Harangszó, 1933

1933-10-22 / 43. szám

344 HARANGSZÓ 1933 október 22. A missziói munkában legfontosabb a saját énünk kikapcsolása. A hideg tűzhelyre tett vízben legfeljebb addig van mozgás, mig az ember keze kavarja azt. De ha tüzet gyúj­tok alája, az én kavarásom nélkül is felzaj- dul a viz. Ha a misszióban csak az ember dolgoznék, nem sokáig volna ott élet. Tartós életet csak Isten Lelkének tüze tud ott tá­masztani. Johnson Gisle. * A misszió területén is imádsággal kez­dődik minden. Kelló Gusztáv. * A külmissziót nem lehet elválasztani a bel missziótól. Dr. Szeberényi Gusztáv. * Isten csak a megalázkodó emberrel kezd­het valamit. Nitschinger János. * Látni Jézust: életboldogság és életcél. Rimár Jenő. * * * íme néhány szcmecske a nyíregyházi konferencia magvetéséből. Ám ezekből a a magvakból az emberlelkek sivó homokjá­ban sohase kelne ki vetés, ha az Isten ke­gyelme, felhőinek permetező esőit reá nem hullatná. Imádságunk azért ugyanaz, amit a nyíregyházi nagytemplom pompás harang­játéka hallatott minden órán a fülünkbe; „Jövel Szentlélek Úristen!* Sz. J. Terjesszük a „HARANGSZÓ“t-! Készüljünk! Ünnepre készülünk, Luther születé­sének 450 esztendős jubileumára, amely a lélek és igazság erejének, erényekkel ragyogó egyszerűségnek, a megfeszített és feltámadott Krisztus igéjének nagy ünnepe. Van-e jogom és okom arra, hogy ünnepelni készülök? Fellapozom a tör­ténet lapjait, ott látom a formaságok béklyóival agyonkötözött, titokszerü, de léleknélküli vallást, ott az áldozárokat, kik Isten és ember közé állanak, hogy cifra cerimóniával zárják el a lélek útját Istentől, ott látom Krisztus megváltói érdemének sárbatiprását, mikor a bűn­bocsátó cédulák tömegét nyomják a hí­vők kezébe, amelyet verejtékes munká­val kiizzadt filléreivel vesz meg. hogy megnyerje Isten kegyelmét: a bűneinek bocsánatát és így megmeneküljön a po­koltól és a lelkiismeret furdalásaitól, lá­tom a szentek és ereklyék imádásszerü tiszteletét, hallom az inquisitio nérói munkáját, de egyúttal a hitvallók vallás­tételét: „Itt állok, máskép nem tehetek." A készülődés lázas izgalmában kérdem, készülsz-e a nagy jubileumi nap méltó megünneplésére? Félre minden kényelmet és álszemér­met, mely nem akar az ünneplők sorába lépni, mert fél az önismerettől, önvizs­gálattól. saját gyöngeségének, hitének és vallásos élete sékélységének megis­merésétől. Luther születésnapján Luther szelleme akar találkozni veled. Készülj te is a találkozásra! Dr. Wötfet Gyula. OLVASSUK A BIBLIÁT. A család reformációja. Október 23. A helyes kezdet. 1. Móz. 2:18. II, Kor. 6:14—13. Minden dolognál fontos a helyes kezdet, de külöhösen a csa­ládalapításnál, ennél az egész életre szóló sorsdöntő lépésnél. Isten egy hozzáillő se­gítőtársat állított Ádám oldala mellé, de amikor ez történt, akkor Ádám még Terem­tőjének képét és hasonlatosságát hordozta magán. Évának is ilyennek kellett lenni: Istenhez illőnek, Isten szolgálatában hűséges segítőtársnak. Ne csodálkozzunk, ha egy világi ember, egy hitetlen lélek hozzáillő élettársat keres, de döbbenjünk meg, ha látjuk, hogy még keresztyén emberek is a vagyont, szépséget, iskolázottságot tartják a legfontosabbnak leendő élettársuknál s nem a Krisztusban való hitet, a megszen­telt keresztyén életet. A Szentlélek már itt a kiindulásnál meg akarja kezdeni a családi életet megreformáló munkáját, hogy mi az Ő vezetésével induljunk el megkeresni az Isten által nekünk kijelölt élettársat, s má­soknak Is, akik családalapítás előtt állanak, felelőségünk tudatában erre figyelmeztessük. Október 24. A jó folytatás. Máté 20:25 —28. Oal. 3:26—28. A jó