Harangszó, 1933
1933-11-26 / 48. szám
XXIV. évfolyam 1933. november 26. 48. szám, tuptlolta. KAPI BÉLA 1810-ban. Laptulajdonol: Dunántúli Luthar-8zAvat3ég. Aa Oraiádoa Lather- Störet« ég hlTataloa lapja. Megjalanlk minden veaárnap, Poafacsokkiaámia: 30.580 Elfifizetial elfogad miodoa ejang. leikéit is tanító. Aszni as érséssel kell már kezdeni is as imát, hogy biztos vagyok meghallgatása felől. Luther. A „űarangaaO' snthnaie-Maddhiratalt GYŐR o., Pataa-Mr i. ElfiBsotési ára - aecT*diTre 1 P 28 fillta, félévre 2 P 40 fillér. Kot évre 4 P 80 fillér Csoportos küldéssel lOVi-os kedvezmény Amerikába eiési éne 2 dollár; as utódállamokba ne^redézro 1 P 60 Alléi. Mindennek vége?... Lukács XX. — 58. .Isten pedig nem a halottaknak, hanem az élőknek Istene.“ A z ember földi életét mindig a hite kormányozza. Aki azt hiszi, hogy a halállal mindennek vége, az eszerint a hite szerint rendezi be egész életét. De hát az ilyen ember hogyan lehet azután istenfélő, imádkozó, szent igét hallgató ember? ... Van-e az ilyen embernek szüksége örök bíróra, vagy éppen megváltásra? ... Szeretheti-e az ilyen ember a felebarátját?..., érez- het-e felelősséget érte? . .., törődhetik-e embertársa lelki javával?... Vájjon miért is tenné mindezt? . . . Senki sem vonja felelősségre azért, hogy szerette-e, vagy megkárosította egykor az ö felebarátját. ... Miért ne keresné az ilyen ember csak a maga hasznát? .. . Neki csak ez a rövid földi élet áll rendelkezésére, azért rajta hát, kiélvezni az életet, fenékig kiüríteni az élvezetek poharát mindenre és mindenkire való tekintet nélkül . . . így él, mert csak így élhet az örök életet tagadó ember. Ha a halálban mindennek vége, akkor nincs értelme az istenfélelemnek, a szeretetnek, az erkölcsnek, a jó cselekedeteknek. Ha a halálban mindennek vége, akkor szabadjára lehet engedni a mindenen keresztül gázoló, rideg önzést, a bűnnek és a boldogtalanságnak ördögét. Isten azonban nem a halottaknak, hanem az élőknek Istene! Mi tehát bizonyosak vagyunk feltámadásunk és örök életünk felől s ezen boldogító hitünk szerint rendezzük be rövid földi életünket. Az örökkévalóság fénye ráragyog földi életünk vándorútjára. Minden nap közelebb visz minket ahhoz, akiben hiszünk, az örök Istenhez. Tudom, hogy Ő ítéli meg földi életem cselekedeteit, azért ellene mondok minden bűnnek és gonoszságnak. Tudom, hogy az örök életre azok támadnak fel, akik cselekszik az Isten akaratát, azért nem fáradok el a jó cselekvésében, a könyörülő, segítő szeretet gyakorlásában. Földi életem a magvetés ideje, amit itt alant vetek, ott fent aratom azt le. így akarok én vetni lelkem földjébe Az ukrán nép. Az ukrán nép az ismeretlenebbek közé tartozik. Pedig lélekszáma 44 millió, tehát Európa népei között sorrendben a negyedik, a szláv népek között pedig Oroszország után a második. Elkerülte a világ figyelmét, mert mindig leigázott nép volt. Á háború előtt orosz és osztrák fennhatóság alatt élte rab életét, a háború után pedig négy részre osztották s most orosz, lengyel, cseh és román fojtogatja ezt a szabadságra vágyó népet. Vallásilag a nép legnagyobb része görögkeleti. Körülbelül 4 és fél millió görög katholikus. Kisebb számban vannak római katholikusok is közöttük. A Luther-jubileummal kapcsojatban az egész világ felfigyelt most erre az országra. A világ lutheránusai egy offertó- riumot ajándékoztak a jubileummal kapcsolatban, mint Luther adományt a kis ukrán evang. egyháznak biztatásul abban a nagy ébredési megmozdulásban, mely most, mint valami új reformáció vonul végig Ukrajna földjén. Az ukrán biblia. A reformáció idejében keletkezett, de az ellenreformáció által elnyomott ébredés szent maradéka a „Szent Cyrill és Method“ egyesületben tömörült s ennek a hatása alatt fordította le Pantelejmon Kuiiss (1819—1897.) ukrán nyelvre a bibíiát. Mikor már 12 év óta dolgozott rajta, leégett a háza s bennégett a kézirat is, de nem hagyta abba a munkát, hanem újra kezdte. Húsz évig tartott a munka s nyomtatásban csak halála után jelenhetett meg 1903-ban Bécsben. Az ukrán biblia útja azonban Bécsből nem Ukrajna felé kanyarodott, hanem Amerikába, ahová kb. 760.000 ukrán vándorolt ki a nehéz időkben s akik közül többen megismerkedtek az ev. vallással. Kb. 40.000 ukrán lett Amerikában evanhitet, szeretetet, hogy oda fent lelkem számára arassak örök életet. „Itt a magot búval vetem, Gyakran könnyet hullatok, De lesz egy dicsőbb életem S akkor vígan aratok. Megszűnik minden siralmam, Nem csüggedez bizodalmám.“ Ámen. gélikus s ezek számára ment ki az ukrán biblia. S mikor ezek a háború után hazajöttek feldúlt hajlékaik felépítésére, ezek hozták haza a bibliát. Ezek hívták haza 1925-ben az első két ukrán evangélikus lelkészt is. Az ukrán ev. templom. Az első ukrán ev. istentiszteletet a stanislaui német ev. templomban tartották. Már az első alkalommal alig fértek el a templomban. Másodszor már ^zabád ég alatt kellett tartani az istentiszteletet. Egyre-másra jöttek a küldöttségek a legkülönbözőbb községekből azzal a kérelemmel, hogy ott is tartsanak ev. istentiszteletet. Stanislautól pár kilométerre van Kre- chovce község. Innen is jártak be hívek rendszeresen a stanislaui istentiszteletekre. Otthon azután bizonyságot tettek a hallottakról s így egész kis gyülekezet keletkezett ott is. Először egy parasztházban tartották az összejöveteleket, azután elhatározták, hogy templomot építenek. Az ukrán nép nagyon szegény. 1927-ben kezdték meg a templom építését, de még ma sincs készen. Még nincs bevakolva, teteje sincsen, csak deszkákkal és ládafedelekkel van befedve az eső és hó ellen. Padlózata sincs, csak a döngölt föld. Padok sincsenek benne. De emberekkel mindig tele van. Annak a templomnak is érdekes története van, amit lapunk e számban bemutat. Bohorodczany, ez a község neve, ahol ez a templom áll, kb. 20 km.-re van Stanislautól. Ebben a kis községben öt gör. kath. templom van. 1927 augusztusára itt is megvetette lábát a reformációi mozgalom. Készáz család tért át egyszerre hozzánk. Természetes, hogy azonnal felmerült az istentiszteleti hely kérdése s a merészebbek azt javasolták, hogy építsen a gyülekezet templomot. Figyelmeztették azonban őket, hogy nem Reformáció Ukrajnában.
