Harangszó, 1932
1932-12-25 / 52. szám
1932 december 25. HARANGSZŐ 421 szoba hidegségét és az élet mostohasá- gát. Térj be ezekhez is kedves karácsony! Vigy be hozzájuk melegséget, fehér kenyeret, tiszta mosolygást! Tárd ki ezeknél is a kicsiny ablakot és mutasd meg azokat, akiket sokszor irigyelnek! És mondd nékik, hogy az ajándékot, a mosolyt, a fényt azok szívén keresztül hozta nekik a megszületett drága Jézus! Boldogok azok, akik irigység nélkül tudnak ünnepelni! Azok öröme igazi karácsonyi öröm. Itt vannak azok a testvérek, akiket rabul ejtett ez a föld, s ennek hatalmából nem tudnak kiemelkedni. Akiknek lelke kiszáradt s nem tudják meglátni Istent. Térj be ezekhez is, te szép, drága ünnep. Ne fordulj vissza, ha szeretetlenül fogadnak! Beszélj velük azon a hangon, amelyen csak te tudsz beszélni! Mutasd meg nekik, milyen szomorú a halott puszta, milyen szomorú a hitetlen lélek! Milyen nagy kegyelem az Úr kopogtatása s milyen boldogság az Ő kezébe való foglyul esés! Boldogok, akik felébredtek egy nyomasztó álomból és meglátják a napsugaras reggelt! Itt vannak azok a testvérek, akiknek arcát eltorzította a bűn. Akiknek ez az élet már olyan kevés tiszta örömöt Ígér, vagy akik tisztán már nem is tudnak örülni. Látogasd meg őket is, megbocsátásnak áldott ünnepe! Mondd nekik, hogy az Úr mindenkit hívogat, különösen az eltévelyedettet. A jó pásztor minden bárányát szereti, de különösen azt, amelyik elveszett. Mutasd meg nekik öt, aki ezt Ígérte: „Nagyobb öröm van egy bűnös ember megtérésén, mint kilencvenkilenc igazon“. Hívogasd őket, hogy térjenek meg! Szerezzék meg maguknak ezt a legnagyobb örömet! Boldogok, akik meghallják a hívogató szót, míg nem késő és felöltöztetik lelkűket hófehér ruhába! Itt is, ott is vannak beteg testvéreink, akik párnájukat verejtékkel és könnyel öntözik. Akiknek reménysége hervad, mint ősszel a virág. Keresd fel őket, reménységet gyújtogató, szép karácsony! könnyek s az ima alatt a kis beteg mintha nyugodtabb lett volna s amikor hallotta a kis Jézus nevét említeni, felcsillant a szeme. Kínos várakozásban múlt az idő, közeledett az éjfél, minden óra egy évszázad a vergődő kebelnek! Végre nesz hallatszott a néma éjben. Megérkezett az orvos, akit Bundás, a komondor a maga szokott barátságtalan módján, nagyokat ugatva fogadott a behavazott udvaron. Felujjongtak az aggódó szívek a jó orvos minden mozdulatára, amint munkához látott. Sokáig tartott a vizsgálat, majd a nyomban alkalmazott oltás és a beadott gyógyszer hatása alatt megélénkült a kis beteg szeme, pár óra múlva a láz is alább hagyott s az önfeláldozó orvos keze alatt, aki az egész éjszakát a kis beteg mellett töltötte, lassanként visszatért az élet Rózsika áléit kis testébe. Reggel felé pedig már földerült arccal biztosította az orvos a kínosan gyötrődő anyát, hogy a kis Rózsikája meg van mentve. III. Felderült a hajnal, elérkezett a Megváltó születésének nagy napja. A faluban gyorsan elterjedt a jó hír, hogy a Igazítsd meg lázas fejük alatt a párnát! Érintsd meg arcukat könytörlő kezeddel! Mondd nékik, hogy minden betegség az Úr jelenlétének bizonysága! Lássák meg Őt! Fogják meg a kezét! Akkor elfelejtik, hogy fáj valami. S akkor elfogja őket az Istennek élő lelkek szent öröme. Boldogok azok, akik az Úr kebelére tudják hajtani fejüket, mint a kicsiny gyermek az édes anyjáéra! Boldogok, akik életüknek minden változásában ezt tudják mondani: Itt vagyok, Atyám, tégy velem úgy, amint jónak látod! Én örvendezem a kereszt alatt is. így térj be mindenkihez! Siróhoz és nevetőhöz! Szomorkodóhoz és örvende- zöhöz! Lépj be mindenüvé! Magánpaloták ragyogó termeibe és földbe vájt lakások sötét odúiba! Ne legyen lélek, aki meg ne hallja, ne legyen szív, amely meg ne érezze a mennyből a földre jövő üzenetét: Hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Karácsonyi boldogság. Szeretet ünnepén minden szív ünnepet, /ézust váró hittel! Szeretet ünnepén telve a mi lelkünk, Ujjongó zengéssel! Karácsonyfa mellett szent esti hangulat, Ölel körül minket. Boldog áhítattal könyörgő sóhajjal, Térdelünk előtied. Hozsánna Tenéked mi édes