Harangszó, 1932
1932-02-07 / 6. szám
46 HARANGSZÓ 1932 február 7. Ami visszahatást keltett bennem: az ember-piac. Szomorú látvány, ahogy állnak és várnak férfiak és nők vegyesen Kossuth szobra előtt. Jönnek a gazdák, kiszemelik a legtetszösebbet, aztán alkusznak, a többi pedig hallgatja és nézi a vevőt, mint Róma piacán nézhették valamikor a rabszolgakereskedőt. Nagv a kínálat, de egymásra nem ígérnek. Dagadt pelyhekben hull a hó. Mint a fehér kenyér apró, foszlós inorzsácskái száll- nak-szállnak a földre dúsan, biztatóan. Kossuth apánk is hógubásan áll már, békésebb az arca, mert látja, hogy éhes népének alamizsnát dobál az Ég. Mint dombok, hegyek, erdők fiának nehéz megszokni ezt a terített asztalhoz hasonló tájat. Fölmentem hát a templom tornyába. Az őr elmagyarázta a nevezetességeket. Délkeletnek a világosi hegyek mutogatják szomorúságukat. Északkelet felől a bihari hegyek vádaskodnak, fenyegetnek, hogy ők már nem magyarok. A templomtornyok ritkák, gyárkémények sem erdősödnek. Csak a tanyák vannak szétszórva, mint fehér csirkék és kapirgálják a zsíros humuszból az élet drága elbújtatott magvait. Vasárnap aztán a falu, mint hű kotlós. számadásra hívja fiait; ki mit lelt, mit kapott, ilyenkor zsibong-zajlik az utca, temetik a gondot. Nem nagyon templomosok. Miért nem? Sok oka van. A ..körök“ ellenben csúfolva vannak fino- mabbnál-finomabb ruházatú magyarokkal. Vagyon szerinti elkülönülés jól látható. Hiszen Árpád vérei! A hétfő megint visszaparancsolja őket a tanyák közé. Ez különösen szól a fiataloknak. Az öregek „otthon“ maradnak a faluban. Itt aztán az unalmat dis- kurálással ölik meg. Három-négy tanya összejön és elbeszélgetnek éjfélig, sőt tovább. Persze lakomáznak is. Névnap, disznótor mindennapos. Minden alkalmat megfognak társas összejövetelre. Itt tárul ki a lélek igazi voltában. A gyermekek szintén ébren vannak, élvezik, nyelik az öregek bölcsességeit, élcelődéseit. A „búbos“ pedig mosolyogja a meleget a körüliilőkre. Ha lelankadna valamelyik kicsi feje az álom terhe alatt, beteszik a „kuckóba“ aludni. Néhol a rokka űzi el az asszony semmitevés unalmát. Akadtam olyan helyre is, ahol az asszony gyönyörűen fest, persze a magamódján. Szégyenkezve mutatja. Magamra ismerek a mozdulatában. Én is ilyen félve szedtem elő hajdanában első zsengéimet. Ahogy jövök hazafelé a síró hó fölött, lelkemben muzsikál a holnap, remé- nyes pírban ég az arcom. A csend, mint egy roppant suba, betakar, ahogy megállók az iskolám előtt. Soká elnézem a tanyák világos ablakait és gondolkodom. Valami nyugat felé fordítja az arcomat. Az Alpesek lábáig szalad el a szemem, egy zsuppos házat köriilsimit, aztán lecsukódik. S ezzel a képpel visszajövök magányomba és gazdag vagyok. Ezzel a megbékélt gazdag érzéssel kívánok mindenkinek szeretetet! Orosháza. Bakó József. Isten szeretete a les; felfog hat at tana bb dolog a világon, de annyit mindenki felfoghat belőle, amennyi elég az üdvösséghez. OLVASSUK A BIBLIÁT. Szavaink. Február 8. Mitől kell őrizkednünk ? Efezus 4, 29. Böjt komoly időszakában járunk. Ilyenkor a hivő keresztyén jobban vigyáz tetteire is, szavaira is. Az apostol int, hogy semmi rothadt beszéd szánkból ne származzon, csak ami hasznos az építésre. Belátjuk-e szavaink fontosságát. A szavak úgy röpülnek át a világon, mint a rádió hullámai s jaj akit megsebeznek. Február 9. Mik nem illenek Isten gyermekeihez? Efezus 5, 4. Isten gyermekeihez sem illik az undok, trágár beszéd vagy a bolond szó, csak a hálaadás illik. A böjt figyelmeztessen arra, hogy bűn a helytelen beszéd. Szomorú az, hogy a magyar nép a világ összes népei között első a csúf, istenkáromló embertbecs- mérlő beszédben s azt valósággal virtussal gyakorolja. Február 10. A fölösleges beszéd. Példabeszédek 10, 19. Sok beszédnek sok az alja — mondja a magyar