kezdetnek is le­het rossz folytatása, viszont Isten kegyel­méből még a rossz kezdeten is lehet segí­teni, hogy a folytatás már jó legyen. Akár a Szentlélek vezetésével, indultunk el a házasélet útjára, akár nem, mindenképen szükséges, hogy házaséletünk napról-napra a Szentlélek vezetése alá kerüljön, s állan­másikban nyilvánvalóan bot van, mert lámpaingás sze­rint kopog valami a kemény úton. A templomajtónál hirtelen múlású katatás hallatszik, azután nyílik és be- tevődik az ajtó. Végigmegy a templomhajón. Lépcső melletti pád­ra állítja kézilámpását és botját, azután lassú léptek­kel az oltár elé lép. Egy ideig összekulcsolt kezekkel mozdulatlanul áll, maid leborul az oltárlépcsőre és le­hajtja fejét. A sötét, üres templom oltáránál egy öreg ember viaskodik Istennel. Körötte a kézilámpából ki­vetődő halvány fény röpköd. Egyszerre hangot kap imádsága. — Ő, én édes Istenem, könyörülj rajtam és ha­tározz felettem atyai irgalmasságod szerint. Kívánnék elköltözni és Krisztusommal lenni, mert az sokkal jobb lenne nékem, de szükséges még testben maradnom egyetlen gyermekemért, kit te adtál és megtartottál nékem. Testét, lelkét, életét neked ajánlom. Uram, le­gyen tulajdonod. Jól tudod, hogy gverek még, alig 16 esztendős. Körötte ifjúsága veszedelme, benne szúnv- nyadó vágyak, mellette. Uram. egyedül te állsz ... Ha én már elmúltam, egyedül te, édes mennyei Atyám! . .. Könyörülj rajtam, könyörülj rajta! . . . Hozzám is légv irgalmas. Szolgálásodhoz adj erőt, míg kegyelmedből élhetek. Szentlelkeddel világosítsd és vezesd gyüleke­zetem népét, hogy eljussanak hozzád! Könyörülj raj­tuk! Könyörülj rajtuk! . . . XXXIX. Késő órákban íróasztala mellett iil. A házban csen­desség, odakinn világos tavaszi éjtszaka. Keze gyorsan írja egymás alá a sorokat, csak néha áll meg egy pil­lanatra s elgondolkodva tekint maga elé. — Mivel immár elértem 70-dik életévemet, azon reménység él szívemben, hogy kegyelmes Istenem ha­marosan elszólít e világból és boldogabb világba ve­zet, mint amilyenben nekem volt részem ezen a földön. Köszönöm neki kegyelmét és hűségét, mellyel születé­sem óta mind eddig testemről, lelkemről gondoskodott, amivel megajándékozott és amit irántam tanúsított. Szívem mélyéből kérem, ha elérkezik végső órám, ad­jon nékem boldog elköltözést, vegye lelkemet atyai kezébe és adjon testemnek a föld ölén az utolsó ítéletig csendes pihenést, mikor is felébredve, előttem és utá­nam élő kedveseimmel találkozom és színről-színre láthatom az én Uram lézus Krisztusomat, kiben mind­végig hittem, jóllehet őt sohasem láttam. Egyetlen fiamnak vagyont keveset hagyok, de örökségül ráhagyom becsületes nevemet, mely miatt nem kell szégyenkeznie. Fiam jól tudia, hogv zsenge gyermeksége óta Istennek akartam tulajdonul átadni, hogy szolgája s igéjének hirdetője legven. Kívánom, hogv e mellett maradjon s ezen ne változtasson, ha mindjárt kevés jónapra számíthat is. A jó Isten majd tanáccsal támogatia s külső nyomorúságokért belső lelki örömmel és vidámsággal bőséggel kárpótolja. Karosszéke támlájára hajtja feiét s lehúnyt sze­mekkel elgondolkodik. Mintha álomból ébredne, meg- simogatia homlokát és folytatja az írást.-— A szent teológiát tiszta iskolában és hamisítat­lan egyetemen tanuld. 'Óvakodjál az egyházi tanok összekeverőitől, mert azok az időlegeset keresik és el­vesztik Istenhez és emberekhez való hűségüket. Kezéből kiesik a toll. A fekete tinta szétfreccsenik az íróasztalon, mintha elmondatlan mondatok fekete, halálos sírja lenne. Milyen egyszerűen hangzik: Légy igazi evangélikus teológus! Légy hű Luther teológiai

Next

/
Thumbnails
Contents