Harangszó, 1933

1933-11-26 / 48. szám

390.

HARANGSZO

1933 november 26.

sülnének, ha a helyben működött lelkészek és tanítók is ott volnának eltemetve. Rendszerint ugyanis, ha ezek nyugdíjba mennek és elhaláloznak, más községben, vagy városban vannak eltemetve, mint ahol számos éveken át működtek, ahol úgyszólván nem is ismerték őket s családtagjaik el- hunytával teljesen idegenül, elhagyatva alusszák siri álmukat. Mig, ha ott volnának eltemetve, amely gyülekezetben legutóbb vagy legtovább működtek, ott örökre megbecsülnék emléküket s haláluk után is, a hűséges lelkipásztorok síremléke intő jelként állana a nyáj között s erő s hit áram- lana ki belőlük az emléküket fel-felújító utódokra. Minden gyülekezet köteles volna, minden lelkésze és tanító család részére külön sirhelyet s valamely szerény sírboltot elkészíttetni és átengedni.

A fontiek miatt, nem helyeslem azért’ hogy Sántha Károlyt (a cikk már akkor íródott, mikor hire kelt annak, hogy Sánthát nem Sárszentlőrincen temetik el, de a közlemény akkor megkésve, csak most látott napvilágot) Budapesten temették el. Bár elismerem, hogy ő a családé és az egész' országé is, de szerintem Sántha Károly első sorban a sárszentlőrinci nemes gyülekezeté volt, hol hosffirtf' 34 évig működött, ott osztozott gyülekezete s családja örömében és bújában, ott kapott költői ihletet és szárnyalást abból a forrásból, melyből egykor dicső elődjei szenicei Bárány György, Perlaky Gábor, Nagy István s Balassa János merített s a lőrinci csalítos ligeteket járva, itt zengett fel magasztos angyalajku éneke az egek Urához.

Én, ha a sárszentlőrinci gyülekeze vagyok, megkért cm \c!ra a Ciuto

— Tán te nem is hiszel Jézuskában. Aki nem hisz, az nem is vár, nem is várhat.

— Vártam édesanyámtól...

Aztán Lajcsinak, az idegen szomszéd gyermekének hozott.

— Fiam, Jézuskának senki sem idegen. A szegény anyátlan árva éppen nem. Jézuska a szeretet s te azt tagadtad meg. Mi jogon vársz akkor ajándékot

A fiú fejét még jobban lehorgasz- totta. Szemét törölte. Birike megsajnálta:

—• Anti, ne búsulj! A süteményem felét neked adom.

— Tartsd meg, leányom, a tiedet. Jézusnak olyan csodás a szíve, hogy még azt is szereti, aki megtagadja öt... Nesze fiam, sütemény és új sipka...

Benyitott ismét a koldus gyermek:

— Itt volt-e már Jézuska, jó fiú?

Anti szívében és szemében szokatlan

tűz gyűlt, a meghatottság csodás, ragyogó fénye. A sipkát és süteményeket a koldus fiúnak nyújtotta:

— Itt volt Jézuska: ajándékot hozott. Nesze a részed.

— Köszönöm, jó fiú! Milyen boldog vagyok. Tudtam, hogy nem csalsz meg .. .

Az édesanya szemében az örömkönny gyöngyharmata jelent^ meg, átölelte fiát:

— Lelkem, gyermekem, édes bá- ránykám! Hisz te már hiszel Jézusban!... Szereted Jézusodat... legjobban, legtisztább szívvel szereted!...

megmozgattam volna mindent, csakhogy a drága halottat működése helyén temessék el. Mily gyönyörűség lett volna oda olykor elelzarándokolni s elővevén az új dunántúli énekeskönyvet, ott a tolnamegyei csendes magyar falusi temetőben elzokogni a magyar Gerhardt Pálnak, Sántha Károlyunknak hitből fakadó vallásos énekeit. Szinte felbecsülhetetlen, közvetlen, szívet, lelket megújító, evangéliomi hitet megerősítő forrásnak válhatott volna itt kútfejévé. Nehezen tudnék belenyugodni, ha pl. néhai Gyurátz Ferencet, ki annyira összeforrt gyülekezetével, nem Pápán, hanem mondjuk Szent- antalfán, Kecskeméten, vagy Vönöckön temették volna el és Szentantalfa, Kecskemét, vagy Vönöck mostani, mindnyájunk által ismert, gyülekezeteikkel szinte egy testet és lelket alkotó, kimagasló markáns egyéniségeit, — kiket azonban az Úr Isten még sokáig éltessen — Pápán, vagy^ Lőrincen temetnék el elhalálozásuk után.

