Harangszó, 1933

1933-07-23 / 30. szám

1933 július 23 HARANGSZÓ 241 óriási falfreskója helyettesíti, mely az utolsó idők nagy feltámadását ábrázolja. A nagy, korhadt fakeresztek mezején mindenütt nyílnak a sírok és egvmás után lépnek ki a feltámadok és pálma­ágakkal kezükben az Úr dicséretére in­dulnak. Ezen a képen kívül van még há­rom falfreskó. Az egyik a törtszárnvú angvalt, a másik a halál kertészetét áb­rázolja. Utóbbi felejthetetlen hatást gya­korol a szemlélőre. A halál a maga ker­tészetében mérges növénveit öntözgeti... kell-e ennél emlékeztetőbb a halálra? A harmadik freskó körbefut a kórus falán, mely az élet fonalát ábrázolja. Egv hosz- szú virággal tarkított zöldkoszorút visz több.fiú —. de mindegyik máskénen vi­szi. Az egyik összeroskad, a másik bát­ran, emelt fővel: a harmadik tétovázva. Annvi gondolatot vált ki az emberből ez is, hogv hosszú ideig elmerülve tudja szemlélni. Ezt a templomot is Sonck építette, mint a múltkor bemutatott turkui Mihály templomot. Gazdag leikéből változato­san áradak ki a kőbeépitett lelkitapasz­talatok. 50 változatú orgonáját Lahti or- gonagyára készítette. Szószéke faragott gránitból. a gailambformában ábrázolt Szentlélek és a szöllövessző liturgikus formáinak a kevert domborművű farag- ványaival szinte köbe vésett némaságá­ban is prédikál. Színes ablaküvegei, ös- keresztyén jelképes ábrázolásaival meg­hitt világítást adnak a hatalmas bolt­íveknek. lános apostolról nevezték el — és valóban meg is érdemli ezt a nevet. Ab­ban a nagy gyárvárosban — ahol ezen kívül van még két templom és néhány imaterem — nagy szükség van arra, bútorok közt s a szobában hatalmaskodva elterpeszke­dik a sötétség. Gerhardt Pál megrázza szélesvállú testét, mintha kölöncül kötött nehéz terhétől akarna szabadulni. Azután hirtelen összeigazítja a szétomlott farakást, kályha elé térdel s tölcsérré formált tenyerén át fújás­sal élesztgeti annak tüzét. Mikor újra lángnyelvek csa­pódnak magasba s fénycsóvák oszlatják a szoba sötét­ségét, viszaül karosszékébe s halkan mondja: — Minden a lélektől függ: tűz, fény, világosság és melegség! Csakhamar hazaérkezik a papné. Kemény dobo­gással veri le lábairól a havat, köpenyét hátracsapva erősen megrázogatja, úgy lép a zárt ámbitusra. Felragyogó tekintettel köszöntik egymást. Egy­szerre kérdeznek s mindegyik boldogan győződik meg arról, hogy a másik szerencsésen hazaérkezett. A szobában magához öleli feleségét. — Köszönöm ezt a pompás gondolatot, édesem. Így igazán könnyebben elviselem a tél zimankós hidegét! — Szót sem érdemel, édes uram. A múlt hét vala­melyik napján észrevettem, hogy öltözködés közben felszisszentél. A bal karodban jelentkező szaggatást íróasztalod rossz elhelyezése miatt kaptad. Ebben a szobában majd jobb' helyed lesz. Különben is, ez a kályha jobban melegít. Naponként öt hasábbal keve­sebbet fogyaszt, mint a másik. — Persze, ez a nagy nyomorúság! ... 1— szól közbe Gerhardt. */■ — Ki beszélhet itt nyomorúságról, édes jó uram. épült templomból kiáradó lélekerős vár­ként uralkodik és pásztorkodik a lelkek felett. Zászkaliczky Pál. OLVASSUK A BIBLIÁT. „Mit akarsz, hogy cselekedjem veled ?“ (II. Megtagadott kérések). Július 24 Mutass jelt nekem. Márk 8, 11—12. Hányszor vagyunk úgy, hogy addig nem hiszünk Jézus Krisztusban, mint Isten Fiában, míg valami csudajelet nem mutat nekünk. De figyeljük csak meg, minden ilyen jelkívánásunknak az a háttere, hogy Jézust próbára tegyük: igazán Isten-e? és nem az őszinte vágy a Krisztus által való szabadulás után. Á farizeusok sem és Heródes sem kaptak ilyen óhajukra feleletet, de mi még kéré­sünk megtagadásánál is fájdalmasabbat érdemelünk Isten-kísértésünk miatt: ma­gát a kárhozatot. Július 25. „ Leborulva imádj engem !“ Máté: 4. 9—10. Vannak, akik a jelkívá­násnál is többet állanak Jézus elé. Az idézett ige szerint ugyan a sátán lép ilyen merész óhajjal Jézus elé, de vájjon nem ugyanezt jelenti-e a mi ajkunkról is olyan sokszor fakadó ez a kitétel: ha ‘si­ker koronázza ügyemet, ha Isten sze­rencséhez vezet, még alapítványt is te­szek az egyháznál. A nem emberi szán­dékú. a nem emberi gondolkodású Istent akarjuk szolgálatunkba hajtani. (Ezs. 55, 8—9.) „Isten csak akkor jó, ha ked­Nincsen-e meg minden szükségesünk? És nem látott-e el minket Isten érdemünkön felül bőven mindennel? Van hajlékunk, kenyerünk, családi tűzhelyünk és van hivatásunk. Mi kell még a boldogsághoz, különösen ha mindezt Isten ajándékának tekintjük és megbecsüljük? — Nem magam miatt aggódom! ... — szól közbe Gerhardt. — Miattam se aggódj, édes uram. Nincsen a vilá­gon boldogabb és megelégedettebb asszony, mint a te hitvesed. És nincsen szentebb vágyam, minthogy be- töltsem azt a szolgálatot, melyre Isten méltatott, midőn a te hitveseddé jelölt ki engem. Azután elmeséli a kis Stinner Mártha esetét. Dél­után ismét összejöttek a leányok, hogy kézimunkázza­nak és bibliát olvassanak. Hiányzik közülök a kis Mártha, Stinner rézműves helyes, kékszemü, szőke leánykája. Kérdezősködésére elmondják, hogy hóna­pok óta erősen köhög, múlt hét végén azután éjszaka hirtelen rosszul lett és vért hányt. — Nem tudtam, hány órára jössz haza, édes uram, az ilyesmivel pedig várni nem lehet, hát gyorsan elfu­tottam hozzá. Csak láttad volna, milyen boldog volt! Lázban égő keskeny arcoskáján a hit megnyugvásának fénye ragyogott. — És az apja? — Érkezésemkor nem fogadta köszönésemet és hátat fordított. Bibliaolvasás és beszélgetés közben már az asztalsarkához húzódott, imádkozáskor pedig az ágy mellé térdelt és velünk imádkozott. (Folytatjuk.) hogy ez az egész várost uraló nagyszerű épület hangosan prédikálja János apos­tol tanítását: „Fiacskáim, szeressétek egymást“. A nemzetközi, istentelen áramlatok itt is próbálkoznak a munká­sok között tért hódítani, de a sziklából T A tamperei székesegyház.

Next

/
Thumbnails
Contents