Harangszó, 1933
1933-04-09 / 15. szám
1933 április 9. HARANGSZÓ 117 emberek. Ilyen volt az itteniek hite. Rá merték bízni magukat mindenestül. És a tied még inkább ilyen lehet, mert te már láttad az Isten Fiát feltámadni. Április 12. Kíséret, vagy vezér? Zsid. 11, 30—40. A hit nem arra való, hogy seprüt kössenek belőle a világ szemetjének eltakarítására. A hit arra való, hogy vezérré tegyük s életünket annak indításai alapján rendezzük be. A hit elmegy szolgálni is, de hivatása, hogy uralkodjék g mi legyünk engedelmes alattvalói. A hit olyan vezér, aki után készek halálba menni a katonák s nem szanitéc, aki csak akkor jelentkezik, ha már a holtakat és félholtakat kell összeszedni. A hit az, amiért érdemes nemcsak meghalni, de a legrettenetesebb vértanuságot vállalni, mint azok, akiket szétfiirészel- tek a Krisztusért. Április 13. Hit és isten ostora. Zsid. 12, 1—13. A hit nem Isten megvesztegetése. Odasimulás Istenhez, anélkül, hogy Isten is mindenben odasimulna hozzánk. Hitünk nemcsak a minket tenyerén hordó Istennek szól, hanem a kezében ostort tartó, azzal mireánk lecsapó Istennek is. Itt van a mi hitünk igazi csodája. Erre fogják rá a hitetlenek;: csak önzésből áll a hitetek! Itt ismerjük meg Isten legnagyobb mélységeit s így lesz hitünk ön- dédelgetés helyett a fiúvá neveltetés útja Isten számára. Mert én hiszek s Isten ostora nem riasztja el, hanem még jobban felkényszeríti a mélyből a hitemet. Április 14. A hit és a romlott szív. Zsid. 12, 14—29. Sem az Isten képét, sem a magamét nem festi rózsásra a hit. A saját mezítelen bűnösségét senki sem ismerheti meg úgy, mint a hivő. Tisztá- talanság és ellenszenv, keserűség és bizalmatlanság az emberek iránt a legfinomabb formájában is tudatossá válik a hivő előtt. De ami kétségbeejtő, nem ejti kétségbe. Még az a pillanat sem, amikor meglátja: ez a romlott szív képes lett volna Jézust keresztre feszíteni. Ugyanaz a hit, amely a szenny felismerésével szemben kifinomítja a szemet, ugyanaz finomítja ki az érzéket az Ábel vérénél jobbat beszélő, drága vérrel szemben. Azt mondja a mai nagypénteken is, hogy Jézus sebeinek mélye a legjobb paizs, amely megvéd a saját romlott szívemmel szemben. Elfogadom hát. Április 15. Hit és szeretet. Zsid. 13, 1—13. Az emberek sokat vitáznak, melyik előbbre való: a hit, vagy a szeretet. 'Mutatja, hogy nem nyerték el az újonnan születést az ilyenek. Aki megismerte a keresztet, az tudja, hogy hit szeretet nélkül, szeretet hit nélkül — a Sátán kitalálása. Hit alatt csak a bibliai hitet értjük, amely Isten ajándéka s arról ismerhető meg, hogy nem tud nagyobbról, mint a megfeszített Krisztusról. Mindenféle irányban még a szeretet nevében sem követelhetik hitedet az emberek. Ha a mi hitlevelünk hitéhez ragaszkodsz, legjobb kalauzod van a különböző emberi tanításokban való eligazodásra s egyben szereteted is azok türelmes el- hordozására. Április 16. Hitböl-hitbe. Zsid. 13, 14— 25. A hit ide szól a földre, de felmutat a mennyre, a maradandó városra. Oda is elég. Két világra készít el a hit, de amíg itt vagyunk, soha sem vagyunk vele készen. Ha úgy éreznénk, hogv már készen vagyunk, nagy baj lenne. Elbizakodottá, önteltté tenne, holott romlottságunk folytán nincs más útunk a feltámadási élethez, mint a lelki szegénység. Azért ismerkedik meg az alázatos hivő ezzel a törvénnyel: hitböl-hitbe! Isten mindig tovább vezet, nemcsak előre, hanem fölfelé. Mindjobban húsvéti megvilágításban látunk mindent s mindjobban lebo- rulunk annak lábai előtt, aki kihozta a halálból a juhok nagy Pásztorát. Halleluja! Gáncs Aladár. A halálos ágyon megtérni annyi, mint elégetni az élet gyertyáját az