Harangszó, 1933
1933-01-22 / 4. szám
30 tus azt ajánlja Magyarországnak, hogy hivatalosan kérje Genfben a revízió napirendre tűzését. AZ ISTENTELEN. Felkél a nap, bejárja útját, Tengerfenéket s büszke bércek táját. . Este kigyúlnak az égi fények, Uram /, ez mind a Te ténykedésed. Akadnak mégis, kik tagadnak Téged! A hatalmas tölgy, a legkisebb fűszál, A pacsirta, ha a légbe száll, Feléd zengi az élet himnuszát. Utolsó porszemben meglátszik az éned. Akadnak mégis, kik tagadnak Téged! A sárformába öntöttél lelket, Úrrá, hatalmassá tetted az embert! S bár milliók ajkán, imádság szárnyán Dicséretedre csendül az ének, Akadnak mégis, kik tagadnak Téged! De legyen az lángész, vagy semmit-tudó, Koronásfő, vagy kunyhó-lakó; Ha érzi óráját titokzatos végnek: Te eléd mégis mind porba térdelnek! V. D.-né. KARCOLATOK. A szentté avatott esztendő. A kereskedői világban gyakori az az üzleti fogás, bogy bizonyos alkalmakkor megjelennek a kirakatban kiabáló, nagy reklámok, ilyen féle felírással: „Okkázió, nagy ünnepi vásár, mélyen leszállított árak !“. Az áruk nem jobbak, az árak sem alacsonyabbak, mint egyébkor, csak az emberek bá- mész kíváncsiságát és vásárlókedvét akarja maga felé irányítani az ügyes kereskedő. Valami ilyen reklámozó ize van annak a szózatnak, amellyel a pápa az elmúlt napokban szent évnek jelentette ki a folyó esztendőt s felhívta a világ népeit, hogy minél nagyobb zarándok rajokban keressék fel Rómát, amely „a szent év tartama alatt kegyelem és bünbocsánat középpontja lesz". A pápai irat szentté avatta az évet. Az emberiség üdvössége szempontjából van-e ennekértelme, szüksége ? Aki meglátja ennek az évnek Istentől kínált alkalmait, az megszenteli ezt az esztendőt pápai szózat nélkül is, aki nem becsüli meg ennek az évnek áldott lelki alkalmait, az kárbozaHARANGSZÓ fossá teszi ezt az esztendőt, ha még annyira szentté avatták is. Ámde a történelem elmondja, hogy a szent évek mindig kitűnő bevételi forrást jelentettek Rómának ! A pápai irat minket is hívogat vissza a római egyházba, Róma egyházából újabban sokan kiábrándultak. Egész országok hagyták ott éppen a saját híveiből. Nem csoda, ha a pápa szeretné kipótolni a hézagos sorokat. Ámde Róma lélekboltjában mi többé nem leszünk vevők! A pápai irat Rómába hívja a szent év zarándokait. Aki ismeri az evangéliomokat, tudja, hogy Jézus sehol sem „rendelte tanainak középpontjává" Rómát. Ha már helyhez akarta volna kötni az Ő evangéliomát, sokkal inkább kötötte volna Bethlehemhez, ahol született, Názárethez, ahol felnőtt, Jeruzsálemhez, ahol szenvedett, meghalt és feltámadott, mint a pogány Rómához, amelynek — az evangéliomok szerint — még a nevét sem ejtette ki sohasem. Aki „lélekben és igazságban imádja Öt", az tanítványa Néki a faluvégi kiskunyhöban is, aki máskép fesz, az nem tanítványa, még a római pápa palotájában sem ! Ámde, aki Rómába megy, nem szokott üres kézzel menni! A pápai irat teljes bűnbocsánatot ígér azoknak, akik „legalább fiz napon át Róma négy nagy templomát felkeresik és elvégzik ott az ajánlott imádságokat". Jézus ezt mondotta: „Bízzál. . ., megbocsáttattak a te