Harangszó, 1933

1933-08-13 / 33. szám

1933 augusztus 13.

HARANGSZÓ

263

mustármag ezalatt az egy évszázad alatt terebélyes fává növekedett. A szalmafö- deles kis házikóból az épületek egész tömege lett. A menedékházból az ifjúság nevelését célzó intézmények egész sorozata nőtt ki, például a Wichern-iskola, amelyik föreáliskola gimnáziumi és reálgimnáziumi tagozattal s amelynek 400 növendéke szokott lenni,vagy az üzemek sorozata: nyomda, könyvkötészet, asztalos-,pék-, festőműhely, mezőgazdaság.

A menedékházban segítő fiatal emberből diakonusintézet lett s ebből az egy diakónus- intézetből 100 év alatt 20 intézet lett 4000 diakónussal.

Wichernből magából pedig a belmisszió atyja lett. Születésének 100 éves fordulóján, ezelőtt 25 évvel Wichern- egyesületet alapítottak emlékére, amely népmissziói munkát végez. Evangéliumi kocsijai járják az országot s hirdetik mindenfelé az evangéliumot.

A férfi belmissziói munka ezen jubileuma után öt napra lesz a női belmissziói munka jubileuma. Szeptember 17-én lész száz éve annak, hogy Fliedner Tivadar lelkész kaiserswcrthi kis házikójába az első ápolásra szorulót felvette. S ebből a kis kezdetből száz év alatt kórház, árvaház, óvónőképző, tanítónőképző s az első evang. diakonisszaintézet lett, amely ma központja az evang. diakonisszamunkának. 1833-ban azt sem tudta még jóformán az evang. egyház, hogy ki és mi a diakonissza. Az öskeresztyénségnek

ezt az intézményét teljesen elfelejtette. Ma az úgynevezett kaiserswerthi konferenciának kötelékébe 69 német és 40 más országbeli diakonisszaanyaház tartozik, kerek számban 35.000 diakonisz- szanővérrel. A száz éves jubileum alkalmából nagyszabású gyűjtést és szervező munkát indítottak Kaiserswerth támogatására, amelynek élén Hindenburg elnök, Oöring porosz miniszterelnök és dr. Frick belügyminiszter áll.

Sem egyháztörténeti jelentőségében, sem arányaiban nem lehet együtt emlegetni ezzel a két jubileummal a győri evang. szeretetház félszázados jubileumát, de mégis megemlítjük, hogy ez év ősze hozza el számunkra ezt a jubileumot is. 1883. okt. 21.-én tartott közgyűlésében határozta el a győri evang. gyülekezet, hogy a nagy reformátor születésének négyszázados évfordulója emlékére szegény és árvaintézetet létesít. A kis kezdetet itt is megáldotta Isten. Ma a Rába partján hatalmas épület hirdeti, hogy mindeddig segítségül volt nekünk az Ur. Az eredetileg csak szegény öregek és árvák ellátására szánt munka időközben több ággal bővült. Az árvaházon és . szegényházon kívül ma már ott van a leányinternátusa, melyben a győri középiskolákba járó leányok találnak otthont, Gusztáv Adolf Otthona, mely magános úri nők penziója, napközi otthona s ebédeltetés! akciója, mely szegény elemi iskolás gyermekek napközi ellátásáról gondoskodik, diakonisszaintézete, mely a munka vezetésére diakonisszákat képez ki. — Diakonisszái a szeretethá- zon kivül magánosoknál is teljesítenek betegápolást s 7 külső állomáson is végeznek betegápolási és gyülekezeti munkát.

A régi egyháztörténet inkább azt jegyezte fel, hogy mennyit harcolt az evang. egyház, az új egyháztörté- netirás új fejezetet akar kezdeni arról, ho'-y mennyit szeret az ev, egyház? T.

Terjesszük a „HARANGSZÓ“-t!

A győri evangélikus szeretetház és a Gusztáv Adolf-Otthon.

maradt lelkemben és egy vérző seb szívem mélyén. Három koporsó, apám, nagyon nehéz. Álmatlan éjszakákon sírva kérdezem magamtól, hogy miért büntet engem a haragvó Isten? Most is aggódásban emésztődik lelkem. Más asszony reménykedve várja ideje betelését, én rettegve nézem a kis negyediket váró bölcsőt, nincsen-e mellette fehérre festett koporsó?

Berthold András nehézkesen feláll székéről, leánya mellé lépdel s fejét szorosan mellére vonja.

— Szegény leányom! .

— Ne érts félre, atyám! Én hiszek az én Megváltómban és tudom, hogy kicsi gyermekeimet az ö kezeibe adtam oda. Mintha csak messze országból egy nagyon kedves és nagyon drága ismerősöm érkeznék hozzám és azt mondaná: jó asszony, rövidke időre magamhoz veszem gyerekeidet, meglásd, nálam nagyon jó helyük lesz! . .. Tudom ezt, hiszem ezt, de azért, -— úgy-e édesapám, néha nekem is szabad sírnom?

Az apa gyengéden simogatja lánya korán őszülő haját.

— Sokszor Pál miatt is aggódom, bár mindig eröslelkünek látom. Teljesen Krisztusban él. Örül égbeszállt gyermekeink boldogságának és hisz az örök viszontlátásban.

Berthold más irányt ad beszélgetésüknek.

— Azt hiszem, Pált kielégíti berlini munkaköre. Mindenki elismeri róla, hogy nemcsak kiváló készült- ségű igehirdető, hanem meleg szívű pásztor is. Mondják, hogy diakonuskodása óta parlagon hagyott munkamezőkön zsenge vetés zöldéi. Tekintélye állandóan emelkedik, megirigyelhetné akárki is.

— A fontos az, édesatyám, hogy Isten őt erre a

helyre rendelte s neki ezen a poszton kell helyét megállnia. ; 1 ' ! : I " 1' t'

— ír-e új énekeket?

1— Ha leike készteti, enélkiil sohasem ír.

— Összejön-e gyakran író és költő barátaival?

— Bizony csak ritkán jut hozzá, de ilyenkor jól érzi magát közöttük. Mondja, hogy néha értékes indításokat kap tőlük.

— Én meg azt hallottam, hogy Pált sokra becsülik és sokat adnak véleményére.

A folyosó végéről lépések zaja hallatszik s néhány pillanat múlva Gerhardt alakja jelenik meg az ajtó- nyilásban.

Meghitten illeszkedik a beszélgetésbe, de arcán komor felhő sötétlik.

— Miről tanácskoztatok, Paulus? — kérdezi az asszony rövid hallgatás után.

Gerhardt elgondolkodva tekint maga elé.

— Éppen említeni akartam, mert ez magát is érdekelni fogja, apám uram.

—: Arról beszéltünk, hogy újabban az államhatalom a nemzeti.élet összes megnyilatkozását maga alá gyűri.Mindent központosítani akarnak. A szétszórt köz- igazgatási hatóságok jogait megnyirbálják s helyettök a központ gyakorolja a legfontosabb elhatározási és rendelkezési jogokat. A politikai irányítás is teljesen a