Harangszó, 1933

1933-05-28 / 22. szám

1933 május 28

HARANGSZÓ

175

úszásról jól kidolgozott, lelkesítő beszedeket tartson. Neki csak az a feladata, hogy pár szóban útmutatást adjon, milyen mozdulatokat tegyen az ember a vízben, hogy alá ne merüljön.

Ezen két megjegyzésem után fenti témánkat kössük össze a legközelebb fekvő valósággal s próbáljuk meg, hogy képet alkossunk magunknak egy igazi emberről.

Az embert az automobilhoz hasonlítom. Nekem ugyan nincs autóm, nem is tudok autót vezetni, de annyi alkalom kínálkozik ezt a lármás, nyugtalan, veszedelmes közlekedési eszközt, melynek neve azt hirdeti: „önmagámtól mozgok“, megismerni, hogy nem is kell szakembernek lenni ahhoz,, hogy néhány észrevételt tegyünk. Három részt kell az autónál megkülönböztetni:

1. A karosszériát, vagy a külső vázat. Egy kis mozdulatlan házikó, ablakokkal, ajtókkal, ülésekkel, puha párnákkal. Oly jól esik benne az ülés. Az ember meg van védve esőtől, széltől s nagvobb rázódástól. Az egész házikón szolidság észlelhető. Vannak ugyan, akik itt is az eleganciára néznek. A lakkozott pléh nekik fontosabb az erős vasrámánál.

2. A motort, vagyis a hajtóerőt. Ez az autónak az a része, amelyből az erő és a mozgás származik. Nagyon komplikált, nagyon finom, előttem nem ismert valami. Csak azt tudom, hogy gázvegyülékek explodálnak. kis rudacskák ritmikusan mozognak. Ha pedig egyes rugók elkormosodnak, a motor nem működik. A motorban sok oly alkatrész van, amely defektust kaphat. Az is előfordul, hogy kifogy a benzin s akkor megáll az egész kocsi. Sokszor az is bajt okoz, hogy nem kenegették, nem olajozták eléggé. Hogy valami zavar állt be, az onnan vehető észre, hogy a motor lassan, vagy sehogyansem mozog. Sokszor azonban túl sok az erő és túl sok a mozgás. Akkor a motor tüzes lesz, ami robbanást okoz. A robbanás nagy lármával és kevés haszonnal jár. A hűtő- készülék is igen fontos valami.

3. A vezetést. Ehhez nemcsak a kormánykerék kell. hanem a fék is. Mit ér, hogyha jól szalad a kocsi, de nem lehet megállni? Az autóvezetők azzal dicsekednek, hogy a kellő pillanatban fékezni tudnak. A vezetéshez szükségesek még a jelzőkészülékek, a tülkölés, a fényszóró és a kapcsolókészülék a különféle számokkal, mutatókkal, amelyeket a vezetőnek állandóan figyelnie kell. Fontos a városi és az országút térképe is. A sofőr nem megy vakon a világba, hanem ismeri és figyeli a vidéket, az utat, mely célhoz vezet. Úgy láttam, hogy éppen a legjobb sofőr tanulmányozza legalaposabban a térképet.

*

Nagyon könnyű az embernél az eddig említett három dolgot felismerni. A k ü í- s ő váz: az emberi test, a ház, az állás, összeköttetések, haza. Ebben a külső vázban száguld az ember végig az életen, míg egyszer valahol és valamikor megérkezik az utolsó állomásra. Nagyon fontos, hogy a külső váz erős legyen. Némelyeknél a külső váz sokszor recseg- ropog, majd szétrepiil az egész. A srófok meglazulnak, a tető leszakadt, a kocsi megrongálódott, behorpadt, bepiszkolódott, már nem is szép kocsi, csak egy rozoga talyiga.

A motor: ez a lelki hajtóerő, amiből erő és mozgás jő. Mennyivel hevesebb mozgás volna a világon, ha pl. nem létezne ez az egv nagy hajtóerő: az éhség. És milyen lendületbe és mozgásba jő az ember, ha az a másik nagv hajtóerő felébred benne: a szerelem. Az érzések, hangulatok, szenvedélyek, rokon- szenv. ellenszenv, vágyak — mindezek képezik azt a lökőerőt, amely bensőnket állandóan mozgásban tartja és külső cselekvésre sarkalja.

A vezető = a szellem. A szellem az, mely tud a célról, amely látja a különféle utakat és választ ezek közül egvet. Lehet, hogv éppen a rossz utat, a kerülő utat, a tévutat választja, de tudatosan választja, nem a vak véletlen kényszeríti erre az útra. Hogy vezetés egyáltalában lehetséges, az éppen innen van. hogy a szellemnek meg van az a csodálatos tehetsége, hogv előrelátó, áttekintő. választó, tájékozódó képessége van. A testi-világ, a külső váz, a lelki hajtóerő és a szellemi vezetés minden egyes embernek lényeges alkotó része. *

Nincs olyan autó, amelyben ne lenne meg ez a három alkotó rész. De különféle kocsitipus van. Egyiknél ez. másiknál más tulajdonság van erősebben kidomborodva. Némelyik ember csak szolid kocsit akar, amelyre nyugodtan rábízhatja magát. Nem akar vele kalandos utazást tenni s árkon-bokron keresztül hajtani, hanem a rendezett országúton akar szépen haladni. Más ember éppen egy igen erős motorú kocsit akar, amely- ivei a legvakmerőbb dolgokat tudja produkálni. Mások viszont az olvan kocsikat szeretik, melyeknek a legkomplikáltabb szerkezetük van.

