Harangszó, 1933
1933-08-13 / 33. szám
266 HARANGSZÓ 1933 augusztus 13. jobbra, balra, hogy zavarba hozza a „vadászt“, majd amikor valahol elrejtőzött, csengetett. Abban á pillanatban lövés dördült el a csengés irányában. Ha a vadász nem talált, a szerep felcserélődött s a tigris lett vadásszá. Halálesetek elég gyakoriak voltak. Nagyon szomorú „játék“ volt ez, de ilyen volt a világháború is — csengő nélkül. Ossendowskinek az egvik megbízottja — tanulmányozás céliából — csomó üvegbe zárt tarantula-pókot hozott s odahelyezte elébe. A mérges tarantula pókok egy ideig csendben, békében voltak az üveg fenekén. Majd irtó harc tört ki közöttük, egymást kaszabolták, gyilkolták. A harc közben egy fiatal vörös tarantula-pók kimászott a tömegből és az üveg szájában helyezkedett el. Innen nézte a harcot. A tarantula-pókok végül is lekaszabolták egymást, csupán egyetlen egy maradt életben, de az is súlyosan sebesült volt. Az üveg szájában meghúzódó vörös pók most hirtelen leereszkedik és a sebesültnek megadja a kegyelemdöfést, majd nvugodt lelkiismerettel lakmározni kezd belőle. Hazánknak is ez volt a sorsa. Amikor a világháborúban hazánk kimerült, elvérzett, jöttek az odvaikban meghúzódó taraatula-nemzetek. nekirontottak országunknak s feldarabolták maguk között s iakmároznak mind a mai napig belőle. Benkóczy Dániel. Ne menjen le a nap a íe faragodon! (Efez. 4. 2ö.) Alkonyati felhő rőtperemű hátán Kajánul végigdől s figyelget a Sátán .. . Csendesen száll alá hallgatag nyári est, Lágyan lengő szellő halkan susogni kezd; Estike virágnak tölcsérje már kinyílt, Mindenfelé bódult, álmos illatot küld; Lebukott a nap Í9, az ég széle alatt, De a nyoma égőn, lángolón ottmaradt; Mielőtt pihenni tér Isten fáklyája, Vérszínnel övezi földünk, szól hozzája, Hogy mikor az ember este égre tekint, El ne felejtse a golgothai nagy kínt, Vérvörös bíbortól eszébe hadd jusson : „Le ne menjen a nap a te haragodon!“ Megszegi a csöndet, kondul a kis harang, Esti imára hiv, sürget: giling-gálán g! Kulcsolt kéz, szól itt is, ott is a Miatyánk... Tekints alá miránk, légy kegyelmes [hozzánk, Add meg, amit kérünk, bocsássad meg [vétkünk, Mint mi is azoknak, kik vélnek ellenünk ... Miképp mi is ? !\ . . Tudod-e, hogy akkor, Oh jaj, olyan sokszor: Alkonyati felhő rőtperemü hátán Végigdőlve kuncog és kacag a Sátán I Kóts Lajos. OLVASSUK A BIBLIÁT. Az alázatosság jutalma. Augusztus 14. I. Móz. 32:9—12, Lk. 18:13 A világ arra nevel, hogy erőnkre, javainkra támaszkodjunk s ezekben elbizakodjunk. Ennek következményeként ránevel arra, hogy se Istenre, se emberre ne adjunk. Életünk bajainak egy óriási hányada abból származik, hogy jól nevelt gyermekei vagyunk a világnak. A kevélység, az önhittség, magunk magasztalása életünk nagy átka. Mennyi baj van miatta! Jákob gazdag ember volt. Maga elismeri, mije nem volt és mije van most, mégis ment az elbizakodottságtól. Az alázatossága megóvta, csak erőtelenségét, váltságra szorultságát éreztette vele. így a publikánus is. Az alázatosság jutalma életemben az. hogy ment lehetek az elbizakodottságtól s erőtlenségem, váltságraszorultságom érezhetem. Augusztus 15 II. Móz. 9:13—18 29—35, 1. Péter 55 Itt nincs szó jutalomról, hanem nagv büntetésről, mellyel Isten Fáraót és népét sújtotta. Ez a kevélység büntetése, amit az alázatosság hiánya okozott. Még 9 hasonló büntetésről van szó Fáraó életében. Mind az alázatosság hiánya miatt érte. Isten á kevélyeknek ellene áll. Mindig megbünteti őket. Ha a földön nem, a földi élet után. Isten alázatos gyermekeket akar nevelni még a Fáraókból is. Megmutatja nekik, hogy ö van. tehát ne kételkedjenek Benne, hogy igaz Isten, tehát döntsék le hamis istenképeiket, hogy mindenható, tehát ne legyenek közömbösek Iránta, hanem szenteljék oda életüket Néki. Ha ez másként nem megy, szigorúan bünteti őket. Az alázatosság jutalma, hogy ettől a büntetéstől megóv. Augusztus 16. Máté 2025—28. 