyhó, Hol van piros zsindely s rozzant sznlmaffödél. Az emberek is jók s szelídek egymáshoz, Ha szivük égi mezbe öltözik. S nem látni, hogy köztük ki gazdag, ki fszegény ? Hogyha kebelükben szeretet lakozik. Rábaközi. HETI KRÖNIKA. Habsburg Ottó most íria doktori értekezését. amelyben a tiroli mezőgazda- sági kérdésekkel foglalkozik. Azt hisz- sziik, hogy a volt magvar király fia számára, akiről bizonyos körök nem gvőzik magasztalva hangoztatni, hogv miiven nagy magyar s aki maga is kijelentette, hogy igényt tart a magyar trónra, a magvar föld legalább olyan érdekes és értékes mezőgazdasági anyagot szolgáltatott volna doktori értekezése számára, mint a tiroli hegyoldalak. Habsburgi Ottó azonban csak az őseihez marad következetes, amikor inkább vonzódik Tirolhoz, mint a magyar Alföldhöz. Tőlünk azonban ne vegye rossz néven, hogy mi olvan királyt szeretnénk, akit nem Tirol, hanem a magyar rög érdekel. Ő periig már csak a doktori értekezése alapián is megérdemli, hogy — Tirol császára legven. — „Célravezető intézkedésekkel igyekszünk az ország hitéletét csorbítatlanul fenntartani“ — mondotta Gömbös miniszterelnök. -— Bethlen az Ausztriával és Olaszországgal való szoros gazdasági összeköttetéseket sürgeti. — Az iparosság siirvős segítséget kér a kormánytól. — Gálffy Dénes or- szággvíílési képviselő negyedik emeleti lakásának ablakából lezuhant és meghalt. — Hindenburg német birodalmi elnök megvonta bizalmát a Schleicher kormánytól. Az új kancellár Hitler lett. — A francia kormányt megbuktatták a pénzügyi javaslatok. — Párizsban megcáfolják azt a hírt. hogy Franciaország el akarja szigetelni Magyarországot. — Nagyarányú kommunista kémszervezetet lepleztek le a bukaresti fönostán. — Az angol bírálat szerint a horvát nemzet végleg megérett a forradalomra. — Mahatma Gandhi újra éhségsztrájkot kezd. KARCOLATOK. A felekezeti csárdás. Magyarországon sok mindenre reáragasztották már a római egyház kisajátító felekezeti bélyegét. De, bogg külön római katho/ikus csárdás is pan, azt eddig nem tud— A gyertyaöntő különböző nagyságúra önti gyertyáit. Hosszú időn át világít egyik, a másik fénye kora sötétségben elvész. Panaszoljam-e Istennek, hogy rövidre szabta földi pályámat? Inkább magasztalom kegyelmét, hogy meggvújtotta életem mécsesét s halvány fényét engedte ráhullani gyermekeim életére. — Nem tagadom, a válás gondolata nagyon fáj szivemnek. Eleinte fellázadtam Isten akarata ellen. Si- koltani szerettem volna, kiáltani, követelődzni! Azt akartam megmondani, hogy nekem is van jogom az élethez, boldogsághoz, a gyerekeimhez és gyerekeimnek is van joguk hozzám, az édesanyjukhoz! ... De azután beláttam, hogy ez a szeretet önzése, a hívő ember félhite csupán, mellyel megkísérli saját akaratát ráerőszakolni Istenre. Múló időig tartó szomorúság miatt nem zúgolódhatom az ellen, ki lelkünket megváltja s nekünk országában boldog viszontlátást biztosít. — Elszorul a szívem, ha elgondolom, hogy kevés idő múlva gyermekeim magukra hagyatva maradnak e világon. Apjukat már elveszítették. Sor kerül majd reám is. És maid akkor senkinek se mondhatják: édesanyám. A fiúkért nem aggódom. Vagyonka áll mögöttük s a férfigyerek könnyebben átöklözi magát az életen. De annál többet gyötrődöm kis leányaim miatt. Azoknak melegségre és anyai szívre van szükségük. A fiúkat szívósságuk megedzi, a leányokat sokszor elveszíti. Azután megint eszembe jut. hogy Isten jósága nagyobb a mi erőtlenségünknél. Elvégezteti mással, amit elvégeznünk már nem lehet. Rendel férfiakat, kik szükséges esetben megfogják az árva kezét és azt mondják neki: ne tedd ezt! és rendel Isten melegszívű asszonyokat, kik leányaimmal megéreztetik az anyai szív szeretetét! Ilyenkor boldogan megnyugszom, mert van Istenem! Arcvonásai beszéd közben elsimulnak, szemében hit ragyog s szava halk korálének zengését hozza magával. Mügelnné megérzi, hogy a szegény asszony nem üres szavakat vár tőle. Két keze közé fogja kezét és úgy mondja: — Szomorú aggodalmakról beszél, kedves polgármesterné asszony. Reméljük és imádkozunk a jó Istenhez, hogy ezek a sötét aggodalmak ne teljesedjenek. Ha pedig mégis másként lenne Isten akaratában megírva, akkor legyen egészen nyugodt, gyermekei nem fogiák nélkülözni a szerető szívet. Gerhardtné könnyes tekintete belemélyed a másik asszony szemébe s halkan csak ennyit mond: — Köszönöm! Az ablakmélyedésből összesimuló pár néz a távozó után. — Szegény asszony! — mondja az egyik. — Erősszívü asszony! — mondja a másik. Azután egymáshoz igazodó léptekkel átmennek hálószobájukba, megállnak egy aranydiszítésü bölcső mellett és nem szólnak semmit. (Folytatjuk),