közmondás. Salamon király szerint a sok beszédben ott van a vétek. Aki vigyáz szavaira, csöndes, hallgatag, az kevésbbé van kitéve a szavakkal való bűnözésnek. Tu- dunk-e mértéket tartani a beszédben? A szószátyárkodást, pletykát, embergunyo- lást el tudjuk-e hagyni? Február 11. A beszédért való számonkérés. Máté 12, 36—37. Isten az ittlét napján a szavakat is számonkéri a hivalkodó beszédért büntetés jár. Isten szavaink nyomán igaznak vagy hamisnak ismer fel bennünket. Ennek tudata komollyá tesz-e bennünket és megválogatjuk-e szavainkat? Február 12. Tud-e Isten minden szavunkról? Zsoltár 139. 4. Még mielőtt nyelvünkön lenne a szó, Isten már ismeri gondolatainkat. Minden szó életet vagy halált jelenthet, Példabeszédek 18, 21. szerint. Az élet beszédét akarjuk-e avagy a halál beszédét? Február 13. A szavak forrása. Máté 12, 34. Amilyen a szó, olyan a szív. A szív teljességéből szól a száj. Szivedet, bensődet tárd fel szavaiddal. Szavad a tükör rólad. Vigyázz, hogy ez a tükör ne rút arcot, se elveszett, elkárhozott embert tüntessen fel. Böjt idején legyen böjtje szavaidnak is. Február 14. A bizonyságtevő szó, János 15, 27. Boldog emberek a tanítványok, akik a szó ajándékát Krisztusról való bizonyságtételre használták fel. Mily szép lenne, ha a böjti időben mi is a tanítványok példájára Istenről tennénk bizonyságot szavainkkal és tetteinkkel. Tátrai Károly. HETI KRÓNIKA. A népszövetség pénzügyi bizottsága a magyar állam költségvetésének újabb csökkentését tartja szükségesnek. — A kormány rendeletet ad ki a kenyérdrágítás megakadályozására. — Hazánkban az elmúlt tíz év alatt közel 300.000 ház épült. — A földmivelésíigyi miniszter elrendelte, hogy a vágóhidakon levágásra kerülő állatokat állatvédelmi célból leölés előtt el kell kábítani. — Közel van Trianon revíziója, írja Rothermere lord. — Az osztrák kormány lemondott, az új már meg is alakult. — Németországban 5,966.000 a munkanélküliek száma. — Anglia és Franciaország nem tudnak megegyezni a jóvátételt kérdésben. -— Robbanás miatt elsülyedt egy angol tengeralattjáró, 6p főnyi legénységgel. — Megbüntettek tizennyolc spanyol hölgyet, mert üdvözölték a volt királyt. — A jezsuita rendet Spanyolország területéről kitiltották. — Borah szenátor ismét élesen elitélte a trianoni békeszerződést. — Kínában már több mint egymillió embert irtottak ki a banditák. — A japán-kínai háború kitörőben van. Anglia és az Egyesült államok valószínűleg bele fognak avatkozni a háborúba. ► • -4» • TANÁCS. Ha megfontolva minden léptedet S a keskeny úton járod éltedet, A fényes mennyből letekint reád Te hű vezéred, mennyei Atyád. Lesz csillagod, mely mindig vezet itt: Ez a Hit! Néha lehet, hogy vak homályba jársz S már úgy látszik, hogy vissza sem találsz. A tövis ága véresre sebez . . . De bízz’ erősen, hogy csak próba ez. Meglátod: új fény gyúl élted egén: Ez a Remény! Lehet: gúnykacaj lesz a felelel Sokszor, ha kérsz egy falat kenyeret. És ellenség lesz minden jóbarát. . . De menj tovább és haidd, hogy hív Atyád... S titkon felírja fenn’ a nevedet, Az örök Szeretet! Polster Gyula József. KARCOLATOK. Táncoló jótékonyság. Egyik vidéki városban bált hirdetnek. Igaz, hogy nyomorult világot élünk, de hát mégis farsangt van : a bálon hát nem is csodálkozunk. Egy társadalmi jótékonykodó intézmény rendezi. A bálnak külön érdekessége, hogy „fillér est“-nek nevezik. Sok pengős fényes ruhák, kincset érő ékszerek vonulnak majd fel, sok pénz elmegy majd teremre, villanyra és italra, csak azért, hogy fillérek hulljanak a szegénygondozás perselyébe Az ember kénytelen gyanakodva megkérdezni, hogy melyik van itt a másik kedvéért ? Valóban a bált ren- dezték-e a jótékonyságért, avagy pedig inkább a jótékonyság gondolatát vették elő, hogy tetszetős palástul rátér itsék a farsangi táncos kedvre?!
