Harangszó, 1933
1933-07-30 / 31. szám
XXIV. évfolyam. 1933 július 30. 31. szám Alapította: KAPI BÉLA 1110-bm. Laptulajdonoa: Ounántúii Luth«r-8z6*«taág. Ai Oraiágo« Lather- SziTetséf; hivatala« lapja. Megjelenik mind«« vasárnap, Poatacaekkazámla: 30.528 Elfifizetéat elfogad minden evang. lelkées éa tanító 9 „Senki sincs oly jó, hogy jobb ne lehetne; senki sincs oly rosse, hogy még rosszabb ne lehetne: igy megy ez a mi napjaink végéig.‘‘ Luther. A „HanogMO" azarkoaitó-kiadótűTatala GYŐR a., Petőfi-tér I. Előfizetési ára * nefyedévre 1 P 28 fiilő«, félévre 2 P 40 fiílér. Egy évre 4 P 80 fillér Csoportos küldéssel 10*/*-os kedvezmény. Amerikáiba efésx évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Az új élet bizonyságai. I. Korinth, lev. 1, 8. „Ami Urunk meg is erősít titeket mindvégig feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján.* A mikor a hivő ember bűneit beismerte, megbánta és meggyónta — egy szóval bünbánatot tartott — és amikor az ő Megváltójába vetett hit által elnyerte bűnei bocsánatát — egy szóval meg- igazult >— akkor jön a következő lépés: kifejleszteni és megmutatni az új életet, amelynek csirája a szent keresztség útján belé oltatott, de amelynek a kifejlődését, előretörését a bűn meggátolta. Az igazi bűnbánat és megigazulás következménye a „mindvégig tartó feddhetetlenség a mi Urunk a Jézus Krisztus által“. Mit jelent ez az új élet és . mik ennek az új életnek a bizonyságai? ... A megigazult ember feddhetetlen életet folytat... az Isten akarata és törvénye örökké szeme előtt lebeg és élete folyását azok szerint rendeli. Éppen ezért szakadatlan harcot folytat a még mindig hozzátapadó bűn ellen és felszítja minden szent vágyát az Isten aka^ rátának cselekvésére. Nem szaporítja vétkeit Istent nem ismerő könnyelműséggel, sőt kiadja önmagának az új élet jelszavát: Felfelé!.. Mindig előbbre!... A könnyelműség helyébe lépjen a komolyság, a ha- zudozás helyébe az igazmondás, a sikamlós beszéd helyébe a becsületes egyenesség, a trágárság helyett az ártatlanság szavát veszi ajakára, e világ szerelme helyett a Krisztus szerelme szorongatja, előbbi dicsekedése az alázatosság beszédévé lesz, az önzés embere az önmegtagadás emberévé lesz . . . és megindul a Krisztus szerint való új élet, a feddhetetlen élet. Ez az új élet, harcos élet, amelynek útján azonban elernyedni és kétségeskedni mégsem szabad, még akkor sem, ha tán megbotlunk és a régi bűn újra érezteti mérgét, nem szabad elcsüggedni, hisz a keresztyén élet, ez az új élet sohasem befejezettség, hanem szakadatlan fejlődés, nem egy befejezett állapot, hanem inkább lassú, de áldott növekedés. Az új élet harcosának sohasem szabad felejteni, hogy megbocsáttattak az ő bűnei, tehát elszakadtak a mélységhez kötő' szalagok, most már szabad a felfelé való emelkedés Isten segítségével Mikor Jézus a gadarénusok földjén ördöngősöket gyógyított, ügy, hogy egy legelésző disznónyájba küldte azokat, a pásztorokról azt olvassuk, hogy a városban „hirré adának mindent, azokat is, amik az ördöngősökkel történtek.“ Az eset rávilágít Jézus ember-értékelésére s másrészt azember Jézus-értékelésére. Jézus gondolkozás nélkül feláldozott egy egész sertéscsordát mikor arról volt szó, hogy annak ellenében meggyógyíthat két nyomorult emberi lelket. A pásztorok számára pedig mikor a történtekről beszámoltak, a sertésnyáj volt a minden, amiről legtöbbet beszéltek s a Jézus lélekgyógyító ördögűzése csak amolyan „/s“-sel jelölhető mellékhelyet kaphatott elbeszélésükben. Oh de sokszor jellemez minket is a gadarénus pásztorok gondolkodásmódja! Először jön a világ, ez a minden, azután másod- vagy tizedsorban jöhet az Isten és az O ügye is. Érdeklődünk száz és ezer és a Szentlélek erejével. És az új élet harcosa előtt mindig ott lebeg a szent Ígéret is: „A mi Urunk meg is erősít benneteket mindvégig a feddhetetlenségben . . .“ Igen Ő velünk harcol, mert Nála nélkül semmit sem cselekedhetünk .. . „Azért én Krisztusom, Csak tebenned bízom, Hiszem el nem veszek, Országodban leszek. Benned van bizalmam, Én megváltó Uramban.“ Ámen. dolog iránt: háztartás és termés, szomszéd sorsa és politika — minden iránt, aztán úgy néhanapján érdeklődünk az egyház, az Isten dolgai iránt is. Időnk sok mindenre van. Dolgozunk és szórakozunk, tervezgetünk és pletykázunk, mindent csinálunk s mikor kedvünk támad úgy néha vasárnap, hát feláldozunk egy-egy órát az Istennek is. Pénzünk is csak akad erre-arra. Élelemre és selyemiuhára, bálra és dohányra, — sok mindenre s mikor Isten ügye nyújt kérő kezet felénk, felhős lesz a homlokunk s jó, ha egyáltalán adunk valamit erre is. A gadarénus pásztorok észjárását nékünk meg kell fordítanunk. Hadd legyen az Isten számunkra minden s egyebek csak Öreá való vonatkozásban jelentsenek értéket. Annyival is inkább, mert Isten vagy minden a számunkra vagy semmi. Valóban nem lehet két urnák szolgálni. Vagy leszünk egészen az Istené, vagy maradunk egészen az ördögé! Nos ? Sz. J. „Mindent — azt is."
