Harangszó, 1933

1933-04-30 / 18. szám

144 HARANGSZÓ 1933 április 30. tartották, hogy az csak a rabszolgának való, akkor Jézus egészen más életfelfo­gásra tanította övéit. Az ő országában az lesz a nagy, aki szolgál s az a legna­gyobb, aki mindeneknek szolgál, őhozta meg a legteljesebb áldozatot, azzal, hogy váltságul adta az életét mindenekért. Csak akkor, ha Krisztusnak lelkét befo­gadjuk, leszünk képesek mi is ezen az úton, a szolgálat útján járni. Május 2. Szolgáljunk szerétéiben. Ap. csel. 2, 38—47. Az első keresztyének éléte nem holt hitben, hanem a szívnek és léleknek megújulásában nyilvánult. Nagy buzgósággal mindennap felkeres­ték a templomot, a könyörgésben állha­tatosak voltak, meglátták a szűkölködő baját s megtörték számára is a kenyeret. Áldozatos szeretetiiket csodálta a po­gány világ, ők egyakarattal, szeretetten együtt valának. Ilyen életre csak Isten kegyelme segíthet bennünket, ha intő szavát megfogadjuk: „Térjetek meg...“ Ha ezt hittel megragadjuk, akkor az ő feltámadásának ereje fogja áthatni egész valónkat. Jöjj Jézushoz bűnöd terhével, add át néki szívedet s úgy a te életed­ben is diadalmaskodik a szeretet. Május 3. Kicsiny szolgálat. II. Kir. 5, 1—15. Milyen csekélység az, amit a kis szolgálóleány cselekszik. Úrnője figyel­mét a samáriai prófétára irányítja, de ezzel Isten dicsőségét munkálja a po­gány népek között. Mi a prófétánál na­gyobb orvost ismerünk: a lelkek gyó­gyítóját, Jézust. Szólunk-e arról a ke­gyelemről, melyet Tőle nyertünk? Körü­löttünk oiy sok ember jár csüggedt lé­lekkel, reménye vesztetten és nem ismeri az igazi orvost, ki minden sebére balzsa­mot hozhat. Mutassunk az ilvenek előtt őreá, hívjuk hozzá az élet elfáradottjait, ki nyugalmat adhat nékik. Kicsiny dol­gokban is lássék meg Isten iránt való szeretetünk és engedelmes szolgálatunk. Május 4. Megalázó szolgálat. Ján. 13, 4—-17. Úgy hitték az apostolok, hogy a lábmosás őket lealázza. Jézus pedig el­végezi akkor, amidőn lelkét a legna­gyobb cél foglalkoztatja, hogy odaál­dozza magát az emberiség bűnéért. Ha minket nagy feladatok kötnek le, oly könnyen keresztül gázolunk sok minde­nen. Ő, az igaz a golgothai szenvedés­ben is lehajol a gonosztevőhöz, magá­hoz emeü a bűnöst, ellenségeiért imád­kozik. Neki semmi szolgálat sem volt megvetésre méltó, vagy megalázó. Nem így van ez nálunk. Egyházunkért hajlan­dók vagyunk sok munkára, áldozatra, ha azonban ezt eltervelésünk szerint nem vihetjük véghez, akkor amit megtehet­nénk, — abban a meggyőződésben, hogy az ránk megalázó, — nem teljesít­jük. Május 5. Elszenvedve egymást. Efez. 4, 1—3. Amikor szeretettel vesznek ben­nünket körül, könnyebb azt részünkről is megmutatni, de amidőn a meg nem értés, ellentétek sora ékelődik közénk, nefiéz a szeretetben megmaradni. Egy­más hordozása, elszenvedése által jel­lemünk, belső emberünk fejlődik és ál­tala embertársunk lelki javát munkálhat­juk. A türelem példája az a diakonissza­testvér, akit a beteg elutasít a hozott lágy tojással, mert az túlságosan meg­főtt. Újat hoz a testvér, azt meg fötelen- nek találja. Az ismételt elutasításra mo­solyogva, szeretettel másik tojást, vizet és gyorsforralót hoz, hogy a beteg ren­delkezése szerint történjék a tojás meg- készítése. Az ápoló-testvér türelmes sze- retete meghatja a beteg szívét, keresi a forrást, ahonnan ezt merítette és megta­lálja békételen szívének orvosát: Jézust. •T* Május 6. Hűség a szolgálatban. Máté 25, 14—23. Az a keresztyén munkás, aki talentumait, akár kevés van neki, akár sok, forgatja a Krisztus szolgálatában, az növekedni fog a keresztyén életben itt a földön s majd egykor meg fogja hallani ezt a szót: „Jól vagyon, jó és hű szolgám, menj be a te uradnak örömé­be“. Keress munkát, amit Isten orszá­gáért végezhetsz s tedd azt