Harangszó, 1933

1933-01-22 / 4. szám

1933 január 22. HARANGSZÓ 29 menő nemzedék az élet kapuján bejövő új nemzedéknek, az apák a fiaiknak? Nemcsak az öröklés zordon törvé­nyére gondolok csupán, mikor hallom a komor igét: Megbüntetem az apák vét­keit a fiakon, hanem látom, hogy a mai gyermek úgy születik, úgy jön e világra, mint a tiszta ígéret a bélpoklosok közé, ahol megfertőzi a betegség. Készen vár­ja itt egy önző, ledér, Krisztust ölő világ, ahol apró bűnök, mindmegannyi mikroba várják az új talajt, hogy gyökeret ver­jenek s tovább éljenek benne. Nem adósa-e ez a világ az elkövet­kezendő nemzedéknek azért a sok szép­ségért, tisztaságért, amelyet bemocskolt saját életével, történelmével. Megbecs- telenített eszmék, sárba tiport igék, fel­dúlt békék, befejezetlen, gyűlöletes har­cok mindmegannyi átkos örökség vár­ják az új lelkeket ezen a glóbuszon. És hadd mutassak rá egy szomorú, le­rongyolódott hitelező arcára, aki immár tudatában van annak, hogy soha sem lesz kifizetve az emberiség által. Nézzé­tek ezt a szomorú ifjúságot! Egy jövő világ kialakuló új élete vajúdik, küzd, sír benne és általa. Egész élete az átala­kulás, a nyugtalanság rohanó kerekei alatt ropog és őrlődik fel. Elmaradt gyermekjátékok, széttört ifjú tervek, el­gázolt boldogságok és akaratok mind­megannyi letört, letiport virág mutatják a rohanó életnek új irányát. , (Folytatjuk.) OLVASSUK A BIBLIÁT. Tervezgetés! Január 23. Gyönyörvadászat ? I. János 2, 15—16. Mik terveid ez új esztendő­ben? E világ szeretete? Gyönyörök haj- hászása? Múlandó javak gyűjtése? Mun­kálkodás földiekért s azután elmerülés a földiekben? őrizd meg lelkedet s teste­det ily nemcsak hiábavaló, de bűnös ter­vektől is s tűzz magad elé ehelyett örökkévaló célt, üdvösséget szerző ter­veket! Január 24. Nagyravágyói? Jelenések 3, 17. Talán a magad dicsőségét akarod ez évben munkálni, híredet, népszerűsé­gedet növelni itt alant? Vigyázz, mert: „aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék!“ (I. Korinthus 10, 12.). Isten előtt mindaz semmit érő, mit te, vagy embertársaid benned értéknek ítélhetni véltek, önmagadé helyett keresd s mun­káld Istened dicsőségét! Január 25. Békesség! Zsoltár 34:15. Amikor tele vagy panasszal a téged há­borgatok iránt, teszel-e valamit a magad részéről is azért, hogy békességben él­hess mindenkivel, főként magával Iste­neddel? Hajlandó vagy-e ezért lemon­dani minden neheztelésről, gyűlöletről, haragtartásról embertársaiddal szemben s elhagyni minden bűnt, hogy Isteneddel is békességed legyen? Hallod Krisztusod szavát: Máté 5, 9-ben? Január 26. Segítségnyújtás! Galátcia 6:2. önmagad javainak s dicsőségének kere­sése helyett tűzd ki célodul a másokon való samaritánusi segítést, a mások ter­hének — főként a lelkieknek — hordozá­sát, az özvegyek, árvák s a bűnben síny­lődök ügyének lelkeden viselését. Légy minden nemes szolgálatra, minden jóban való segítségre kész felebarátaid javára, hiszen végeredményben ez is neked vá­lik üdvösségedre: Zsoltár 41, 2. Január 27. Igazságkeresés! Máté 6:33. Mindeneket számodra megszerző célt tű­zöl magad elé akkor, ha mindenekelőtt az igazság, még pedig az Isten országa igazságának a keresését tűzöd magad elé. Ezért bátran feláldozhatsz s elszen­vedhetsz mindent. Krisztus boldogoknak mondja azokat, akik éhezik és szomjú- hozzák az igazságot (Máté 5, 6.), Péter apostol pedig az érette szenvedőket is: I. Péter 3, 14. Január 28. Imádkozást Mété 26:41. Különböző tervezgetéseid s célkitűzéseid közben valamiképen el ne felejtkezz az imádkozásról, mint állandóan végbe vi­endő tervedről, mert ez óv meg a bűn útjára való eltévelyedéstől, ez őrzi meg tisztánlátásodat, hogy igazi célod el ne homályosodjék lelki szemeid előtt. Január 29. Isten szolgálata! Esaiás 5:11. Legfőbb terved legyen az Istennek szol­gáló élet, országának e földön való épí­tése. Ezt a tervedet diadalra segíti vinni maga Isten s ebből reád is vár itt a föl­dön boldogság, a földi életen túl pedig üdvösség származik. Abaffy Gyula. HETI KRÓNIKA. Gömbös Gyula min.