Harangszó, 1933

1933-09-17 / 38. szám

306

HARANGSZÓ

1933 szeptember 17.

messég útjára vezette őket. Kiválasztottaknak szól ma is az apostol igéje — akik engedik, hogy az Ür kegyelme munkálkodjék rajtuk és őket elkülönítse a romlás világától. A kiválasztott nem vár magától semmit, de mindent elnyer az Űr kegyelméből, ami a boldogságra tartozik. Meghúzódik a kereszt alatt. Tudja, hogy kié és tudja, hogy az ő boldogságát senki el nem ronthatja.

Szeptember 19. Üdvözíts. I. Péter P 1—2. Az apostol szeretetteljes üdvözlésében minden idők keresztyénéinek a legnagyobbat: az isteni kegyelmet és békességet kívánja. Itt bennünket csak száraz és rideg köszöntési formák vesznek körül akár személyes érintkezésben akár levélben. Az apostol azt kívánja olvasóinak, amiben ő maga részesült és amit a világon legjobbnak ismert meg: kegyelmét és békességet. Ezt kérje tehát mindegyikünk, hogy ezen adományban az apostol kívánsága szerint részesüljön és azontúl mi is ilyen köszöntéssel üdvözölhessük egymást igaz keresztyén módon.

Szeptember 20. Uiiászülöltek élő reménységre I. Péter 1. 3—12. A keresztvén ember élete reményben örvendező élet. Az Isten kegyelme, amely elhívta — újjá- szüJte őt és ezen újjászületés által bizonyossá lett abban, hogy az Űr Jézus Krisztus feltámadása az ő részére verő- fényes utat nyitott az örök üdvösség felé. Mindaz, ami az életet reménytelenné teszi: csalódás, szenvedés, betegség, halál — az ő számára elveszti félelmetességét. mint ahogy a bizonyos cél felé törekvő vándor az út nehézségeitől nem ijed meg, hanem az akadályok csak fokozzák a vágyát minél előbb meglátni a vágyva várt célt. Amit a próféták szomjú lélekkel még távolról szemléltek — az a Krisztusban hivő léleknek boldogító birtoka.

Szeptember 21. Ujjdszillöftek az engedelmességre. I. Péter I. 13—21. Hitedben és imáidban vesd magad teljességgel az Urnák szeretetben kitárt karjaiba és Ö Szentlelke által újjászül téged és akkor fogod csak igazán érezni, amire talán eddig csak felületesen gondoltál, hogy az ő gyermeke vagy. Drága áron, az Isten bárányának vérén váltattál meg a halálból az életre, a bűnben való életből az istenfiúságra. Most tehát mint gyermek engedelmeskedjél örök Szülődnek. Gondold meg, hogy Ő szent és benned, aki már most közel állasz hozzá — akar megszenteltetni. Nem alkudozhatsz tehát a világgal és annak szórakozásaival, hanem szent félelemmel, mint aki tudja, hogy oly közel áll a Szent Istenhez, a józanság és szent fegyelem korlátái közé szoríts érzést és Ielkületet.

Szeptember 22. Ujjászülöttek az egymás iránt való buzgó szerelelre. I. Péter I. 22— II. Az Isten igéje itt is és sok más helyen nyilvánvalóvá teszi, hogy az Űr iránti engedelmesség az emberek iránti buzgó szeretetben jut kifejezésre. Hiszen mi Krisztusban egy test és egy szent nép vagyunk. Mindnyájunkat ö, a szegelet- kö hordoz. De amint ő hordoz bennünket, úgy kell, hogy mi is — hordozzuk egymást. Ezen hordozó és összekapcsoló szeretet szent szeretet, tiszta szeretet. Nem a világ módjára és nem a világ tisztátalan eszközeivel szeret. Hiszen az újjászülött megismerte már, hogy a világ és mindaz, amit a világon nagyra

tartanak és amivel egymást kitüntetik és dicsőítik és megajándékozzák, hamar eltűnik, mint a tengeren a tovatűnő hab. Tartózkodik mindentől, ami bánt és fájdalmat okoz, mert megízlelte az Űr jóságát és szeretetét — csak erről tehet bizonyságot embertársai között.

