Harangszó, 1933

1933-10-15 / 42. szám

336 If ARANGSZÓ 1933 október 15. ben tanúsított jogi magatartása ki­fogástalan. Egyházunk jogbirtok állo­mányának, vagy méltóságának a kor­mány részéről történt sérelmes csor­bításáról nincsen tudomásom. — A felekezetközi viszonyban változás nincs Jelentősebb esetek nem za­varták a felekezeti békét. — Az egyházkerületben az elmúlt évben is erőteljes egyházi élet folyt. Belmisz- sziói munkánk ez évben is emelke­dést mutat. Lelkészeink behatóan foglalkoznak a gyülekezet minden rétegével. Talán nem is tudjuk eléggé értékelni azt, hogy egyházkerületünk­ben évenként 20lJ0-nél több vallásos előadást tartanak. Mit jelent az, hogy lelkészeink külön foglalkoznak a presbyterekkel ? Mit jelent a nép­iskolákban hetenként elvégzett lelki­pásztori munka ? Mit jelent a külön­böző felekezeti és állami iskolákba járó középiskolai ifjúságunknak diák- szövetségbe tömörítése, annak foko­zatos átalakulása imádkozó, biblia­olvasó ifjúsággá ? Mit jelent ifjúsági egyesületeink munkája, egy új, egy- házías szellemű generációnevelődése? Alázatos hálával köszönöm a jó Istennek, hogy munkaprogrammomba a lelkész- és tanító-körzeti konferen­ciák beillesztését megengedte. Annak kezében -van a gyümölcsérlelés és aratás, ki nekem a vetőmagot, a barázdán járást és verejtékező mun­*kát adta. De bármilyen legyen is ennek a munkának az eredménye, én csak túláradó örömmel és hálá­val gondolhatok a megtartott négy lelkész- és nyolc tanító-körzeti kon­ferenciára. Az anyagi nyomorúság ellenére is igen sok gyülekezetben volt építke­zés vagy különböző beszerzés. Ala­kult három uj missziói állomás: Barlahida, Barcs, Őriszentpéter. Egy­házunk jövendő feladatául tekintse a lelki válság megoldását a szociális problémákkal való foglalkozást, erő­teljes ifjúsági munkát. — Hálával tekintünk hittudományi karunk ez évben lezárult első évtizedes mun­kájára s jövendőjéért buzgón imád­kozunk. — Gyülekezeteink kifelé mutatott áldozatkészségét a követ­kező számok mutatják. Befolyt: egy­házi sajtó céljaira: 576.74 P. Biblia­vasárnapon : 495.23 P. Fogházmisz- szióra: 287.34 P. Külmisszióra: 556.32 P. Gusztáv Adolf jubileumi ajándékra: 690.14 P. (Itt említjük meg közbevetöen, hogy D. Kapi Béla püspök az elmúlt évben győri gyülekezeti szolgálatán kívül, 53 ielkészi és püspöki szolgálatot végzett részint az egyházkerületben, részint az egyetemes egyházban,részint külföldön.) Az Úrvacsora szentségével élők száma ez évben emelkedést mutat. A múlt évben 70.396 hivő járult az hordozzuk tanítóink anyagi hátra- szorítottságát is. — De most már az állam is belátja, hogy a köz­egyházat és iskolákat megillető ál­lamsegélyek csökkentése egyházunk létét és iskoláink életét veszélyezteti. Ha összeomlanak iskoláink, egyhá­zunk évszázados dicsőségének osz­lopai omlanak össze, de romjaik alá temetik magát a nemzetet is. El­pusztuló értékeink helyébe kicsoda tud újakat teremteni ? Ha egyházunk kénytelen lenne ma bezárni iskoláit, hogyan elégítené ki az állam az el- végzetlenül maradó kulturszükség- leteket? Kell tehát, hogy az állam befejezettnek tekintse az államsegé­lyek redukcióját. Sőt szükséges, hogy az iskolák államsegélyezésének