23:8-12 Az alázatosság hiánva sok bajt okoz az emberekhez való viszonyunkban is. A kevélység mindig felértékel, s ha az emberek ezt nem hagyják helyben, hanem leértékelik, ebből mindig bajunk van. Sértett önérzetünk elégedetlenné válik, lázadozok leszünk. A családi életben ez civakodást. versengést idéz elő, a társadalmi életben gyűlöletet, haragot nemz, társadalmi osztályok között harcot szit, népek között állandó elégedetlenséget, békétlenséget jelent. Mindettől az alázatosság óv és ment meg. Jézus által követelt alázatosság igazi testvériségre tanít. Milyen nagy jutalmát látná a világ, ha Jézustól ezt alázatosan megtanulná! Augusztus 17. Lukács 15:17—24, I. Péter 5:5. Az alázatosság nagy jutalma, hogy lehetővé teszi a kegyelem elnyerését Istennél. Isten csak az alázatosaknak ad kegyelmet. Kegyelem nélkül pedig élni nem lehet. Kegyelem nélkül az ember olyan, mint a tékozló fiú, aki elhagyta az apai otthont, állati sorsba süllyedt, de így élni nem tudott. Egyszer ráeszmélt, hogv így tovább nem mehet. Neki vissza kell menni az apai házba. De mi jogon? Nincs már ott keresni valója, mindenét kikapta. Egy reménység élt a lelkében: még várja atyjának kegyelme. Ezután sóvárgott és indult el. Nem fennhordott fejjel, hanem alázatosan. Alázatossága által kegyelmet nyert. Mi vagyunk ez a tékozló gyermek, kik a bűn országútién elmentünk az apai háztól. A bűn állati sorsba sodort, halálba vezetett. Vissza kell mennünk. De mi jogon? Nincs követelnivalónk! De kegyelem még van számunkra. S ezt csak úgy kapjuk meg, ha alázatosak vagyunk. Aki magát megalázza, felmagasztaltatik. Augusztus 18. I. Péter 5 7. Az alázatosság jutalma az is, hogy gondtól mentesek lehetünk. Sok gond terheli ma az ember vállát. Milyen jó lenne őzektől szabadulni — mondják sokan. De nem lehet. Isten igéje azt mondja, hogy lehet. Mi is a gond? Valami, amit tehernek érez az ember, ami gvötri. mert nincs felőle bizonyossága. Mindig van benne bizonyosfokú bizalmatlanság, hitetlenség és ez annál nagyobb, minél inkább magunk hordozzuk azt, amit gondnak nevezünk. Isten azt várja tőlünk, hogy gondjainkat ne magunk akarjuk hordozni, hanem bízzunk az ö gondviselésében. Gondjainkat adjuk át Őneki. Mi is hordozzuk azért, igazán mégis Isten hordozza azokat. Augusztus 19. I. Péter 5:8—9 Az alázatosság jutalma az is, hogv a Sátán hatalmának ellenállhatunk. A Sátán hatalma nagv a világban s úgy látszik egyre nő. Ezt elősegíti az, hogy a Sátán az embert arról az oldalról támadja, amelviken a legvédtelenebb, a lelki oldalról. A Sátán az emberben a lelket akarja hatalmába fogni, amivel ma legkevesebbet törődik az ember. Erre felhasznál mindent. A Sátán ezen lelketölő hatalmának borzasztó következményei vannak. Aki nyitott szemmel néz, annak védekezni kell. Az elbizakodott nem tud védekezni, mert ereje egy csapásra ösz- szetörik. Csak az alázatos tud ellenállni, mert neki Istenben van ereje. Isten ereje pedig nagyobb, mint a Sátáné! Augusztus 20. 1. Péter 5:8—9 Az alázatosság nagy jutalma az is, hogy megtanít a szenvedések elviselésére. Az elbizakodott ember a szenvedéssel szemben mindig lázadozó, mert nem érti, miért van a szenvedés és mivel viselje a szenvedést. Az alázatos embernek egyik sem nrobléma, mert Istenre tud nézni és Benne tud bízni. Hitével rátámaszkodik Istenre, számít oltalmára és segítségére. Nem lázadozik a szenvedés ellen, nem is menekül előle, hanem hivő alázatossággal hordozza azt. Ajakán megnyugvássá és istendícséretté válik a szó s Annak, Akié a dicsőség és a hatalom mindörökké (11. v.), hálákat ad, hogy szenvedéseket hordozhat. Lukács István. KARCOLATOK. Jf középfranciaországi Solutré nevű helység mellett egy kimagasló sziklalap tövében mintegy százezer jégkorszakbeli ló csont- maradványait találták az ásatások alkalmával. Hogyan került ide ez a rengeteg lócsont? Jl régészek úgy magyarázzák, hogy a jégkorszak ősembere éjnek idején fáklyákkal, — más fegyverük nem igen volt, — felzavarták ide a rengeteg vad lovat, amelyek aztán lezuhantak a mélybe s összevisz- szatörték magukat. JI vadászat egyik őskori neme volt ez.
