Harangszó, 1933
1933-10-15 / 42. szám
338 HARANGSZÓ 1933 október 15. Dicsérünk Téged Isten!*) Áldjuk Neved nagy Alkotó! Urunk! Előtted ime most leborulunk, — Mert sok áldással, áldottál Te minket, — S előtted lm kitárva most szivünket, Dicsérünk Téged Isten! Ha nem kiáltanánk, kiáltana Intézetünk megszentelt ó fala, S a kis torony harangszóval kiáltna, S minden lélek megindulván szavára, Dicsérne Téged Isten! Örök hálánk, örök dicséretünk, Tiéd legyen hatalmas Istenünk, Kinek teremtői „legyen“ szavára, Lön e helyen „tanítók iskolája Dicséret érte Isten I Dicsérnek érte kisdedek s nagyok, S szemükbe' hála könnye felragyog, Feléd tekint tanító, és tanítvány, — Jóságod mind hálára megtanítván, — S Dicsérnek Téged Isten t Küldötteket bocsátói szerteszét, Hogy gyűjtenék oltárod sok kövét; S a sok követ e helyre összehordta Apostolid lelkes, kicsiny csoportja. Dicsérünk érte Isten! Ez ünnepen ma Téged áldanak E háromnegyedszázados falak. Minden kövét erős hitből faragták, S Krisztus vetette meg szilárd alapját. Dicséret Néked Isten! S oly sok veszély után itt áll ma is, Mert szent karod volt néki a paizs. „Eben-haézert* mond ezért az ajkunk, S jóvoltodért ma térdet, fejet hajtunk, S mi dicsérünk téged Isten I Továbbra is maradj vele s velünk Erős várunk, erős, nagy Istenünk! S ha jőne vész megint ez iskolára, Takarja bé kegyelmed égi szárnya! Dicsérünk érle Isten! Atyánk, ki vagy a Kezdet és a Vég, S megáldád egykor ennek kezdetét, Jövőben is mindent Tetőled várunk, S áldásidért örökre Téged áldunk, S dicsérünk Téged Isten! Ihász Ferenc. *) A soproni ev. tanítóképző-intézet örömtinnepcn elszavalta a szerző. OLVASSUK A BIBLIÁT. Az egyén reformációja. Október 16. Enélkül nincs sehol megújulás. Péld. 4 : 23. Máté 12 : 33—35. Amint az ólőfánál előbb a gyökérzet fejlődik ki s csak későbben a törzs és a korona, az épülő háznál előbb a fundamentomot rakják le s csak azután építik meg a falakat és a tetőzetet, ugyanígy a reformáció munkájának az egyén reformációjával, az egyes emberi szívek megújulásával kell megkezdődni. Ha ezt szem elöl tévesztjük, felületes munkát végzünk s fövenyre épített ház lesz a munkánk eredménye, mely nem képes ellenállni az idők viszontagságainak. Tehát az én bűnös szívem és a tiéd a reformáció kiinduló állomása. Ha ezek megújulnak, lesz majd áldott megújulás más téren is. Október 17. Szüksége van megújulásra. Ézs. 1, 4—6., Róm. 3, 9—19. „Minden szív erőtelen ..., mindnyájan elhajlottak ..., mindnyájan bűn alatt vannak!“ Milyen lesújtó megállapítások. Szomorú képét nyújtják az egyetemes romlottságnak. Nincsen csak egy is, akinek az arcképe ne lenne benne ebben az óriási méretű. megdöbbentő csoportképben, melynél megdöbbentőbbet még senki nem festett. Ott van enyém is és a tiéd is. Ha Isten igéjének a világossága mellett tekintesz rá a képre, meg fogod találni. Nincs kivétel. Nincs egy is, akinek a szíve gonosz, romlott szív ne lenne s ne szorulna rá a reformációra. Ne félj szemébe nézni ennek az igazságnak. Bűnösségünk alázatos beismerése már a gyógyulás kezdetét jelenti. Október 18 A megújulás végrehajtója Zsolt. 51, 12—14., Ján. 3, 1—16. Ha próbáltad már a magad erejéből megjavítani bűnös szívedet, tapasztalnod kellett, hogy milyen hiábavaló erőfeszítés ez. A ruhánkat meg tudjuk javítani, ha elszakad, a szobánkat ki tudjuk söpörni, ha bepiszkolódik, de bűnös szívünk felett nincs hatalmunk. Itt egy felsőbb erő közbejöttére van szükség, hogy a megújulás végbemehessen. Isten kész megadni mindnyájunknak ezt az erőt. Nekünk csak imádkoznunk kell érte. Minél jobban átérezzük a magunk bűnösségét és tehetetlenségét, minél nagyobb bizonyossággal tudunk hinni az értünk megfeszített és feltámadott Krisztusban s az Ő ígéreteiben, melyek a Szentlélek elnyerésére vonatkoznak, annál biztosabban elnyerjük a szívünk