Harangszó, 1933
1933-12-24 / 52. szám
1933. december 24. HARANGSZÓ 423. Figyelem! Kedoes Olvasó! J1 következő héten új évfolyamszám kerül a Ha- rangszó homlokára : ezúttal immár a 25-ödik. Ezzel lapunk a 25., vagyis jubileumi évfolyamába lép. J1 szerkesztőség a lap jubileumi tervei közül egyet már most szeretne közölni az olvasóközönséggel, azt, hogy az új évfolyamtól kezdve Kis Harangszó címen evangélikus gyermek- lapot indít. Miért? J1 Kis Harangszó jubileumi hálaoltár akar lenni, amelyet 25 év határán Sámuelként felállítunk s ráírjuk, amit diktál a szivünk hálája: „Mindeddig segítségül volt nekünk az Úr!“ Tesszük ezt köszönetként az iránt az Isten iránt, aki ezelőtt negyedszázaddal a körmendi parochia csendes dolgozószobájából D. Kapi Béla püspök, akkori körmendi lelkész imádságos lelkén át a Harangszót útnak indította s azóta küzdelmes 25 éven át szolgálni engedte JI Kis Harangszó jubileumi elhatározás akar lenni, amellyel a lap az Isten kegyelmétől kiszélesített munkatéren még mélyrehatóbb hantforgató szolgálatra akar vállalkozni egyházunk szőlőjében. J1 Kis llarangszó jubileumi ajándék akar lenni, amelyet szeretettel és reménnyel leteszünk csalá- daink szemefénye, egyházunk jövendő letéteményese, az evangélikus magyar gyermek kezébe. dl Kis Harangszó a tanév 10 hónapján keresztül minden második héten jelenik meg négy oldalas kis alakban, képekben gazdag, gyermekiéleknek való változatos tartalommal. Figyelem! JI Kis Harangszót lapunk olvasói ingyen mellékletként kapják. J1 Kis Harangszó megindulása tehát náluk voltaképpen az előfizetési ár leszállítását jelenti. — J1 Kis Harangszó részére azonban új előfizetést is nyitunk évi SO fillérért, hogy ezen a csekély áron még azok is megszerezhessék, akiknek netalán még a nagy Harangszó előfizetése is leküzdhetetlen akadályt jelent. J1 lelkész, tanító urakat és a kedves szülőket bizodalmas szeretettel kérjük, hogy a Harangszó jubileumi áldozatos jószándékát méltányolva, szíveskedjenek a Kis Harangszónak gyülekezetük, iskolá- lájuk, családjuk, rokonságuk gyermekei körében előfizetőket gyűjteni s azok számát kiadóhivatalunkkal közölni. J1 Kis Harangszó jópajtás akar lenni a gyermeknek és segítőtárs a lelkésznek, tanítónak, szülőnek a nevelés nehéz munkájában. J1 jó Isten áldja meg, híveink szeretete fogadja he, gyermekeink pedig kedveljék meg a Harangszó kísérő kisapródját, a Kis Harangszót. Vagyunk atyafiságos szeretettel: Győr, 1933. karácsonyán. A HaranQBSzó szerkesztősége Győr, Petöfi-tér 2. A hold pedig csak világított továbbis be az ablakon. A láthatatlan kéz lassan befejezte művészi munkáját: az ablak jégvirágokból álló pálmaerdövel lett tele. Egy árva levélke sem férhetett volna már fel. A holdsugarak olyan titokzatos színt adtak a csodálatos pálma- erdőnek, hogy szinte a levelek suttogása is hallatszott. A nem létező suttogás lassan elálmosította a gyermek Luthert és elszenderedett. Álmában ő is mosolygott. Hogyne mosolygott volna, hiszen legyőzte félénkségét s felkereste Cottáé- kat. Ott ült a kandalló előtt, melegedett s közben beszélt a kérdezősködő jó asz- szonynak szüleiről, kicsi testvéreiről és sok mindenről. A jó asszony újból eltűnt a konyhában s nemsokára mindenféle jóval kínálta meg őt. Zörgésre riadt fel és riadtak fel társai is. Sajnálta, hogy felébredt. Milyen jó lenne folytatni az álmot a meleg szobáról, jó ételekről, barátságosan beszélgető jó asszonyról, aki anyaként szereti öt. Most a hideg szoba rideg valóságára ébredt. A zörgés még egyre tart. Ruhát kapkod magára s kinyitja az ajtót. Meglepetésére Cottáék cselédje lép be. — Úrnőm küldött — kezdi beszédét a korosabb cseléd —, hogy a rokon fiú még a mai napon költözzék át hozzánk. Férjével, a mi urunkkal, úgy határozták, hogy ezután ott fog lakni nálunk mindaddig, amíg eisenachi iskoláit be nem fejezi. A gyermek Luther nem tudja, hogy hová legyen ámulatából. Lázasan kezdi csomagolni holmiját, hiszen a cseléd segítségére akar lenni költözködésében. Kis bátyú fehérneműt, néhány könyvét ugyan magányosan is elbírná, de ketten csak könnyebben viszik. Nyakába borul társainak, akik nem kis vágyódással s talán irigységgel vegyes érzésekkel búcsúznak a kolduló lakótársuktól, aki boldogan siet a jólelkű Cotta Konrádék házába. IV. Elmúlt a tél. Kitombolta magát eléggé. Még a legöregebbek sem emlékeznek olyan tartós és kemény hidegre, mint az elmúlt télen volt. De elmúlt már. Kitavaszodott szépen. Kizöldültek a legelők, kizöldültek az erdők. A gyümölcsösök virágos fákkal teltek meg, a házak előtti kiskertek pompáztak a szebbnél szebb virág különlegességektől. Vasárnap délután van. Az emberek ünneplőbe öltöztek s elhagyták lakásaikat, hogy kissé élvezzék a téli zárkózottság után az illatos tavaszi levegőt. Némelyek kimennek a mezőre, némelyek az erdőket keresik fel, de a legtöbben benn maradnak a városka utcáin. Ott sétálnak fel és alá. Némely ház előtt összeverődnek az ismerősök, rokonok s megtárgyalják a napi eseményeket, az időjárást és egyebeket. Cottáék háza előtt is sokan szoktak sétálni, de különösen most sétálgatnak arrafelé sokan. Nem is csoda, hiszen Eisenachnak úgyszólván ez a legszebb utcája, ahol csak a legjobb módú polgárok laknak. Legszélesebb is az utca és a legrendezettebb gyalogjárói is vannak. Cottáék háza előtt azonban valahogyan fenakad a séta. Az emberek megállnak a gyalogjárón és hallgatóznak. A nyitott ablakon át lágy zene hangjai áramlanak ki s töltik be a környéket kellemes, áhí- tatos dallamokkal. A hárfa húrjai pengenék s kellemes fuvola hang kíséri. Némelyeket annyira elragadja a kiszűrődő zene, hogy áhítatosan emelik le kalapjukat s hallgatják olyan bensöséggel, mintha a templomi orgona játékát hallgatnák. — Kicsoda játszik itt hárfán s ki kíséri fuvolán? — kérdik egymástól az arramenők. — Cottáné — hangzik a suttogó válasz — s fuvolán kíséri egy házukhoz fogadott szegény diákgyerek. Mégis mondta az illető a diákgyerek nevét. De kicsoda ismerte volna még akkor ezt a nevet? Kicsoda hallott volna akkor még Luther Mártonról? Ismeretlen név volt ez még abban az időben. (Folytatjuk).