A békéscsabai népművészeti kiállítás egyik részlete,

Én sem tudok megnyugodni abban, hogy édesatyám sírja, nem a z . . . i temetőben domborul, amely gyülekezetben 36 évig lelkészkedett, hanem egy idegen városban, ahol utolsó nyugdíjas éveit töltötte, ahol őt oly kevesen ismerték. Sajnos, akkor nem gondoltunk erre, pedig mennyivel meghatóbb volna, ha a z . .. i felhőket karcoló dombos temetőbe járhatnék el sírjához s mennyivel inkább áldás forrása lehetne egykori híveire is, kiket tanított, vigasztalt, kikért imádkozott. Talán, ha az anyagi erők jobbra fordulnak, megfogjuk még találni az útat-módot ennek jóvátételére! ... Az én végső óhajom és hő vágyam mindenesetre az, akárhol halnék meg, lelkész! működésem jelenlegi színhelyén temessenek el, hogy az evangéliomi és magyar érdekekért még halálom után is őrt állhassak itt a déli végeken, meg lévén győződve, hogy gyülekezetem, melyet sok küzdelmeim és megpróbáltatásaim közepette is annyira szerettem, kegyelettel őrzi meg emlékemet.

Vértesi Zoltán.

Békéscsaba.

Nov. 11. Robog a vonat az alföldi rónán, az Alföld szíve: Békéscsaba felé. Esti fél 7 óra. Egy vonatfordulónál a korai őszi est sötét hátterén tündéri látvány igéző erejével villan elő a megvilágított csabai templom hatalmas teste. Megyünk a békéscsabai nagy evangélikus napra. D. dr. Raffay Sándor, bányakerületi püspök, dr. Pesthy Pál, ny. miniszter, kerületi felügyelő, dr. Zelenka Lajos, kúriai biró, kerületi felügyelő, dr. Rásó Lajos, egyetemes főügyész, Kemény Lajos esperes és mások.

Ahogy a vonat begördül Csaba új pályaudvarára, feketéllö nagy tömeg és felharsanó hatalmas éljen jelzi, hogy Békéscsaba vendégeket vár és ünnepre készül. A püspököt és kíséretét Jánossy Gyula polgármester a város, Medo- varszky Mátyás dr. felügyelő pedig az egyházközség nevében üdvözölte. Cserkészek és leventék hatalmas fáklyás oszlopa mögött megindult aztán a kocsisor a nagytemplom felé. Az utcán mindenütt szorongó tö- megek! A kisebbik templom to- ronyerkélvéről katonazenekar ko- rálakkordjai szállnak.

A nagytemplom főbejáratánál óriási sokadalom gyűrűjében dr. Szeberényi Lajos föesperes, felsőházi tag fogadta a vendégeket, A templom hatalmas boltívei alatt felhangzik a püspök oltári imája, áldása...

Másnap különböző irányból filléres gyorsvonatok érkeztek a városba. De még ezeknél is pom- pásabb bevonulást jelentett az a másik bevonulás, amely a tanyák világából hozta a reggeli órákban a tanyai híveket. Reggel 9 órakor tótnyelvű istentisztelet volt a nagytemplomban. A zsúfolt templom csupa feketeruhás hivőseregének ajkán felemelőn zendültek a vaskos Tranoscius százados dallamai. Prédikált Linder László. A szemközti kistemplomban ugyanakkor magyarnyelvű ifjúsági istentisztelet volt, amelyen Bárdy Ernő mezöberényi lelkész prédikált. Negyed 12 órakor ismét zsúfolásig megtelt a nagytemplom. Kezdődött a magyar nyelvű isten- tisztelet. A liturgikus oltári szolgálatot Kemény Lajos budapesti esperes végezte. Az igét pedig D. dr. Raffay Sándor püspök végezte. Az istentisztelet keretében Uhrin Klára orgonakíséret mellett szólót énekelt, az énekkar pedig Beethoven Isten dicsősége c. hatalmas művét adta elő Lukoviczky Endre karnagy vezetésével.

A délutáni programúi sorában avatta fel D. dr. Raffay Sándor püspök nagy közönség jelenlétében a békéscsabai új diakonissza és árvaházat. Utána vallásos est volt a nagytemplomban, amelyen Szabó József győri püspöki másodlelkész tartott előadást. — Az ünepségek- kel kapcsolatban a Kultúrpalotában szép népművészeti kiállítás is volt, ahol a népművészet régibb és újabb fa-, agyag- és szövőipari remekeiben gyönyörködhettek a látogatók.

Az est újra leszállt. A vendégek, összesereglett hívek egy hatalmas megmozdulás szép emlékeivel és áldásaival oszladoztak. A kistemplom tornyán újra