Harangszó, 1933
1933-12-24 / 52. szám
1933 december 24. HARANGSZÓ 425. Karácsonyvárás 1933-ban. Bűnbánatköntösbe' s alázatruhába' Jövünk, magunkat porig megalázva: Tehozzád szegények s kicsik karácsonya! A szeretet-palást takarja a vállunk; S az oltárod előtt, karácsony, megállunk- Szivünkön a béke megszentelt bársonya! Az imádságunk is oly halkan esengő; Mint karácsonyeste Jézust jelző csengő, Alázatoshangu és nézd olyan szelíd, Mint a lépésünk is, a félve-koppanó. — Utunkra zizegve hullik a szűzi hó — S a karácsonyfára imádság-hó esik. És a kérésünk is oly szegényes, rövid; Szelíden felsíró fohászok öntözik ... — S mormol vonagló szánk Feléd száz [éneket: — Hogy nem kérünk kincset, fénylő drágaságot, Csak karácsonyfának: egy kis fenyőágat, S rá gyertyának akaszd a békességedet I A békességedet. Karácsonyi békét, A Hargita alját s Kárpátok vidékét, Ha csak álomból is de a fánkra akaszd; És ha lehull Is majd karácsonyfánk zöldje, Álmodó reményünk ez össze ne törje. Hozzon ránk kegyelmed áldott, igaz tavaszt! Fekete Sándor. OLVASSUK A BIBLIÁT. December 25. Nagy öröm. Lukács 2, 10. örömköny csillog a szememben; ránézek a karácsonyfára s eszembe jut drága szüleimnek szeretete, akik nekem az első karácsonyfát készítették. De a karácsonyi gyertyák világosságában még nagyobb örömöt is érzek, az én mennyei Atyám jóságos tekintetét, végtelen sze- retetét. Aáegbocsátó kegyelme körülölelt; érzem, hogy ő Atyám s érzem, hogy — minden bűnöm ellenére is — gyermeke vagyok. A szívemből elszállt a félelem fojtogató zsibbadása, fellélek- zek; nem félek haláltól, pokoltól, Isten szeretete a földre... a szívembe szállt. December 26. Megtartás Lukács 2. 11. Az én szívem a bűné volt; karácsony megláthatta velem Istennek igényét az én bfinfekélves, beteg szívemre. Az én szívem elveszett a világ zűrzavarában; Isten eljött megkeresni. A lelkemet elrabolta s kifosztotta a Sátán; Isten visszavette, megtartotta s megtöltötte örömmel. A kárhozat iszonyatából a megtartás boldog ujjongásában dobog a szívem. Talán csak a könnyeim tudják elmondani a hálaimádságot: Uram, Krisztusom, köszönöm, hogy Megtartóm lettél! December 27. Békesség. Lukács 2, 14. Hiába tombol ebben az eszeveszett világban a gyűlölet, hiába gyárt tankokat és mérges-gázokat a bosszúvágy, tudom, hogy Istennek világterve: a békesség s aki az ő békességét keresi, megtalálja akkor is, ha körülötte az egész világ vérgőzben tobzódik. Isten Megtartó módszere a békesség; nekem is a békesség áldott kezével kell megszorítanom még az ökölbe rángott kezeket is. így nyilatkozik meg bennem, nyomorult, elkárhozott emberben Istennek dicsősége. Óh Uram! Hadd adjon a Te megbékélt gyermeked e földi békességen s az emberekhez való jóakaraton keresztül dicsőséget Néked! December 28. Istenkeresés. Lukács 2, 15. Akinek a szíve megtelik örvendetes angyali hírrel, evangéliummal, az nem elégszik meg a hír hallásával, hanem lelkét szárnyalja a csodasóvárgás vágya, hogy megkeresse azt, akiről a hír szól. Az örvendező, az evangélikus szív, elindul a bethlehemi bölcső felé, mert nincs nyugta, míg meg nem találta az ő Megtartóját. Nem áll meg félúton, hanem keresi Megváltóját s nem nyugszik addig, amíg meg nem találta. — Köszönöm Néked Mennyei Atyám, hogy az én örvendező, evangélikus lelkemnek megmutattad első kötelességét, a Megváltó után való vágyódást. Engedd meg, Uram, hogy megtalálhassalak Téged! December 28 Örömszerzés. Lukács 2, 17—18. Minden öröm akkor igazi, ha mindenkinek örömöt jelent. Az igazi örömöt nem lehet eltitkolni, mert abban növekedik, ha másoknak adom át. Nem lehet nagyohb