Az embereket is eszerint a három tinus szerint lehet megkülönböztetni. A két elsőt nevezhetjük polgári és kalandos természetű embernek. A harmadik típus ma ritkább. Inkább vallásos és ideális körökben található. Hajlandók vagyunk öt farizeusi embernek nevezni.

*

Nagyon fontos, hogy azt a kocsit, amelyben életutunkat megtesszük, alaposan ismerjük, hogy tudjuk, mik a tulajdonságai, mire képes és mire képtelen. Még fontosabb az hogy- értsük a kezelését és tudjunk vele menni. Itt kezdődik a vezetés problémája.

A vezetéshez az kell, hogv mindent tartsunk szem előtt. Igazi soffőr minden egyes aprósággal törődik. Jó karban tartja a karosszériát. Tisztogatja. Megnézi, hogy a srófok jól fognak-e még. Nincs-e valahol valami hiba. A motort is jól tudja kezelni, [gazán nagy dolog az egyes alkatrészeket tisztán tartani, jól olajozni, lehűteni s az egész finom szerkezetet időről-időre alapos ellenőrzés alá venni és idejében észrevenni hol van valamilyen defektus. Nagy dolog a motort jól kihasználni, de azért mégsem tönkretenni. Nem túl sok, sem túl kevés gázt adni. Hát még aztán a tulajdonké- peni kocsikázás. Ha valaki pontosan ismeri is úti célját és az utat, mégis mily sok vezetői talentum kell hozzá, hogy az út jól végződjék. Minden pillanatban új meg új helyzetek merülnek fel, hirtelen elhatározásra van szükség. Melyik a helyes tempó? Az átkapcsolás is fontos.

Ha az ember egyedül haladna az úton, akkor még elég egyszerű lenne, bár elég kellemetlen a sok lámpaoszlop, kerítés, árok. De az a nehézség, hogy rajtam kívül mások is hajtanak ugyanazon az utón. Kiszámíthatatlan mozgások az egész utón, jönnek-mennek, előznek, megállnak, kitérnek, tülkölnek, jelezne' Előzzek-e, kitérjek, megállják? A kanyaroknál és utkeresztezéseknél nagy lélekjelenlét kell.

Ezek után pedig feltehetjük a nagy kérdést: Hogyan állok az én vezetésemmel? Értek-e ehhez a művészethez és tudom-e kocsimat úgy vezetni, hogy a nagv uticélt elérjem?

Legyünk egész őszinték. Ne menjünk nagyon messzire a múltba Vegyük pl. talán a tegnapot és kérdezzük, milyen volt a vezetésünk? Meddig jutoltam előre? Elértem azt, amit tényleg elérhettem volna, elkerültem minden veszélyt, idejében fékeztem, elkerültem minden karambolt?

Ha őszinték és becsületesek akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy elég rosz- szul vezettünk.

Csak nézzük meg kocsinkat. Rajta vannak a karambolok és egyéb balesetek nyomai. Van sok új. friss kocsi. Kinézésük jól fest. De itt is. mily sokszor csal a látszat. Belül már tönkrement sok minden, mikor kívül még semmit sem lehel észrevenni.

Vájjon motorunkkal hogy állunk? Csunván. Minden lehető defektus megvan benne. Sokszor melegen futott. Ex- plodált. Túllármás volt. Felesleges erőt pazarolt. Többször hirtelen felmondta a szolgálatot. Nem mozdult. Korom, piszok akadályozta a mozgást. Nem volt már elég akaraterőnk a tisztogatásra. Nem is mertünk hozzáfogni, mert attól féltünk, hogy túl sok piszok kerül felszínre. Inkább hagytuk, azt gondolván, egyszer majd úgy is lesz egy nagy krach s akkor mindennek vége. Elmulasztottuk az alapos revízió alkalmatos pillanatát. A javítás most már úgyis nagyon drága lenne. (Folytatjuk.)

A Keresztyén Leányegyesületek Központi Háza.

Rejtve a nagy világ elöl, de azét' annál erőteljesebben dolgozik ma már mind több gyülekezetünkben egy-egy kis leánycsoport, fiatal leányok kis körei, egyesületei, amelyeknek határozóit célkitűzése: leányéletük minden vonatkozásban való kiépítése Krisztus erejével, Krisztus szolgálatára. Munkájuk áldásait máris érzi sok gyülekezet, lelki életének emelkedése, szegényeinek ellátása, egyházi feladatok vállalása terén s érzi majd mindinkább, amilyen mértékben e leánykörök-nevelte anyák fogják keresztyén szellemmel áthatni kicsinv családjaikat.

E kisebb-nagyobb leánycsoportokat foglalja egységbe a Magyar Keresztyén Leányegyesületek Nemzeti Szövetsége, hogy Budapesten székelő központjából kiindulóan támogassa a helvi egyesületek munkáját s elősegítse új munka indulását. A Szövetség munkája az utóbbi évek alatt igen nagy lendületet vett s a jövőben is erőteljes fejlődésnek tekinthet elébe. A mind jobban növekvő munka