Megváltónk! Karolj át bennünket örök éltet adó, Drága kegyelmeddel. Oh maradj mivélünk boldog, üdvöt hozó, Égi szerelmeddel! stoii Ernöné. Terjesszük a „HARANGSZÓ“-t! kis Rózsika jobban van. Mindenki örömmel hallotta ezt, de legboldogabb volt Ilonka kisasszony és az öreg Majdán anyó, aki nyomban hálaimát rebegett az Egek Urához a kis beteg meggyógyítá- sáért. Lassan elérkezett az alkony, öltözni kezdtek a népek a szent estére. A leányok fehér ruhát öltöttek, hajukba fehér csokrot tűztek, a leventék díszruhában, sapkájuk mellett sastollal gyülekeztek a templomelött, az öreg gazdák is fejükbe nyomták báránybőr süvegeiket és tempósan megindultak a templom felé. Még az öreg Sucsák is megilletödve lépkedett jól megkent zsíros csizmáiban a toronyba, hogy megkondítsa a Megváltó érkezését jelentő harangokat. Síposné is felöltözött s a nagymama gondjaira bizva a kis beteget, hálaadő szívvel vezetett első útja az Isten házába. De a zsúfolt templomban már nem talált niás helyet, csak Dobos Istvánná mellett, az egyik pad szélén. Elfogódva ült le s halkan imába fogott. Majd felbúgott az orgona, felcsendült az ének és ennek végeztével a nagytiszteletü úr kezdett beszélni. Ősz haja ezüstösen csillog, a kis gyertyák fénye mintegy glóriát von a feje fölé. Szavai zengők, Karácsonyok. „Kedélyes“ karácsony. A csapszékből nagy lárma szűrődik ki, amelyet az időnként feltörő nevetség tesz változatossá. Benn a kocsmáros fáradhatatlanul csavargatja a sörcsapot. Fényes, izzadt levegőn keresztül a sarokba állított kicsi karácsonyfának még kisebb gyertyafényei pislognak. Egyszerre csak feláll egy idősebb férfi, a bizonytalan léptekkel pénzrejáró gramofonhoz megy. Miközben a bedobó nyílást keresi, borízű hangon üvölti: „Na legyen nekünk is karácsonyunk!“ A pénz beesett s megindult a gép. A nagy recsegés és nyikorgásból lassanként felismerhetővé válik a ... Csendes éj, szentséges éj. .. melódiája. Azután, nagy zökkenéssel elhangzott az utolsó akkord is. A másik pillanatban már egy hang harsányan kiáltja: „Tök az adú!“, egy másik: „Egy kevertet!“. „Modern“ karácsony. A gazdag gyároséknál nagy társaság van. Vakító villanyfény, feketeruhás urak, előkelő dámák között pincérek szaladgálnak. Az erre az estére szerződtetett két táncospár épen most mutatta be nagy tetszés közepette a legfrissebb táncokat. A nevelőnő lép be s nesztelen léptekkel a ház asszonyához siet s halk hangon valamit mond neki. Az feláll s mindketten elhagyják a termet. A kis Eszti szobájába sietnek. A kisleány hii- pögve emelkedik fel ágyacskájában. „Anyuskám, karácsonyfát szeretnék!...“ Az anya csillapítja: „De gyermekem, ez ma már nem modern!...“ „De én azért mégis karácsonyfát akarok! Ma karácsony van ..., mindenkinek van karácsonyfája ...“ „Nézd, kicsim, hisz menynyi ajándékot kaptál! Érd be véle!...“ „Nekem nem kell ajándék, én karácsonyfát akarok!“ A nevelőnő is az alkalmazottak alázatos hangján közbeszól: „Nem tudom, méltóságos asszony, miért nem tehetné meg a gyermek .. .“ „Hal!amint megszólal: „Hirdetem a nagy örömöt: a Megváltó születését! Fel a szívekkel, keresztyén atyámfiai a Jézushoz, a legkedvesebb vendéghez, aki hozzánk érkezett! A mai nap az öröm napja, a békéé, a kiengesztelödésé, amikor nekünk földi embernek mély alázattal kell lehajtanunk fejünket a legszentebb eszme: a szeretet előtt, amelyet az Isten az ő hozzánk küldött egyetlen szent Fiában testesített meg, hogy belénk oltsa és megerősítse a szívünket annak befogadására és ápolására". Ekkor Siposné könnyáztatta szemét Dobosnéra emelte és meglepetve látta, hogy őÉ is könnyezik. Szelíden megfogta Dobosné kezét a pad alatt és odasúgta neki: Mariskám, bocsáss meg, ha neheztelsz rám, én ma olyan boldog vagyok, szeretlek, úgy örülnék, olyan boldoggá tennél, ha nem haragudnál rám. Dobosné meghatottan szorította meg Annus kezét. Az egész templom népét megülte az áhitat, a felmagasztosultság érzése, egyetlen átfogó varázs tartotta fogva, az érzések legnagyobb és leghatalmasabb- ja, a lelkek legáldásosabb balzsama, az emberi szív leggyönyörűbb virága: a szelíd, kiengesztelő, forró és örök, krisztusi szeretet ...
