Harangszó, 1932
1932-12-18 / 51. szám
XXIÍI. évfolyam. 1932 december iá. 51. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1810-ben. Laptulajdonoa: Dunántúli luth«r-8zóv«tiég. ái Országos Luther- Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap, POBtacsekhszaxnla: 80.526. Eüőfizetéat elfogad minden evang lelkész és Unité. Én „ember“ vagyok. Es magasabb dm mint fejedelemnek lenni. Luther. A „Harangsié" Bierkeazté-kiadAhiTatala GYŐR U., Petőfi-tór 3 Előfizetési ára - negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér. Egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel lO°/a-os kedvezmény Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 80 fillér. A te ajándékod. Filippi 2. 4ü. .A ti szelídlel- küségetek ismert-legyen minden ember előtt. Az Ur közel! K arácsony tájban meg szoktunk emlékezni ajándékainkkal a szegényekről. Bizonyos, hogy már ez a segítő-készség is egy bizonyos megnyilatkozása a szelídlelküség- nek. De az is bizonyos, hogy Pál apostol nem pusztán erre gondol... Mit jelent szelidlelkűnek lenni? . .. Aki csendes természetű, barátságos indulaté, békére hajló, kiengesztelhető — arra szoktuk mondani: ez az ember szelidlelkű! Aki nem kö- vetelődzik, hanem csendesen kér, aki nem átkozódik, nem zsémbe- lődik, nem pattogtat kemény szavakat, de megzabolázza nyelvét és félebarátjáról mindig kíméletesen beszél — az ilyen ember szelidlelkű! Aki nem akarja minden áron a maga jogát érvényesíteni, hanem inkább enged, igen enged még ha talán jogtalanság esett is rajta panasz és neheztelés nélkül csendesen elhordozza az alázatosság leikével . . . Mindez kedves az Isten előtt és mindez hozzátartozik a sze- lidlelkűséghez. Pénzbe sem kerül, csak egy dolog szükséges hozzá: lágyuljon meg a szívünk az a kemény, büszke, követelődző, dacos szív, lágyuljon meg az Isten üdvözítő kegyelme előtt, mely megjelent a Jézus Krisztusban. Senki se gondolja, hogy felebarátjának csak akkor szerez örömöt, ha valami kézzel fogható ajándékot ad neki. Mutasd meg szeretetedet és ragaszkodásodat a szüleid előtt, bizonyítsa a férfi feleségével szemben s a feleség férjével szemben a köteles hűséget, a testvér érezze mindenkor szíves szolgálatkészségünket, ha beteg volna a háznál árasszuk el a szeretetünk melegével, az ellenfél érezze, lássa, tapasztalja türelmünket, a gyenge segedelmünket, a megbántott a békesség keresését — igen, a ti szelidlel- küségetek így legyen ismert minden ember előtt s ez drágább lesz, értékesebb lesz előttük minden odavetett aranynál, ezüstnél... Az ilyen szelidlelküségből nemcsak karáNagyon felzaklatott ez a lehetetlen fénykép. Mikor először ránéztem, azt gondoltam, hogy ügyetlen fényképész elhibázott munkája. Szerettem volna azt a tanácsot adni neki, Ezek a rongyos cipők a te ajtód előtt is megállnak majd. hogy inkább fényképezte volna le azt a vadregényes, sziklatarajos nagy utat, amely elnyűtte ezeket a bakancsokat. Az is sokkal érdekesebb lett volna, ha láthatnék a a képen azokat a vadállatokat, vagy harapós kutyákat, amelyek letépték szegény vándorlóról az egyetlen pár lábbelijét. De talán legfontosabb lett volna a képen az arc; a szemek, a dacos homlok, amely nekifeszül valami láthatatlan ellenségnek. Mikor aztán elgondolkodtam a képen, megdöbbentem a fényképész művészetén. Megértettem, hogy azért nem fotografálta le a járatlan utak zord vidékét, mert ezek a lábak talán cifra paloták márványcsony körül telik ajándék, hanem esztendőkön át minden napon! „A ti szelidlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel!“ Ádventi vendég, végy szállást minálunk, Emelj szívünkben trónt oh mi királyunk; Téged követvén, im fogadunk néked Örök hűséget. Ámén. * lépcsője előtt csoszognak. Megértettem, hogy azért hiányzik a képről dühös fenevadak serege, mert ennek az embernek a lábáról egy másik ember marta le a meleg takarót és a meleg bakancsot. Megértettem, hogy az arc és a szemek azért nem láthatók, hogy senki emberfiát fel ne ismerjük ebben a .toprongyos alakban és mégis minden rongyban lássuk meg Isten teremtményét: az embert. Nagyon megrikatott ez a szörnyű kép, mert benne sír a nyomorgó ember gyászzsolozsmája. Isten neki is adta ezt a világot épűgy, mint másoknak és a sorsa: száraz kenyér, hideg konc, goromba elutasítás, bevágott ajtócsapások. Úgy érzem, hogy ebben a képben még több van: a nyomorgó apa keserű zokogása. Az Isten áldásra méltatta, új életbimbók pattantak életének fáján, amik most fagyverte átokként ros- kasztják és emésztik erejét. S meg kellett látnom, hogy ez a kép ennél is több: ez a nyomorgó család halálos vonaglása. Valahol bűzös szemétgödröket turkál moslék ételért az apa, vagy kivert kutyaként nyöszörög lakomás ajtók sarkában; valahol filléres újsággal szaladgál az anya, vagy sebesre mossa a kezét mások tisztaságáért s .odahaza szelíőzetlen, hideg kuckóban vaco- rog öt — hat éhes gyermek vérszegény arca. Advent — kötelesség. Irta : Bácsi Sándor.
