Harangszó, 1933

1933-05-21 / 21. szám

1933 május 21.

HARANGSZÓ

165

nem érzed-e, hogy lassan tágulnak a falak, emelkedik a tető — és te érzed, hogy a kis templom is — Isten temploma.

Zászkaliczky Pál.

Magyarország

a keresztyénség védőbástyája.*)

A magyar népnek nagyszerű a történelme. Ázsiából jött ez a nép s a mongol, valamint török fajú népekkel van rokonsága. 896-ban telepedett le Európában s alapította meg a magyar birodalmat. Egy századdal utóbb befogadták a ke- resztyénséget, felhagytak a kalandos rabló- háborúkkal s minden igyekezetükkel azon voltak, hogy elsajátítsák az európai kultúra áldásait. A magyar nemzet csaknem ezer esztendeig volt Európa védőbástyája Ázsia rablóhordái ellen. Ezek a pusztító hordák a maguk kegyetlen mészárlásaival olykor majdnem teljesen kipuszti*) Lapunk tőbször közölt cikket a japán Kanawától, sőt arcképét is hoztuk. íny éppen a Harangszó hívta fel Kagawa figyelmét Magyarországra. Most az ő The Christian Graphic című lapja, Magyarországról cikket, képes mellékletében pedig három oldalon magyar képeket közöl. Két oldalnak a fényképét lapunk mai számában találja az o.vasó. Rajta van Magyarország kormányzójának arcképe, a királyi vár, Magyarország trianoni térképe, budapesti látképek, csikósok s a pásztoréletből vett képek, egy kép a budapesti nvo- mortanyából. IMinden kép mellett japán és angol nyelvi) magyarázó szöveg van.

tották az egész nemzetet. Hogy az elpusztított földterületeket újra benépesítsék, idegen fajú népeket hívtak be s telepítettek le hatalmas területeken.

Magyarország a háború alatt rettentőt szenvedett. Utána pedig a trianoni béke alapján elvesztette lakosságának 72 százalékát. Talán nincs még egy nemzet, amelyet ilyen súlyosan érintett volna a háború. Vegyük csak például az egymillió lakosú fővárost, Budapestet.

Budapesten a nyomorgóknak négyféle csoportja található. Vannak mindenek előtt elszegényedett urak. Ezek, mivel kényelemhez szoktak és mások munkája után éltek, nem tanultak meg dolgozni s nem tudják most a kenyerüket megkeresni. Ennek következtében a legkétségbeejtőbb nyomorúságba estek és közülük sokan önkezükkel vetettek véget életüknek. A második csoport a közép- osztályból való. Tisztviselők, tanítók, hivatalnokok, orvosok, ügyvédek, mérnökök s más diplomás egyének, akik elvesztették állásukat s most kénytelenek olyan munkával megelégedni, amilyent éppen találnak. Orvosok, mérnökök boldogok, ha mint taxisofförök elhelyezkedhetnek s vannak egyetemi végzettségű emberek, akik kifutófiúként tengetik életüket.

Harmadik csoport a gyári és mezőgazdasági munkások munkanélküli csoportja. Ezeknek már a háború előtt is nehéz és bizonytalan volt az élete. Akkor azonban egy kis munkaalkalmuk még csak volt. Ma azonban a munkalehetőség minden alkalma bezárult előttük. Nem egyszer a dombok oldalába vágnak üregeket s ott laknak a családjukkal, mint állatok a barlangjukban. Itt aztán arat a tüdővész. A negyedik csoportot azok alkotják, akik immár teljes nyomorba süllyedtek. Ezek zuhantak legmélyebbre. Munka nélkül, fillér nélkül elhagyatva sodródnak a pusztulás felé ...

3 Minél jobban javulnak a viszonyok, annál hangosabb lesz a panasz rosszaságuk miatt.

Pál mosolyogva szól közbe.

— Éppen a fordítottjára van szükség. A theológus ne álljon a költő elé, neki mindig mögötte van helye. Ha eléje lép, akkor bizony lehervasztja a költészet virágba boruló szépségeit. De ha a theológus megelég- < szik a költő mögötti hellyel, akkor énekein isteni tanítások igazsága s vallásos meggyőződésének határozottsága húzódik át.

Még mindig mosolyogva néz Bertholdnéra és Anna Máriára, de szava komolyan, szinte ünnepélyesen hangzik:

— A kettő együtt szeretnék lenni. Először theológus, azután költő. Ha az első hiányzik belőlem, akkor nincs jogom templomi hárfához nyúlni. Ha pedig a második hiányzik belőlem, akkor hiába állok templom- bolthajtások alá, hárfám húrjain halott mondatok születnek, nem pedig művészi énekek.

Crüger veszi át a szót:

— Nagy dolog ez, hölgyeim. Ebben a füzetben 18 ének van. Képzeljék csak el: jön egy ismeretlen poéta s egyszerre 18 éneket ajándékoz egyházunknak. És ez a 18 ének itt született a Berthold házban.

— Mivel pedig Paulus úr bajosan veszi magának a fáradságot, hogy énekeit a hölgyekkel megismertesse, én teljesítem ezt a kedves kötelességet. Elöljáróban csupán azt kérem, hogy a hallgatóság férfi része

tartózkodjék a közbeszólásoktól. Érti, kedves Pau- lusom?

— Nekünk azonban nemcsak ismertetés kell ...

— Mind a 18 éneket szeretnénk hallani! ...

Crüger János tréfás tiltakozással felemeli kezét.

— Runge könyvkiadó nevében tiltakozom az énekek felolvasása ellen! A Praxis pietatis melica tetszésszerinti példányszámban kapható lesz.

— Tehát, hölgyeim, 18 éneket írt Gerhardt Pál. Igazi evangélikus egyházi énekek ezek és pedig azért, mert evangélikus meggyőződéssel, állapítják meg az embernek Istenhez való viszonyát és ebből származó életét. Igaz ugyan, hogy ezt túlságosan tudományosan fejeztem ki, de azért mégis igazam van. Paulus énekeiben Krisztus keresztje a középpont. Feléje mutat Isten keze s tüzével indul új élete felé a megváltott ember. Őh, micsoda gyönyörűséges énekek szólnak a megfeszített Krisztusról, ki ártatlanul szenved értünk, bűneinket hordozza, gyalázást, gúnyt, fájdalmat tűr értünk! Kicsoda korbácsolta testedet, Uram, kicsoda káromolt és átkozott téged, Uram? Én és az én vétkem! A keresztben egyesül Isten minden akarata és a keresztből születik meg az ember új élete.

— óh, de milyen szépen leírja ezt az új életet a mi kedves Paulusunk. Sírtam és mosolyogtam egyszerre olvasásközben. Kegyetlenül belenyúl lelkűnkbe! Meg- tépdesi, öklével veri, véresre szabdalja a mindig vétMagyar képek Kagawa lapjában.