odaadással, örömmel, ha még oly csekélynek látszó is. Kérdezd meg naponta: Uram, miben kell Téged ma szolgálnom? A sáfártól csak egy kéretik számon — a hűség. Imádkozz erőért az Úrhoz, hogy igaz hűséggel végezhesd szolgálatodat. • • Május 7. Megszentelt szolgálat. Ján. XVII. 17—20. Azt sokan megértik, hogy Isten szolgálatot vár el tőlük. Ismerik pa" rancsolatait, de hogy miképen hajtsák végre, ebben oly nagy a homályosságuk. Ahhoz, hogy Isten országában hasznos szolgálatot végezhessünk, egész lényün­ket át kell adnunk az Urnák, mintegy ál­dozatként téve testünket, lelkünket az Ür oltárára. Innen induljunk el, hogy öröm­mel és hálával végezhessük azt a mun­kát, melyet Ő reánk bízott. Érezni fog­juk erőtlenségünket, de Isten biztat: „Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el!“ Rimdr Jenő. KARCOLATOK. Hát mi ? Nehéz időket élünk, amikor világnézetek tusája folyik a po­rondon. A Népszava olvasói 100.000 pengős sajtó-hadikölcsönt jegyez­tek és 25.000 új előfizetőt sze­reztek, hogy olcsóbbá tehessék a Népszavát a falu népe számára: Jlzt írják: „Nagyobb dologról van szó, mint valaha. A városokban és falvak­ban mindenütt induljanak útra az agitátorok. Gyüjtsünk előfizetőket és gyüjtsünk sok pénzt! Sok elő­fizetőt és sok pénzt, hogy a most következő május elseje a szoci­álist a akarat diadalünnepe le­hessen !“ Február 25-én adták ki a jel­szót és május elsején már meg is jelenik az olcsó Népszava. A római katholikusok megala­pították a rom. kath. hölgyek országos Sajtó Egyesületét, mely­nek lapja is van: a Sajtószemle. Ezek a tagok rendszeres apostol- kodö munkát végeznek a lapter­jesztés érdekében és negyedéven- kint írásban beszámolnak a sajtó­apostolkodásnak az eredményéről. — A magyarországi baptisták, kiknek irodalompártolása az egy­házi sajtó területén °!o-ban kife­jezve a legmagasabb percentő volt eddig is, külön irodalmi napokat rendeznek szept. 18-án az egyházi sajtó erőteljesebb támogatása ér­dekében. — Németországban is megszer­vezték az iratmissziót. Minden misszionárius, ki az iratmisszióba belép, magára vállalja legalább 15családnak határozott keresztyén szellemű irattal állandóan vagy pedig hetenkint ingyen való ellá­tását. Az iratmisszionárius csak személyesen adhatja át a lapot, a körzetében lakó olvasókért imádkozik, olvasóit felekezeti kü­lönbség nélkül válogatja ki és egy perselyt hord a zsebében, hogy ahol Isten készségessé tett valakit az adakozásra, az adhas­son az iratmisszió munkájára. Hát csak nekünk nincs szavunk, amikor körülöttünk mindenki kiabál? — A rom. katholikus Sajtó­szemlének van egy képe. A tem­plomból kijövő ember előtt két rikkancs van. Az egyik oldalon csendben üldögél egy pár lappal az egyházi sajtó, a másik oldalon hatalmas lapköteggel, melyből sziszegő kígyók csúsznak elő, áll a közömbös és rossz sajtó rik­kancsa és míg a kijövő férfi vá­sárolja a közömbös sajtót és hátat fordít az egyházi sajtónak, a templom lépcsőjén hátratett kézzel vigyorog a Sátán. Nem ez-e tényleg az egyházi sajtó helyzete és nincs-e igaza ennek a felszólításnak: „Induljanak útra városban és falun, egyházközsé­gekben és egyesületekben, gyű­léseken és templomok előtt a fáradhatatlan sajtó-apostolok, a Krisztus rikkancsai!“ HETI KRÓNIKA. Gömbös Gyula miniszterelnök a hon­védségről, a hadsereg és a polgári tár­sadalom összhangjáról beszélt. A mi­niszterelnök bízik a leszerelési értekezlet sikerében. —- A pénzügyi bizottság elfo­gadta a pénzügyi költségvetést. — A nemzeti erők egyesítéséről volt szó a TESz. közgyűlésén. — Hóman kultusz- miniszter az oktatásügy reformjáról és kultúrpolitikai programmjáról beszélt. — A pénzügyi bizottság elfogadta a köz- oktatásügyi tárca költségvetését. — Kál- lay miniszter a búzakérdésről, a mező­

Next

/
Thumbnails
Contents