Harangszó, 1933
1933-11-12 / 46. szám
1933. november 12. HARANGSZÓ 375. November 16. Tanít megbocsátásra. Máté 18: 21—35. A megbocsátás csak addig nehéz, amíg nem látom, hogy én mennyire rászorulok arra, hogy nékem megbocsássanak. Addig emberfelettien nehéz. De egyszerre könnyűvé válik, amint Isten Szentlelke szívem gőgjét összetörte és meglátom, hogy a kárhozat legnagyobb mélysége nem elég nagy büntetés számomra. Hogyne tudnék megbocsátani, ha Isten nékem mégis megbocsát! November 17. Tanít irgalmasságra. Luk. 10: 25—37. Irgalmasságot nem tud gyakorolni az, aki az emberek egy részét maga alatt állóknak látja. És csak az emberek egy szükebb körében lát felebarátot. Ha én vagyok a legnagyobb bűnös, kitüntetés számomra, ha irgalmasságot gyakorolhatok. November 18. Tanít Isten dicsőségének a szolgálatára. Máté 20: 20—28. Jézust követni is lehet önző céllal: Azért, hogy nagy legyek. Én nem lehetek nagy Isten országában sem, ha én vagyok a legnagyobb bűnös. Csak Isten tehet naggyá, az Ő dicsősége ragyoghat fel rajtam, ha engem, aki éppen azért vagyok a legnagyobb bűnös, mert nagyon nagyra vágytam, megtanít arra, hogy legyek mindenki szolgája, mint a legkisebb ezen a világon. November 19. Megtanít Isten erejének felhasználására. II. Kor. 12 : 1—10. Isten ereje nem munkálkodhatik addig bennem, amig a magam erkölcsi erejében is van még bizalmam. Kudarc kudarcra ér, amig azt hiszem, hogy nem én vagyok a legrosszabb, bennem még van valami kis jó is. Ha én semmivé váltam, akkor kezdheti el munkáját az Isten ereje, Azért nincs erő életemben, mert még nem jutottam el az igazi bünbánatra. Erre segítsen el az Isten Szentlelke 1 Bélák János. LEVELEK HAZULRÓL . .. Tintás szavak, mondatok, soros gondolatok tárulnak elém . . . — Pár hazat levél! * * * Az egyik félt. .. Szomorúan, bánatosan ir s arra kér: legyen fehér minden gondolatom, szavam, cselekedetem, hogy gazdag sorsom örömét megérdemeljem . .. * * « A másik levél váró hittel meredez felém. Bízik bennem, hogy sok fakadó reményt munkába öntök, hogy szárnybontásommal magasra repülök . .. * * * Anyám levele az utolsó, amit a rohanó vonat ma hozott. .. Nehéz .. . fáradt sorok . .. Egyszerű írás .. . Rövid mondatok ... És a gondolatok ? ... „Édes jó fiam, csak vigyázz magadra, aztán majd ird meg, hogy mikor jössz haza ?“ * * * E kedves levelek minden betűjét, sorát, nagy fogadásokkal, hites mormolással végig ölelgettem . .. Az utolsót ?... Anyámét ? ... Bibliámba tettem ... * * * Megkönnyeztem . . . Edinburgh. Komjáthy Lajos: KARCOLATOK. Kicsi kezdet nagy lélek. Ma egyre több szó esik a diakonissza-munkáról. Egyre több gyülekezetünkben jelennek meg Isten szolgáló leányai, hogy szorgos kezű, jótét-lelkű, könnytörló munkásai legyenek ott Isten országa ügyének. Talán nem lesz érdektelen megemlíteni, hogy a diakonisz- sza-szolgálat eoangéliomi intézményét ezelőtt 100 esztendővel Pedig térdéit és imádkozott ö eleget, amikor egymaga volt abban a másik szobában, amely 'háló és dolgozószobája ts volt egyben. A szoba régi tölgypadlója, gyönyörű faragáséi fa mennyezete s a falak mentén a hosszú falórák látták öt igen sokszor vívódni önmagával, ellenségeivel, barátaival, sőt még Istenével is. Négyszögű tölgyfa íróasztala nemcsak az o személyes munkájának, de a mi drága egvházunk születésének is ma is élő, kézzelfogható bizonyságtevője. Ismerősünket azonban az a kétüléses, hosszú, magas faszék hívogatja. Hogyne, hiszen itt üldögélt