ördög szolgálatában s aztán az Isten szemébe fújni az utolsó füstöt. BÖJTI ALKONYON. .. Böjti alkonyat van ... Hóvirág közt járok, A szép alkonyaiban valakire várok. Olyan a sok virág, mint szelíd szent béke, Amely lakozik az emberek szivébe’. Körülöttem minden imádsággá válik, A távoli ködben a Golgotha látszik ... Miért nem tudok most szellő szárnnyal bírni, Kicsi hóvirágok, titeket elvinni. Felfűznélek oda, fel a keresztfára, Fel az Ur Jézusnak vérző homlokára. Tö viskoszoruját feldíszítenétek, Ártatlanságáról sokat beszélnétek. Elmondanátok, hogy Ő az út — az Élet, Ő a bűnösöknek nyugtató ígéret. A megfáradtaknak szeretet és béke: Jöjjenek csak ide, a kereszt tövébe! Mert mit ér az élet, fénye, gazdagsága, Ha a szivetekből a jézus kizárva? Böjti alkonyaiban ... hóvirág közt járok, A drága szent napra imádkozva várok. Olyan a sok virág, mint szelíd szent béke, A távolban látszik nagypénteknek képe. Csajbók Lydia. HETI KRÓNIKA. Az új költségvetés végösszege 766 millió pengő. — Geduly Gyula ny. Máv. igazgató, dr. Geduly Lajos, volt dunán- inneni püslpök fia meghalt. — A vecsési postahivatalba két egyén betört. Munkájuk közben a csendőrök megzavarták őket. A csendőrökkel volt egy civil tisztviselő is, akit az egyik bandita agyonlőtt, mire öt meg a csendőr lőtte agyon. A másik rabló elmenekült, de később elfogták. — Egy debreceni fiatal földműves, aki csak hat elemit végzett, de cso— De hát az is igaz, hogy királyi hangszert szólaltat meg. Pompás alkotás! Crüger csak nyögdécsel. — Kérem, kérem! . .. Hirtelen úgy érzi, hogy ezt a pillanatot Isten rendelte számára. Itt van a konsistoriális elnök, polgár- mester, prépost, professzorok és a gazdag Berthold András. Az archidiakonus, meg a többi papok is hallják. Hátha lehetne valamit csinálni a nicolai templom ósdi orgonájával? •— Hát igen, kérem, szó sincs róla, csodálatos instrumentum az orgona. Égzengés és pásztorsíp, meny- dörgő isteni parancsolat és könyörgő emberszó olvadnak eggyé benne. Mindent elmond, mint a világ legnagyobb költője és még többet magába zár, mint az elátkozott tündérvár kincses kamrája. — Jaj, kérem, nem untatom a társaságot?-— Némelyik orgona belseje síp-erdőhöz hasonlít.- Ha majd valamikor igen nagy orgonát építenek, el is lehet benne tévedni; hehe... De ezt nem komolyan mondom. — Különös, kérem, hbgy nem annyira a síp teste fontos, mint inkább annak nyelvecskéje. Bocsánatot kérek: a sípok az emberekhez hasonlítanak, mindegyiknél legfontosabb a nyelve. Vannak szelíd és gonosz nyelvű emberek. Vannak rekedten és tisztán szóló sípok. Csináltak sípokat ezüstből, üvegből, elefántcsontból, alabástromból, de a legfinomabb anyaggal sem pótolhatják a tiszta hangot biztosító nyelvet. Hirtelen félénken körültekint. — Bocsánatot kérek, nem untatom a társaságot? — Hát azután, kérem, a sípokat az ember kezébe kell adni. Nem fujhatjuk az orgonasipokat, mint valamikor Pán hétsípú hangszerét. Nagy dolog volt, mikor Rothenburger a fekete és fehér billentyűket alkalmazta. Az is pompás, hogy Bernhard feltalálta a pedált. Most azután kézzel, lábbal játszhatunk. De hát az milyen nagyszerű, hogy különféle registereink vannak és muzsikálhatunk tetszésszerint erősen és gyengén, utánozhatjuk a vihar-harsogást és a madáréneket. Persze, nekünk még csak kevés registerünk van! . . . — Hanem most már igazán attól tartok, hogy ... Mosolyogva megnyugtatják. — Hát könyörgöm szépen, egy nagy probléma még mindig sok nehézséget okoz. A szélláda és a fújtató szabályozása. Tetszik tudni, Ktesibius Krisztus előtt 180 esztendővel vízzel szabályozta a fújtató működését. De hát ez persze nem lehetett tökéletes dolog.
