Harangszó, 1933

1933-05-07 / 19. szám

152 HAftANGSZó 1933 május 7. ANYÁK NAPJÁRA. Jó szüleim kezét már nem csókolhatom, De a fejfájokat szivemhez szorítom. Könnyes lesz a szemem, ha rájuk gondolok, Tavaszi virágok nyíljatok, — nyíljatok. Szeretnék most szólni hozzájok ékesen, Nincsen semmi bajom nem fáj már [semmisem. És ha olykor-olykor örömben van részem, Nem az én érdemem, — imádkoznak értem. Sohasem feledem utolsó szavokat, Mélyen a szivembe véstem én azokat : „Becsületért mindent,—anélkül semmit sem“ Mondá édesapám,—„ne feledd gyermekem“. i . ' Vigyázok is nagyon a házunk tájára, Annál is jobban az öreg Bibliára. Csókot lehelek én mindegyik lapjára. Jóságos Anyámnak két keze nyomára. Kuszy Dánielné. OLVASSUK A BIBLIÁT. Anyai befolyás. Május 8. Sámuel anyja. I. Sám. 1. 10—18., 26—28. Anna boldog édesanya, akinek fiát, Sámuelt Isten nagy prófé­tává teszi. Boldog, mert megértette a női hivatás magasztos voltát. Nemcsak, hpgy nem félt a gyermekáldástól, de könyörgött érte az Úrhoz s a gyermeket már születése előtt néki szánta. Bár fájt anyai szívének, hogy egészen kicsi korá­ban megváljon tőle és felihez, a főpap­hoz vigye, mégis Istennek tett Ígéretét hiven teljesítette. Egy vágy élt benne: legyen egészen az Úré! Amikor gyerme­keink nevelése, életcélja foglalkoztat bennünket, gondolunk-e arra, hogy őket Istennek neveljük és igaz istenfélelem­ben tartsuk meg? Május 9. Jákób anyja. I. Mózes [27. 6—-17. Rebeka fiai közül Jákobot tünte­tőleg kedveli. Odáig megy, hogy férjét is kész megcsalni, kedvencét pedig bele­viszi hazugságba és csalásba. Rossz útra lépett, súlyos lett a bűnhődése, mert fiát évtizedekre elvesztette. Jákobnak ugyanis Ézsau haragja elől el kellett menekülnie. Hányszor megismétlődik, hogy szülök gyermekeik bűnét egymás elől takargat­ják. Egyik a másiknak nevelő munkáját elrontja. Fiatal házaspár kertjében egy ágyás beültetlen maradt. Titokban mind­egyik valami ritka virágmagot vet bele, hogy hitvesét vele meglepje. A nő, aki előbb vetette el magvait, gyönyörködve szemléli a kikelő növényt. Másféle is bú­jik elő, gaznak nézi és kiszedi. Máskor a férj vizsgálja munkája eredményét és kitépi azt, ami ismeretlenül került az ö vetésébe. így megy ez néhányszor, míg végre semmi sincs a nemes ültetésből, gyom veri fel a táblát. Szülök egyetér­tésben, igazságban és szeretetben nevel­jétek gyermekeiteket! Május 10. Mózes anyja. II. Móz. 2. 2—10. Szomorú sora volt a zsidóknak Egyiptomban. Az a rabszolgasors gyöt- relmesebb volt a mai nehéz időknél. Ne­héz helyzetüket tetézte, hogy Fáraó az újszülött fiúkat megölette. Az életképes nép azonban nem akarja a maga halálát. Megtalálja megmentőjét abban a rejte­getett fiúban, akit anyja halálfélelmek között tart életben. Mily csodálatos az Isten kegyelme. Akit ö meg akar tar­tani, annak az embernek nem árthatnak. Fáraó leánya lesz védelmezője Izrael későbbi szabadítójának. Az elnyomatás ideje Mózeseket teremtett nálunk. Mi minden bajunkért Trianont okoljuk, nyo­morúságunk forrását abban keressük. Nincs igazunk. Az a nép, mely megveti a gyermekáldást, amely eldobja magától az utódot, mielőtt megszületett volna, önmagának gyilkosa. Iyen szomorú íté­lethez jutunk a születések statisztikájá­nak vizsgálata nyomán. Vajha az Istenbe vetett élő hit és tiszta családi élet kira­gadná nemzeti életünket a csüggedés és bűn fertőjéből! Május 11. Heródiás. Márk 6, 17—28. Heródiás Keresztelő János életére tört, mert az nyíltan szemére veti erkölcste­lenségét. Álnok tervének végrehajtására felhasználja leányát is, aki az anya go­noszságának kész eszközévé szegődik. Anyák, gyermekeitekért elsősorban ti vagytok felelősek! Isten az ö lelkűket tőletek kéri számon. „Kedves Anyám, — írja a harctérről egy katona, — ofy sok szépre és jóra tanítottál bennünket, de mért nem taní­tottál meg minket imádkozni? Itt kinn találkoztam csak az élő Istennel. Ha ma elesem, az én Uram, a Jézus Krisztus békességében halok meg, de Anyám, kedves egyetlen Anyám, viszontlátjuk-e egymást az örökkévalóságban, ha te itt e földi életben fiem keresed meg az Istent, akit én megtaláltam?