megújulásán munkálkodó Szentleiket. Október 19. Belső akadályok. Máté 7, 3—5., Jel. 3, 17—18. Az egyéni megújulásnak nagy belső akadályok állanak az útjában. Egy igen nagy akadály a bűnös emberi szív önelégültsége. Az önelégült szív mindenkit hibáztat, csak önmagát nem. Az egyházi és nemzeti élet vezetői mind okai a fennálló szomorú állapotoknak, egyedül ö az ártatlan. Szükségét látná a gyökeres megújulásnak. lelkes hive volna a reformációnak, de csak addig, amíg másokról van szó. Nagy féltékenységgel és érzékenységgel őrködik vélt ártatlansága felett. öt ne merje vádolni senki. Ha a Szentlélek munkáját elő akarjuk segíteni, mindenekelőtt e belső akadályokat engedjük ledönteni. Mennyei tanítómesterünktől tanuljuk meg először is azt az igazságot: „A bűnösök közül első vagyok én“. Október 20. Külső nehézségek. Jerem. 6, 13—15., Oal. 1, 6—12. Hazúgsággal, képmutatással nemcsak a mi bűnös szívünk van átitatva, hanem a körülöttünk hullámzó emberi élet is. Még a ke- resztyénség körén belül is megtaláljuk ennek a nyomait és pusztításait. Mint a víz a tüzet, úgy akarja megoltani ez a sok hazugság az igazságra vezérlő Szentlélek mennyei tüzét. Vigyázzunk, a világ hazugsága, hízelgése, képmutatása el ne szédítsen bennünket s mi is szolgáivá ne váljunk ennek az átkos szellemnek, mert ha ez bekövetkezett, teljesen alkalmatlanok lettünk arra, hogv a reformáció munkáját egy lépéssel is előbbresegítsük. Október 21. Biztos segítség. II. Tim- 3, 14—17. A hazugságok útvesztőjében csak akkor találjuk meg a helves utat, ha Isten igéje lesz lábaink szövétneke és ösvényünk világa. A Szentlélek az ige által akarja elvégezni bennünk munkáját. Tehát a bűnös emberi szív reformációja, mely kiindulópontja a reformáció nagy munkájának, elképzelhetetlen hűséges. buzgó igeolvasás nélkül. Ó vedd kezedbe, zárd szívedbe az igét, e biztos útmutatót evangélikus testvérem, mint Luther tette s a hazugság sötét szellemei megszégyenülve távoznak el tőled. Amíg az ige világosságában élsz, nincs hatalma feletted a gonosznak. Október 22. Teljes gvözelem. Gál 2:20. Efez. 2, 1—10. Életünk minden napját nyereséggel, vagy veszteséggel zárjuk le. Az idei októbert, a reformáció hónapját abban az esetben fogjuk lezárni a legnagyobb nyereséggel, ha eljutunk oda. hogv mi is elmondhatjuk: „Élek pedik többé nem én, hanem él bennem a Krisztus“. Mint az új teremtés részesei indulunk így tovább életünk útján boldog, hálás szívvel, hogv a szívünkben élő Krisztus engedelmességével cselekgdjük mennyei Atyánk akaratát, azokat a jócselékedétéket, melyéket ö előre elkészített, hogy azokban járjunk, másoknak példát mutatva s a Szentlélek munkáját kisebb-nagyobb körben ezzel is állandóan elősegítve. Bélák Sándor. KARCOLATOK. Hisszük, hogy úgy less!! JI csehek legutóbbi felvidéki nyelveltiltó rendelkézéseiuel kapcsolatban az egyik fővárosi napilap nyilatkozattételre kérte fel többek között dr. tia vasz László ref. püspököt is, aki ezeket irta : „Bánffy huny adón 1893-ban király gyakorlat volt. Őfelsége érkezett a kis, poros vidéki községbe. Gyönyörűen átvarázsolták ezt a falut paradicsomkertié, úgy, hogy a nagy vásárteret, amely füvei volt benőve, átalakították parkká. Levágtak néhányezer fenyőfát, meghegyezték a fa törzsét, beültették vele a vásárteret és egyszerre fenyő- erdő támadt ott. A füvet lekaszálták és behintették szép sárga fövennyel, kivilágították lampionokkal, felékesitették zászlókkal. Úgy nézett ki, olyan volt Bánffyhunyad- nak vásártere, hogy akár Schönbrunn elbújhatott volna mellette. Azonban tíz nap múlva kellett megnézni ezt a gyönyörű parkot. A gyökértelenül beültetett fenyőfák elszáradva ott állottak, mint megannyi fejfa. A ráhintett homok alól kinőtt a győzhetetlen fű. A lampionoknak vége volt, a zászlók nem lengtek . . . Az őstermészet foglalta el a maga jogait...