-elnök székesfehér­vári zászlóbontó gyűlésén a revízióról beszélt. Állandóan napirenden kell tarta­nunk a revízió kérdését — mondotta — s egészen rajtunk múlik, mikor megyünk a revízió kérdésével a Népszövetség elé. — Gömbös Gyula az ideiglenes külügy­miniszter. — A Magyar Jogászegylet nemzetközi jogi szakosztálya február ha­vában értekezletet rendez a trianoni bé­keszerződés revíziójáról. —• Meghalt Gundel Mária, a zugligeti villamossze- rencsétlenség második áldozata. — A temesvári-bukaresti gyorsvonat belero­hant az előtte haladó személyvonatba. A szerencsétlenségnek eddig hat halottja és harminc súlyos sebesültie van. J— Picore Cot, francia külügvi államtitkár kijelentette, hogy a békeszerződések nem örökéletűek. — Barcelonában véres zavargások voltak. A mozgalmat a mun­kásosztály rendezte. — Gróf Zichy Ti­vadart Bécsben hathónapi elzárásra ítél­ték. A büntetést három évi próbaidőbe felfüggesztették és a grófot szabadlábra helyezték. — George N. Barnes, volt angol háborús-miniszter és békedelegá­már talán nem tudnám megmondani, hogy eilenburgi otthonunkban hogyan álltak a bútorok, milyen gyü­mölcsfák sorakoztak kertünkben egymás mellett. El­felejtem jó apám egyik-másik prédikációját és hozzám intézett szavait is, de azt, hogy édesanyám esténként ágyamhoz térdelt és velem imádkozott, soha sem tu­dom elfelejteni. Elfelejthetem, amit az iskolában tanul­tam, amit könyvekből olvastam, új benyomásaim el­homályosíthatják régi emlékeimet, de édesanyám imád­ságait és közös imádkozásunkkor mondott szavait so­hasem tudnám elfelejteni. És ha egykor Isten elküldi értem a halált, én akkor is ágyam mellett fogom látni jó anyámat s úgy érzem majd, hogy hidegülő kezemet átfogja áldott anyai kezével s velem együtt mondja a haldoklók imádságát. Feje ráhanyatlik ura vállára. Szeméből lassan alá­szivárog egy könnycsepp, utána egy második. De csön- dességct parancsol szívének, hogy fel ne törjön keblé­ből a torkát fojtogató zokogás. Csend fekszik a szobára, mint lebbenés nélkül megnyugvó két fehér angyalszárny. Az ajtónyiláson át gyermekek egyenletes lélegzése hallatszik. A verébfej kövekkel kirakott utcáról késve döcögő szekér zörgése verődik szét a házfalak közt. Gerhardt szava könnyes reszketéssel indul: — Áldás vagy, Dorotheám. Imádkozzál ezután is minden gyermekünkkel külön, mqg én sein akarom megzavarni közösségteket. Én majd azalatt letérdelek ebben a szobában s imádkozom értetek. Utcavégi messzeségben elvész a kocsizörgés. Csak néha kergeti a siető embert kopogó lépéseinek vissz­hangja, mint előre mozgó alakját hosszan elnyúló ár­nyéka. Vájjon kicsoda a késői vándor? Honnan jön, hova megy? Talán Luther városából: Wittenbergából érkezik haza a vásárról, vagy talán bizony Berlinből jön s hosszas távoliét után vágyódva repül kedvesei ölelő karjai közé? Vagy talán valamelyik szomszéd ut­cából menekülve siet családi börtönéből s rejtett házak titkos gyönyöre utáni vágyódás ördög korbácsa ker­geti? Vagy talán haldokló gyereke betegágyától szalad ziháló kebellel, szájához szorított kendővel, égető könnyektől ázott, félelemtől torzult orcával? Tölgy­kapun valahol fakalapács zuhan. Mi után kiált ez a tom­pán zuhogó hang? Gyönyört keres, vagy a városi fizi­kust? Egy család boldogságát harangozza ki temetési búbánattal, vagy ártatlan, fiatal életért esdekel? A torony erkélyén órajelző kürtszó zeneiül. A lan­gyos nyári fuvalom ezerrészre osztja a rövid melódiát s hangpermetegként ráhullatja az alvó városra. A szo­bába telehold fényé vetődik. Négy gyerek egyforma mély lélegzete halkan muzsikai s szülők imádsága védő angyalszárnyként megáll az alvók feje felett. (Folytatjuk).

Next

/
Thumbnails
Contents