“ Május 12. Timótheus anyja, II. Tim. 1, 2—5. Nagy öröm, amikor az anya új­szülöttét látja, benne gyönyörködik. Még nagyobb a boldogság, ha a lelki élet éb­redését szemlélheti a gyermekében és láthatja, hogy az újjászületés erői diadal­maskodnak benne. (Ján. 3, 1—8.) Ti- mótheusnak olyan hivő anyja, sőt nagy­anyja volt, akik a gyermeket az Úr Jé­zushoz életük példájával vezették el. Pál ap. Timótheus könnyhullatását említi és mi elképzeljük, hogy Eunika is aggódó lélekkel, könnyek közt is imádkozva fiá­ért töltötte napjait. így lehetett Timót­heus az apostolnak leghűségesebb mun­katársa. Igen sok megható történet bi­zonyítja, hogy a hivő anya imádsága és megszentelt élete milyen áldás gyerme­kére! Május 13. Jakab és János anyja. Mt. 20, 20—23. A két testvér jobbmódú ha­lászcsaládból való. Az összes tanítvá­nyok között János az, aki a legközelebb állott Jézus szívéhez. Hogy ők sem ér­tették meg a Mestert, mutatja anyjuk kérése, melyhez teljes szívvel kapcso­lódnak. A Megváltó azért jött, hogy éle­tét adja értünk és mindeneknek szolgál­jon, ők pedig uralkodni akarnak. Az édesanya nagyravágyása egészen Jé­zusig kiséri gyermekeit. Sok szülő ha­sonlóképen táplálja övéiben a hiúságot, nagyravágyást, melynek azután annyi összetört élet az áldozata. Nem a kap­zsiság, uralom- és élvvágy vezet el bol­dogsághoz: keressük azt a dicsőséget, melyet Isten azoknak ád, akik Jézusban az ö gyermekeivé lesznek. Május 14. Jézus anyja. Luk. I, 46— 54. Csak alázatos szolgálóleánya az Ur­nák Mária, akire azonban Isten olyan csodálatos nagy kincset bízott, mely őt minden asszony között áldottá teszi. Tudott hinni az Urban, ez volt életének titka, boldogságának forrása. Ha megbí­zatás valakire fényt vethet, úgy Mária az, akire magának az Isten fiának gondja bízatott. Hogy az anyai hivatásban nem­csak kötelesség vár a nőre, de fenséges értékeket is rejt magában, Mária példája mutatja. Amikor gondját viseli a test­ben és lélekben gyarapodó gyermeké­nek, közelről szemléli az Isten fiának csodálatos lelki fejlődését,. Mily boldog az az anya, ki gyermekének úgy testi növekedését, mint lelki javát is olyan módon munkálja, hogy amikor számon kéri tőle az Úr, elmondhatja: akiket reám bíztál, azok közül egy sem ve­szett el. Legyen valóság: „Én és az én házam az Urnák szolgálunk“. Rimár Jenő. Bornemissza "Péter imádsága. 1535—84. (János 6, 1-15.) Űr Isten, mi mennyei szerelmes szent Atyánk, ki a te szent Fiad által a pusztában ötezer embert csak öt árpakenyérrel és két hallal bősé­gesen megelégltettél: kérünk tégedet, a te áldásoddal légy kegyelmes hozzánk is, oltalmazz meg telhetet- lenségektöl és e világi életünkre való szorgalmatosságtól, hogy mi minden­nek előtte a te országodat'és annak igazságát keressük és a te atyai hűséges jótettedet mind testi, mind lelki szükségünkben megismerhessük. Ugyanazon te szent Fiadnak, a Jé­zus Krisztusnak által, ki teveled él és uralkodik a Szent Lélekkel egyetem­ben örökkön-örökké. Ámen. KARCOLATOK. Szeretet, mely örökké ugyanaz. Montecarlo közelében egy jég­korszakbeli barlangot fedeztek fel. Ebben a barlangban két egy­másra boruló, majdnem teljesen sértetlen csontvázra bukkantak. Fiatal 15—17 éves ifjú csontváza az egyik s egy öregasszonyé a másik. Jlnya és fia közös sírban, egymás mellett. Jlz anya még most is, kétmillió év utáni haló­porában is átölelve tartja fiát, mintha meg akarná védeni a mam- muth-agyarak szörnyű nyársaitól és a barlangi medvék gyilkos karmaitól. Lám az anyai szív, amely már a jégkorszakban is forró volt s amely nem hült ki azóta sem!

Next

/
Thumbnails
Contents