Szeptember 23. Ujiászülöttek a növekedésre. I. Péter II. 2—10. Az ujjászülöttnek az a rendeltetése, hogy növekedjék. Mint a földi szülők aggíódva figyelik, hogy a kis csecsemő növekedik-e, — úgy tekint ránk a mi kegyelmes Atyánk és kívánja növekedésünket. Naponta elénk adja drága eledelét: az ő szent igéjét és minden időben tapasztaljuk az ő csodálatos jóságát. Sőt minden, ami életedben előfordul —• azért adatik részedre, hogy növekedjél. Mikor újjászülettél — még durva kő voltál, most az Űr elkészít téged, hogy élő kővé légy az ő épületén. Farag és vés rajtad, kinövéseket, szentségiben szokásokat lefarag és mélyedéseket kitölt, csüggedést, bátortalanságot megszüntet és így növekszel. De tudd meg: csak Rajta, csak Benne, csak az ő számára növekedhetsz, mert 0 az alap, a szögletkő. Ő benne adatott kegyelem. Őt és ő Benne választotta ki az Isten mindazokat, akik ő Benne hisznek.

Szeptember 24. Ujjászülöttek a tiszta életre. I. Péter II. 11—12. Az újjászületés lelki élmény. A test ezzel szemben tovább is megmarad az ő gyarlóságában és újra meg íjjra kívánságokat és vágyakat ébreszt Isten gyermekében. Sőt a mi ellenségünk ezen vágyakat a legármányo- sabb kisértésekre használja fel ellenünk. Viszont kétségtelen, hoajy a világ Isten gyermekeit különösen figyeli, hogy miként élnek és mennyiben teljesitik a maguk részéről az Ur igéjét, amelyről szólnak. Nos Testvérem, ha immár él Benned az örök üdvösség reménysége, akkor mindezen veszedelmekkel szemben maradj erős e reménységben. Aki az örök hazát várja az itt: vándor és jövevény. Nem tartóztatja magát és nem köti le magát, hanem siet boldogító reménysége szerint az örök cél felé.

Mohr Henrik.

ISTEN IGÉJE.

Dallama: Jézus sebeidnek mélye: vagy: Térj magadhoz drága Sión.

Mily csodás Uram beszéded,

Élő és ható szavad.

Sokszor úgy jön mint Ítélet: Sújt, fényit és rámszakad. Dermeszt mint vihar szele, Perzsel mint a tűz heve;

Zúz mint a sziklazúzó pöröly,

S mint malomkő morzsol, őröl.

Éles mint kétélű fegyver,

Hosszú tőrként csontig ér; Felriaszt mint kürtszó s felver: Álmaimban sem kiméi.

Megtör mint a fájdalom,

Érzem terhét vállamon: Kárhoztat Uram beszéded, Sokszor úgy jön mint ítélet!

Máskor meg miként az élet Lelket önt igéd belém.

Csüggedésben új ígéret Hajnalával int felém, járva bús ösvényeken Biztató szövétnekem;

Vakhomályban éjszakában Csdlagként vezérli lábam.

Vigasztal, ha bánat könnye Permetez le arcomon;

Enyhít mint a harmat gyöngye,

S új erőt ad harcomon.

Nem rémit halál se már,

Áll igéd mint sziklavár:

Krisztus mindörökre élet!

— Mily csodás Uram beszéded.

Scholtz László.

KARCOLATOK.

Amire mi is Jók vagyunk.

Nyári vakációm néhány napját szülőfalumban töltöttem. Ez a falu majdnem szín-evangélikus. Egyszer, hajnali öt órakor, éles dobszó vert fel álmomból. Jfz álomriasztó hajnali dobolás nem tartozik a legkellemesebb zenefajták közé. Ej, ej — gondoltam — mi lehet az a szörnyen sürgős és fontos dolog, amiért szükséges felverni egy szendergő falut ? J1 dobszó elhallgatott s megszólalt a kisbiró. Mondta pedig ezeket: „Közhírré tétetik, hogy a főbíró úr szigorú büntetés terhe alatt elrendelte, hogy a mai —i ünnepségre minden tűzoltó és levente bevonuljon." S mi volt az az ünnepség, amelyre „büntetés terhe alatt. . . okvetlenül" be kellett vonulni minden tűzoltónak és leventének. Jfz —i római katholikus bencés apátság 800 éves jubileuma volt az az ünnep.

Megértjük, hogy amikor a tiszteletreméltó bencés rend jubileumot tart, sokakat elvisz oda vagy a tisztelet vagy a kíváncsiság. Azt is megértjük, hogy a főbíró személyileg, a maga egyéni hatáskörében szintén tenni kíván valamit az ünnep érdekében. De hogy egy ilyen tisztára római katholikus vonatkozású ünnepségen mit kell keresnie az evangélikus tűzoltóknak és leventéknek, hogy miként lehet hivatalos formában kiadott, hatalmi szóval színtiszta evangélikus faluk evangélikus népével hétköznapi szorgos munkaidőben letétetni a munkaeszközt s felrendelni ünnepi keretet adni egy róm. hath, ünnepnek — ezt meg-