öröm, mint megbizonyosodni Isten szeretetéről. Nincs a világon nagyobb örömszerzés, mint a Krisztusról csodálkozva halló embereknek bizonyságot tenni az én lelkem nagy Sza- baditójáról. Boldog vagvok, Uram, hogy az én örömömet senkisem siratja meg; boldog vagvok, hogy örömöt szerezhetek másoknak! December 30. Boldog halál. Lukács 2 29—30. Istennel minden, még a boldog halál is lehetséges. Az öröm csak akkor ér valamit, ha nem múlik el. A vi'ág öröme keserűvé válik s békétlenség téoi utána szívünket. Simeon macához ölelte a gyermek Jézust s meglátta lelkének üdvösségét. Csak akkor lehet boldog halálom, ha üdvbizonyosságom van. Az én iidbizonvsáíTom nem fakadhat karácsonyi jótékonykodásom mellveregető érdem-érzetéből, hanem csak abból a boldog karácsonyi élményből, hogy entern, elveszett és elkárhozott embert Isten kegyelme megtartott a Jézus Krisztus által. Nékem az Élet Krisztus, a halál holdon nyereség! December 31. Örök élet. Zsid. 13, 8. Az esztendő utolsó napján érzem, hogy minden én tegnapomban Isten volt az örömöm a Jézus Krisztus által. Ma is Benne van minden megnyugvásom, ha az elmúlt évre gondolok. Voltak köny- nveim. ö törölte le; bánatot hordoztam, ó adott erőt: csüggedtem, ó bátorított: én sokszor változtam: bizakodtam, majd csüggedtem, hittem és kétségeskedtem, de lézus mindig ugyanaz az erő és kegyelem maradt számomra. Azért bizton nézek az új esztendő ködébe: hozhat rám csapást, gyászba boríthat, tudom, hogv az én Megváltóm ugyanaz marad számomra s könyörögve mondom szívem újévbe szálló fohászát: Uram, maradhassak én is örökké a Tiéd! Bácsi Sándor. A pécsi evangélikus egyház által fenntartott Baldauf Gusztáv Otthonban egyetemi hallgatónők és középiskolás leányok lakást és teljes ellátást kaphatnak. Átutazó nők szintén helyet találhatnak az Otthonban. Az Otthon diakonisszatestvér vezetése alatt áll. Cevél JézzusQoz.. Vergődő imádságlázban, Gyermekké szépült a lelkem, S hitem ujranőtt szárnyából — Csodák új világa gyulladt bennemI — Sorsrovó tollat kerestem. Véres szivkönnybe mártottam, S mint csodaszülő szeretet, Mely gyermekálmot varázsol, — Áldott meseszárnyam vezetett! — Jézushoz írtam levelet. Uram! Siess e világhoz, — Mert bűnben és vérben gázol, Dühödt agy vad mérget forral, — Szemfödőt szőtt béketalárból! — — Uram! ments ki a halálból! S nézz e penészes nyomorra: Vérét szívják puffadt bendök, Hitét kimarta az éhség. — Leikébe bosszúláng harapott I — Uram! Mentsd meg az éhezőt! S döngess minden arany ajtót, Ahol pöffeszt búja hízás S dőzsölt boruk vérverejték . . . — Suhogjon rajtuk a lángkorbács I — S szívbe égjen bün-mardosás. Uram l Nem bírom a tollat, Mert szívbe mártom tüzhegyét, Hol a hit s csüggedés harcol... — S csak Feléd lüktet reménysége! — Kösd be fájó csaták sebét! S ha bekötött áldott kezed, Szállj anyámhoz kis falunkba, Családomhoz kit szeretek, S üzend: a szívem zeng szent dalba; S kihajt benn' a karácsonyfa! Bácsi Sándor. KARCOLATOK. Két szülői emlék. Zemplén Dénesröl, a szomorú sorsú 15 éves, gimnazista anyagyilkosról irtunk már egyszer. Szörnyű bűnét most tárgyalta a bíróság. — A fiú megrázó dolgokat mondott el bírái előtt arról a családi életről, amelynek bűnös széthullása elsodorta öt is. Hogy az anyaság méltóságából. teljesen kivetkőzött szülője hogyan tanította már kicsi gyermekkorában hazugságra, lopásra, aljasságra. Más gyermek az anyja nevét imádságba foglalja. Zemplén Dénes az édesanyját olyannak ismerte meg, hogy mindig ezzel a szörnyű szóval nevezte: „a dög.“ Szegény Zemplén Dénes: szeretetet so’se érzett, tisztaságot so’se látott, karácsonya so’se
