Harangszó, 1933
1933-05-21 / 21. szám
1933 május 21. HARANGSZÓ 167 den veszélyezteti ezt az életet. Nagy szükség van az erősítésre, de a mód is meg van hozzá: Jézusnál a megerősödést is megtalálja az, akiben megindult az ő szerinte való élet. Május 24. Aki szeretné megtartani az Istennel való szövetséget. 11. Mózes 19, 5—6., Máté 26, 28. Isten senkit sem erőltet a Vele való életre. Aki azonban szeretne vele összeköttetésben maradni, annak felkínálja a legkedvesebb szövetségi feltételeket. Az boldog, hogy elkötelezheti magát erre az Isten igéjének és szentségeinek alázatos elfogadásával is. Május 25. Aki nem szigyenli a Krisztust. Máté 10, 32—33. Nincs közöttünk egy sem, aki nem lenne hajlamos Krisztus megtagadására. De nincs senki, aki ne kerülhetne olyan őszinte és mély viszonyba az Úr Jézussal, hogy a benne való hitét többé ne szégyelje. Aki igazán konfirmál, annak könnyű lesz róla vallást tenni az emberek előtt, nemcsak a konfirmáció napján, hanem bármikor. Május 26. Aki győzni akar. Jel. 3, 10—13. Mennyi szorongással bocsátottak utadra, kedves megkonfirmált testvérem, szüleid és lelkipásztorod! ők nem kísérhetnek végig életed útjain s aggódva kérdik: vájjon fogsz-e majd győzni a bűn és sátán rettenetes harcában. Jézus azonban, akiért megkereszteltettél s akinek hűséget fogadtál, veled lesz s te győzhetsz. Naponként konfirmálj, erősítsd meg a vele való titkos közösségedet! Május 27. A konfirmáló Isten. Róm. 16, 25—27. Oly nagy dolog a konfirmáció, hogy abban Istennek magának is részt kell venni. Nagy dolog, hogy te megerősíted imádsággal, vallástétellel, úrvacsorával a te szövetségedet, de még nagyobb dolog, hogy mialatt ezt tetted, maga az Isten is megerősített. Gondolj erre sokszor s nem fogsz inogni. Míjus 23. A koifirmíló gyülekezet. Efez. 2, 18—22. Azért, hogy te megkereszteltettél és konfirmálkoztál, a gyülekezet is felelős. Az igazi' Anyaszentegy- ház s annak igazi tagjai nem zárkóznak el a felelősség hordozása elől. Azok imádkoznak érted s téged az is erősíthet, hogy van ezen a világon egy tégedet is hordozó, áldó gyülekezet. G. D. KARCOLATOK. Két újsághír. Németországban a múlt héten — ahogy az újságolt írják — nagy könyoégetést tartottak Máglyára hordták azokat a könyveket, amelyeket az államhatalom nemzeti, vagy erkölcsi szempontból kártékonynak ítélt s aztán alágyujtot- tak a hatalmas rakásnak. Jól tették! Talán semmi sem tud annyi erkölcsi mételyt széjjelhordani, mint a szépirodalom termékei. Nálunk is jókora halom telnék ki belőlük. Bárcsak mielőbb láthatnánk pusztuló lángolásukat. Csak az a szomorú, hogy Németországban egyesek a bibliát is oda akarták sorozni az elégetendő könyvek közé. Plakátokon hinták fel az embereket, hogy égessék el a bibliájukat is. J1 hatóság azonban nem engedte a biblia elégetését. Hálátlanság is lett volna ez attól a német nemzettől, amelynek Luther bibliája adott indítást és lendületet a fejlődéshez. Botorság is lett volna ez a cselekedet, mert hiszen a bibliát — bár sokan és sokszor megpróbálták — még senki se tudta elégetni, ellenben mindig megégette magát az, aki erre az őrültségre vetemedett. Van azonban a biblia számára még a máglyánál is gonoszabb hely: a mestergerenda poros, nemháborgatott magassága. Hány érintetlenségre Ítélt néma magyar biblia vádolja gazdáit még a bibliaégetőkénél is nagyobb vétekkel? * * * Paul Eipper a hires német állatbarát Magyarországra érkezett. Sok érdekes dolgot mondott el tapasztalataiból. Elmesélte többek között azt is, hogy nemrégiben egy tönkrement cirkusz száz állatja az éhenpuszfu/ás veszedelmébe került. Érdekükben ő akkor rádión keresztül öt perces kiáltványt intézett a német néphez, aminek hatása alatt hamarosan 8.000 márka és 17 métermázsa élelmiszer gyűlt össze a száz éhező állat részére. Szép. JIz állatszeretet egyike a legszebb emberi vonásoknak. Csak az a szomorú, hogy Németoszág- ban sok százezer munkanélküli család van, sok százezer éhező gyermekkel s azoknak a megmentésére nem siettek az emberek ilyen lázas igyekezettel Az utolsó vers pedig: Gyötrelmes sóhajtásod, Szüntelen könnyhuMásod Kisérje lelkemet A földi pályán végig, E porbul föl az égig, — Ha sírom hantja eltemet. Húsvéti énekéből ezeket a strófákat olvasom: Pokol — ördög hadával Támadhat ellenem; A bűn sebző fulánkkal Mit árthat már nekem? Szégyent vall a halál, Velem ha szembe száll. Képén bár vad harag, örök holt váz marad. Haragján a világnak Szívem bátran nevet, Ijesztő képet vág csak, Mást semmit nem tehet. Fájdalma, búja nem Indítja meg szívem; A bú is üdv nékem, Az éjjel T— napfényem. Krisztus az én életem, Testében tag vagyok; ő a fő, én szüntelen Csak véje haladok. Hív társaként vezet Bűnörvény, vész felett, E földi rögúton, Halálon, poklokon. Hát ez a bűnbánati ének! Hallgassák csak Ne goncjolj Istenre félve, Bár önlelked háborít. Halld az Urnák szent igéje Így vigasztal s bátorít: Ha bűnqs vagy is, neked Megbocsát jó Istened, Szent Fiának szenvedése Lett büfiöd engesztelése. Nincs ember, kinek szivéhez A bűn szennye nem tapad, Gyarló kebled, amíg érez, Táplál vétkes vágyakat. Hagyd el a bűnös utat, Térj meg, kövesd az Urat, Bűnbánóan imádkozzál S az Úr kegyelmében bízzál. (Folytatjuk.)