bűneid". Az Ő bűnbocsánata mennyivel köny- nyebb: nem kell érte Rómába menni, csak le kell térdelni a bűnbánat porába s mégis mennyivel nehezebb: semmit érő, külső, gépies cselekedetek helyett el kell érte menni a Benne való hit és lelki átalakulás szélső határáig. Ámde a zarándokok a bűneik mellett mást is visznek Rómába! — A szent év római zarándoklata végeredményben — pénzkérdés. Jól ki legyen bélelve annak a zsebe, aki egy tíz napos római útra akar vállalkozni! Pedig ez az ára a „teljes bűnbocsánat"-nak. A Rómához közeli olaszok még csak el tudnak menni, (ha ugyan elmennek) de hogy mentek el ti: messze lakó, római hitű magyarok? A nagybirtoku magyar püspökök és mágnások is majd csak 1933 január 22. elmennek, de hogy mentek el ti: napszámos és munkanélküli, kevés- pénzű és nyomorgó magyarok ? Hiába van tele a szivetek bűnbánó érzéssel, a zsebetek üres s nem mehettek el megváltani a teljes bűnbocsánatot. — Lehajolok lélekben s megcsókolom kezét az én drága evangélikus egyházamnak, amely nem küld messzire, más ajkú nép közé, idegen országba, verejtékes filléreim árán, csak addig a fehérfalú kis templomig küld, amelynek prédikáló székéről tisztán és •— magyarul hull az ige s amelynek oltárán ingyen vár a Krisztus bűnbocsátó kegyelme. HARANGSZÓ. Vizkereszt utáni 3. vasárnap. Róm. 12, 17-29. Kegyelmes Atyánk! Hányszor fizettél Te áldással a gonoszért. Mi nap-nap után gonosszal illetünk, Te nap-nnp után megújítod rajtunk a hűségedet. Óh Atyánk taníts minket ugyanezzel a lélekkel viseltetni mások iránt. Amikor a szivünket eltölti sokszor civakodás- nak, bosszúállásnak és visszatorlásnak lelke, hádd légyen elöltünk a Te áldott atyai példád, ki megbocsátottál ha ellened vétettünk s szerettél akkor is, mikor mi nélküled, ellened éltünk. Hallgasd meg könyörgő szavunk a Krisztusért. Ámen. Nagyon kérjük az illetékeseket, hogy egyházi eseményekről szóló beszámoló híradásukat idejében küldjék be lapunkhoz. Se a gyülekezeteknek, se lapunknak nem válik az dicséretére, ha pl., mint jelen lapszámunkban is, január végén kell beszámolni az adventi, vagy karácsonyi eseményekről. A jövőben elkésve érkezett híradásokat nem közlünk. A Luther-Társaság Arany János-em- lékünnepe. A Magyar Luther-Társaság f. hó 11.-én rendezte Arany János-emlék- ünnepét, a költő halálának ötvenedik évfordulója alkalmából, az Evengélikus Egyetemes Egyház Üllöi-uti székházának imatermében. A Nemzeti Hiszekegy eléneklése után Pékár Gyula, a Magyar Luther-Társaság világi elnöke mondott megnyitót. Az elnöki beszédet követően D. Kapi Béla dunántúli evang. püspök, a Luther-Társaság egyházi elnöke tartotta meg ünnepi előadását Arany Jánosról. Bevezetőül Arany vallásos, kedvező szülői környezetéről szólt; a gyermek Arany János Károli Gáspár magyar Bibliájából és Szenczi Molnár Albert zsoltárain tanulta meg az első magyar mondatokat. Később is, amikor kenyérgondjai mellett csak alvásidejéből feláldozott órákban foglalkozhatott költészettel, emberi és költői akaratereje hősi méretekben mutatja ezt a Szentiráson nevelődött, szelíd férfit. Arany az emberi lelkiismeret legnagyobb költője, aki hősei