Bóra Katalin az ablak mellett és amíg Luther az íróasztalnál áldozta léikét és tpstét Istennek, hazájának, egyházának és nekünk is, addig Bóra Katalin, ezen a széken stoppolta és foltozgatta a szakadozó ruhácskákat és fehérneműket. íróasztal és varróasztal egymás mellett az első, a legeredetibb evangélikus papi családban! Ó, megfér ez a kettő egymás mellett, ha a varróasztal fölé nem is hajlik tudományos teológiai műveltség és ha a papi íróasztal nem is lesz gazdasági és háztartási naplók törzsasztalává. Mert ahol közös a hit ott közös a szeretet is és ot közös a legellentétesebb hivatásbeli munka is. Aki ezt a Luther-szobát csak egyszer is látta, lehetetlenség, hogy ettől a gondolattól szabadulni tudjon. Pedig a harmadik szoba itt mindjárt mellette más gondolatokat is tartogat a belépő számára. Ez a szoba volt állítólag Lutherék ebédlője. Ez az a hely, ahol Bóra Katalin nemcsak háziasszonyi ügyességből tett nap-nap után vizsgát, hanem a lelkiekből is. Mert a mellett, hogy határozott tervszerűséggel nevelte gyermekeit, hogy vezette a háztartást és tartotta össze a családi vagyonkát, itt ezen a helyen mégis oly dolgok kemény próbája alatt állott, amikre urának állása kötelezte. De ezekről ma már alig beszélnek. Ebben a szobában megfordult koldus és úr, diák és tanár, darócruhás barát és előkelő fejedelmi vendég s Bóra Katalin léikéből, életéből mindenki vitt olyasmit, amit csak gazdag lélek adhat a másiknak. Luther világhírű ember volt már a saját korában is s éppen ezért ez a szoba a világ legkülönbözőbb tájáról látott vendéget, látogatót. A hazafi honszerelme új tartalmat kapott itt, mert Luther gyermekein bárki is megláthatta, hogy már nemzeti szempontból is mennyire nem közömbös, hogy kinek milyen az édesanyja. De a kegyesnek is más lett a kegyessége, amikor eltávozott ebből a szobából, mert itt meg kellett tanulnia, hogy minden családi, egvházi és vallási munka akkor válik Isten igaz szolgálatává, ha házastársak és gyermekei! őszinte hitbeli közösségben vannak egymással. ..Igen így van s kell lenni ezentúl nálam is" — mondogatja magában, átszellemült arccal egy magános látogató:... a mi kedves utasunk. ..Csak az Isten adjon hozzá erőt. kedvel és kitartást, mert otthon nemsokára számonkérik tőlem: az "ram. a gvermekeim. a gyülekezetem, hogv mit hoztál nekünk EisHaenhöl, Wittenbergből. S ó, beszélhetnék akár angyalok nyelvén is. de mégsem volnék evangélikus napné, ha életemen- munkámon, beszédemen és egész magatartásomon nem látszik meg. hogv utóda és folytatása vagyok az első evangélikus papnénak“. A magyar határon eev magába mélyedő kedves asszonyk nval áll meg a vonat. Lelkében úi, neki is ismeretlen vágv tÜ7" lobog: Haza! Haza! Az én szeretteimhez! Haza, haza az én népemhez. az én gyülekezetemhez! Haza mert kincset hoztam mindnyájunknak s azt át kell adnom. Hoztam Luther és Bóra Katalin szelleméből olvasmit. amire itthon mindnyájunknak olyan égetően szükségünk van! Az utas itthon van. Megérkezett. Most éppen itt van eb ben a teremben. Engedjék meg, hogy szívem egész melegév»'! kö.szöntsem a mi kedves utasunkat, a dunántúli evangélikus napnét, mert ő volt az, aki ebben a csendes órában végigjárta Eisleben és Wittenberg városait. Észrevétlen utazását, benyomásait és tapasztalatait tegye a jó Isten szent elhatározássá s elhatározását koronázza meg az ő áldásaival, hogy ez az óra áldás legyen családjára .gyülekezetére és nemzetére egyaránt. ; —=:Vége:=—•