ügyét újból vizsgálat alá vegye s a létfenntartás céljából ne zárkózzék el az államsegély felemelésétől. — Hálás köszönettel ismerem el, hogy dr. Hóman Bálint vallás- és közok­tatásügyi miniszter és dr. Petri Pál államtitkár egyházkerületünk ügyeit a legnagyobb megértéssel és jó­indulattal támogatják. És hálátlanság volna hallgatnom arról, hogy dr. Tóth István h. államtitkár, a protes­táns ügyosztály főnöke, minden gyü­lekezeti és Ielkészi ügyet meleg szívvel bírál el és megértő jóságával állandó hálára kötelez. Az államnak egyházunkkal szem­hozzám jönni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Istennek országa (Márk 10, 14.“. 1660. november 30. Harmadik gyermekünknek: Andrásnak születésnapja és halála napja. Élet és ha­lál, öröm és szenvedés, felmagasztalás és megalázta­tás: mindegyik pár óra alatt! Te tudod, Uram, hogy egy anyai szív mit bír el! Azért kezemet ajkamra te­szem és hallgatok! Te mondtad: az asszonynak, mikor szül, szomorúsága vagyon, mert elérkezett az ő órája, de ha megszülte gyermekét, akkor már nem gondol a fájdalomra az öröm mellett, mert embert hozott e vi­lágra! Igen, Uram, az aggodalom elmúlt, de a szomo­rúság nem távozik el tőlem! Nem kell-e mondanom Já- kóbbal: elraboljátok az én gyermekeimet, József nincs, Simeon nincs már, Benjámint is el akarjátok venni tőlem, minden összecsap felettem. Uram, most már tu­dom, nein vagyok méltó arra, hogy gyermek édesanyá­nak hívjon engemet! Ó, bocsásd meg az én vétkemet! Szívem gyötrelme olyan nagy, emelj ki engem az én nyomorúságomból! 1662. augusztus 25. Az Úr megkönyörült az én nyomorúságomban és nem nézte az én bűneim nagy terhét. Negyedik gyermekünk: Pál Frigyes a szent ke- resztségben most vétetett fel a Krisztussal való közös­ségbe. Boldogságom nagyobb, mint köszönetem. Testi gyengeségem, erőm megtört. Sírok csendesen, mikor gyermekem dajkája karjaiban pihen, nem pedig az én anyai keblemen. És mégis az én gyermekem! Uram, engedd meg, hogy ezt a gyermeket megtarthassam! Mégis ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint Te akarod! — „Keressétek először Istennek országát és az Ő igazságát és akkor ezek mind megadatnak nektek (Máté 6, 33.“. 1664. október 23. Most hát visszamentéi a te Urad örömébe, én drága, áldott édesatyám! Ma vittek ki té­ged, te hűséges, te drága a te halotti kamrádba. Vidd magaddal oda fel gyermeki hálámat és köszöntsd az én áldott, üdvözült anyámat. Néha úgy érzem, mintha titeket, jó szülőim, nagyon hamar viszontiátnálak. Le­gyen meg az Űr akarata! — „Én atyám és anyám el­hagynak engemet, de az Űr magához vesz engem (27. zsolt. 10.).“ 1665. február 6. Ötödik gyermekünket: András Keresztélyt ma vittük a szentkeresztségben a mi Urunk­hoz, a Jézus Krisztushoz. Bocsássa meg nekem a Min­denható az én bűnömet, de az én örömöm fájdalom és szomorúság. Tudom, hogy ezt a gyermekemet sem tarthatom meg. Ismerem a halál csíráját, melyet tes­temben hordozok. — „Mind az, ami Istentől születik, legyőzi a világot és a győzelem, amely legyőzte a vi­lágot: a mi hitünk (I. Ján. 5, 4.).“ 1665. szeptember 24. Aludjál békében, én kicsi Keresztélyem. Előre tudtam, hogy bölcsőd elkészíttetett

Next

/
Thumbnails
Contents