Harangszó, 1933

1933-08-13 / 33. szám

1933 augusztus 13. HARANGSZÓ 263 mustármag ezalatt az egy évszázad alatt terebélyes fává növekedett. A szalmafö- deles kis házikóból az épületek egész tö­mege lett. A menedékházból az ifjúság nevelését célzó intézmények egész soro­zata nőtt ki, például a Wichern-iskola, amelyik föreáliskola gimnáziumi és reál­gimnáziumi tagozattal s amelynek 400 növendéke szokott lenni,vagy az üzemek sorozata: nyomda, könyvkötészet, asztalos-,pék-, festőműhely, mezőgazdaság. A menedékházban segítő fia­tal emberből diakonusintézet lett s ebből az egy diakónus- intézetből 100 év alatt 20 in­tézet lett 4000 diakónussal. Wichernből magából pedig a belmisszió atyja lett. Szü­letésének 100 éves fordulóján, ezelőtt 25 évvel Wichern- egyesületet alapítottak em­lékére, amely népmissziói munkát végez. Evangéliumi kocsijai járják az országot s hirdetik mindenfelé az evan­géliumot. A férfi belmissziói mun­ka ezen jubileuma után öt napra lesz a női belmissziói munka jubileuma. Szeptem­ber 17-én lész száz éve an­nak, hogy Fliedner Tivadar lelkész kaiserswcrthi kis há­zikójába az első ápolásra szorulót felvette. S eb­ből a kis kezdetből száz év alatt kórház, árvaház, óvónőképző, tanítónőképző s az első evang. diakonisszaintézet lett, amely ma központja az evang. diakonissza­munkának. 1833-ban azt sem tudta még jóformán az evang. egyház, hogy ki és mi a diakonissza. Az öskeresztyénségnek ezt az intézményét teljesen elfelejtette. Ma az úgynevezett kaiserswerthi konfe­renciának kötelékébe 69 német és 40 más országbeli diakonisszaanyaház tar­tozik, kerek számban 35.000 diakonisz- szanővérrel. A száz éves jubileum alkal­mából nagyszabású gyűjtést és szervező munkát indítottak Kaiserswerth támoga­tására, amelynek élén Hindenburg elnök, Oöring porosz miniszterelnök és dr. Frick belügyminiszter áll. Sem egyháztörténeti jelentőségében, sem arányaiban nem lehet együtt emle­getni ezzel a két jubileummal a győri evang. szeretetház félszázados jubileu­mát, de mégis megemlítjük, hogy ez év ősze hozza el számunkra ezt a jubileu­mot is. 1883. okt. 21.-én tartott közgyű­lésében határozta el a győri evang. gyü­lekezet, hogy a nagy reformátor születé­sének négyszázados évfordulója emlé­kére szegény és árvaintézetet létesít. A kis kezdetet itt is megáldotta Isten. Ma a Rába partján hatalmas épület hirdeti, hogy mind­eddig segítségül volt nekünk az Ur. Az eredetileg csak szegény öregek és árvák ellátására szánt munka idő­közben több ággal bővült. Az árvaházon és . szegény­házon kívül ma már ott van a leányinternátusa, melyben a győri középiskolákba járó leányok találnak otthont, Gusztáv Adolf Otthona, mely magános úri nők penziója, napközi otthona s ebédel­tetés! akciója, mely szegény elemi iskolás gyermekek napközi ellátásáról gondos­kodik, diakonisszaintézete, mely a munka vezetésére diakonisszákat képez ki. — Diakonisszái a szeretethá- zon kivül magánosoknál is teljesítenek betegápolást s 7 külső állomáson is végez­nek betegápolási és gyüleke­zeti munkát. A régi egyháztörténet in­kább azt jegyezte fel, hogy mennyit har­colt az evang. egyház, az új egyháztörté- netirás új fejezetet akar kezdeni arról, ho'-y mennyit szeret az ev, egyház? T. Terjesszük a „HARANGSZÓ“-t! A győri evangélikus szeretetház és a Gusztáv Adolf-Otthon. maradt lelkemben és egy vérző seb szívem mélyén. Három koporsó, apám, nagyon nehéz. Álmatlan éjsza­kákon sírva kérdezem magamtól, hogy miért büntet engem a haragvó Isten? Most is aggódásban emésztő­dik lelkem. Más asszony reménykedve várja ideje be­telését, én rettegve nézem a kis negyediket váró böl­csőt, nincsen-e mellette fehérre festett koporsó? Berthold András nehézkesen feláll székéről, leá­nya mellé lépdel s fejét szorosan mellére vonja. — Szegény leányom! . — Ne érts félre, atyám! Én hiszek az én Megvál­tómban és tudom, hogy kicsi gyermekeimet az ö ke­zeibe adtam oda. Mintha csak messze országból egy nagyon kedves és nagyon drága ismerősöm érkeznék hozzám és azt mondaná: jó asszony, rövidke időre ma­gamhoz veszem gyerekeidet, meglásd, nálam nagyon jó helyük lesz! . .. Tudom ezt, hiszem ezt, de azért, -— úgy-e édesapám, néha nekem is szabad sírnom? Az apa gyengéden simogatja lánya korán őszülő haját. — Sokszor Pál miatt is aggódom, bár mindig eröslelkünek látom. Teljesen Krisztusban él. Örül ég­beszállt gyermekeink boldogságának és hisz az örök viszontlátásban. Berthold más irányt ad beszélgetésüknek. — Azt hiszem, Pált kielégíti berlini munkaköre. Mindenki elismeri róla, hogy nemcsak kiváló készült- ségű igehirdető, hanem meleg szívű pásztor is. Mond­ják, hogy diakonuskodása óta parlagon hagyott mun­kamezőkön zsenge vetés zöldéi. Tekintélye állandóan emelkedik, megirigyelhetné akárki is. — A fontos az, édesatyám, hogy Isten őt erre a helyre rendelte s neki ezen a poszton kell helyét meg­állnia. ; 1 ' ! : I " 1' t' — ír-e új énekeket? 1— Ha leike készteti, enélkiil sohasem ír. — Összejön-e gyakran író és költő barátaival? — Bizony csak ritkán jut hozzá, de ilyenkor jól érzi magát közöttük. Mondja, hogy néha értékes indí­tásokat kap tőlük. — Én meg azt hallottam, hogy Pált sokra becsü­lik és sokat adnak véleményére. A folyosó végéről lépések zaja hallatszik s néhány pillanat múlva Gerhardt alakja jelenik meg az ajtó- nyilásban. Meghitten illeszkedik a beszélgetésbe, de arcán komor felhő sötétlik. — Miről tanácskoztatok, Paulus? — kérdezi az asszony rövid hallgatás után. Gerhardt elgondolkodva tekint maga elé. — Éppen említeni akartam, mert ez magát is ér­dekelni fogja, apám uram. —: Arról beszéltünk, hogy újabban az államhata­lom a nemzeti.élet összes megnyilatkozását maga alá gyűri.Mindent központosítani akarnak. A szétszórt köz- igazgatási hatóságok jogait megnyirbálják s helyettök a központ gyakorolja a legfontosabb elhatározási és rendelkezési jogokat. A politikai irányítás is teljesen a

Next

/
Thumbnails
Contents